A halmaz életkora körülbelül 13,7 milliárd év – alig fiatalabb magánál a Világegyetemnél. Ezzel a Messier 56 a Tejútrendszer legöregebb gömbhalmaza. Csillagai szinte kizárólag hidrogénből és héliumból állnak, alig tartalmaznak nehezebb elemeket (a csillagászati szaknyelv ezeket gyűjtőnéven „fémeknek” nevezi, a fémek arányát az égi objektumokban pedig „fémességnek”). A Világegyetem keletkezésekor csupán hidrogén és hélium volt a kémiai elemek közül, fémek nem léteztek. A nehezebb elemek az első csillagokban lezajló nukleáris folyamatok során keletkeztek, és így a fémességet kiválóan lehet csillagok korának a meghatározására használni. Ez az alacsony fémesség is arra utal, hogy a halmaz a Világegyetem nagyon korai időszakában keletkezett, amikor még nem alakult ki sok nehezebb elem a csillagok belsejében.
A tőlünk kb. 36000 fényévre levő Messier 56 nem a Tejútrendszer csillagaival azonos irányban kering a galaxis középpontja körül, hanem retrográd irányban, vagyis ellenkezőleg. Ez az igencsak szokatlan mozgás arra enged következtetni, hogy a halmaz nem a Tejútrendszerben keletkezett, hanem egy másik galaxisból származhatott. Valószínű, hogy egy korábbi galaxis-kölcsönhatás során fogta be a Tejútrendszer.
A Messier 56 a Lant csillagképben található, így Magyarországról is könnyen elérhető célpont. Tavasztól őszig érdemes keresni az esti égbolton. Szabad szemmel nem látható, és kisebb távcsövekkel sem túl feltűnő: inkább halvány 7’-es látszó átmérőjű foltnak tűnik. Maga Charles Messier francia csillagász is, amikor 1779-ben felfedezte, ködös objektumnak írta le, csillagokra bontani még nem tudta. Közepes, legalább 20 cm-es vagy nagyobb amatőrtávcsövekkel azonban már előtűnnek a részletek, és csillagokra bontható. Bár nem olyan látványos, mint például a Herkules-halmaz (M13), fényesség 8,8 magnitúdó körüli, mégis különleges élmény a saját szemünkkel megpillantani egy olyan objektumot, ami alig fiatalabb az Univerzumnál.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló