A gömbhalmazok több százezer csillagból álló, gömb alakú csillagcsoportok, amelyek a galaxisokban gömbszerűen oszlanak el, így főleg a külső térségeiben találhatóak, körülvéve azokat. Az M75 érdekessége, hogy az egyik legsűrűbben koncentrált gömbhalmaz a Tejútrendszerben: a csillagok olyan szorosan tömörülnek benne, hogy 400 000 csillag van, mindössze 93 fényév sugarú térbe zsúfolódva. A halmazt 1780-ban fedezte fel Pierre Méchain, majd Charles Messier felvette híres listájára.
A Messier 75 nagyjából 13 milliárd éves. Emiatt a benne lévő csillagok szinte kivétel nélkül idős, halvány vörös és sárga csillagok. A halmazt a Hubble-űrtávcsővel is megfigyelték, hogy tanulmányozzák a gömbhalmazok szerkezetét, és azt, hogy lehetnek-e fekete lyukak a középpontjukban. Érdekesség, hogy az M75 eredetileg talán nem is a Tejútrendszerhez tartozott, hanem egy kisebb törpegalaxis része lehetett, amely mára beleolvadt a galaxisunkba.
A Messier 75 a Tejútrendszer középső, kidudorodó részének a külsején helyezkedik el, így a Földről nézve az égbolt egyik távoli és csillagokban kevésbé gazdag vidékén rejtőzik. Magyarországról nyári éjszakákon, július-augusztus környékén figyelhető meg, amikor a Nyilas a déli horizont fölé emelkedik. Fontos tehát, hogy olyan észlelőhelyet válasszunk, ahonnan ez az égterület jól látszik. Mivel nagyon tömör és távoli, a keresőtávcsőben szinte csillagszerűnek tűnik, ezért a megtalálása nem könnyű.
Az M75 nagyon kompakt, mindösszesen néhány ívperc a látszó átmérője, ezért kis távcsövekkel csak elmosódott, csillagszerű, 8,3 magnitúdós foltként látszik. Ahhoz, hogy egyáltalán csillagokra kezdjük bontani, legalább 25 cm átmérőjű távcsőre van szükség, és lehetőleg sötét, fényszennyezéstől mentes égre. Megfigyeléséhez érdemes nagyobb nagyítást használni.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló