A kicsiny bolygó nagy története
Már az ókori világ csillagászai is ismerték Naprendszerünk legkisebb bolygóját. A görög csillagászok kezdetben azt hitték, hogy két külön bolygót látnak. A hajnalit Apollónnak – a költészet istene –, még az estit Hermésznek – az istenek hírnöke – nevezték el. A belső égitestek tulajdonsága, hogy csak a hajnali és az esti égbolton lehet őket észlelni és, ebből eredt hipotézisük. Azonban Kr e. a 4. században rájöttek a tévedésükre. Természetesen a rómaiak is letették a névjegyüket az égitesttel kapcsolatban, amit Mercurius istenükről neveztek el, és ez a mai napig használatban van. A következő felfedezések a távcső feltalálása és elterjedése után történtek. Galileo Galilei volt az első, aki csillagászati segédeszközzel figyelte meg a Merkúrt. Majd Giovanni Zupi első csillagászként megfigyelte a Merkúr változó fázisait. Az 1800-as években Johann Schröter és Giovanni Schiaparelli felszíni alakzatokat észleltek a Merkúron.
Idővel a tudósok egyre több ismerettel rendelkeztek a Naphoz legközelebbi bolygóról. Természetesen a legnagyobb előrelépést az űrkorszak hozta el, amikor űrszondák látogatták meg a Merkúrt. 1974-ben a Mariner–10 több száz képet készített a szürke bolygó felszínéről, ezzel feltérképezve annak felét. Majd a MESSENGER az ezredforduló után vízjeget és szerves vegyületeket detektált, olyan kráterekben, amelyek folyamatosan árnyékban vannak. Az ESA és a JAXA által közösen készített BepiColombo nevű űrszonda 2025-ben fog pályára állni a Merkúr körül. Számos célja lesz: közte a felszíni alakzatok és a vékony légkör vizsgálata, továbbá a planéta belső szerkezetéről és a mágneses teréről is adatokat fog gyűjteni.
A parányi bolygó érdekességei
A fentebb említett tudományos eredményeknek köszönhetően számos izgalmas tényre derült fény a Merkúrral kapcsolatban. A bolygó születése után rengeteg aszteroida csapódott a felszínébe, ezek következtében fekete bazaltsíkságok alakultak. Továbbá rengeteg kráter borítja a felszínét, így nagyon hasonlít égi kísérőnkre. A római istenről elnevezett bolygón található a Caloris Planitia, amely Naprendszerünk egyik legnagyobb becsapódási krátere. Átmérője 1550 km, és az azt létrehozó hatalmas ütközés következtében még a Merkúr átellenes pontján is dombos és barázdált lett a felszín. A kicsi bolygó hatalmas krátereit művészekről, zenészekről és írókról nevezik el. Összesen 6 kráternek van magyar vonatkozású neve: Bartók, Jókai, Liszt, Petőfi, Munkácsy és Kertész. Szerencsénkre itt még nincs vége a bolygó érdekességeinek. Az átmérője 4880 km, ami a legkisebb bolygóvá teszi, így a Jupiternek a Ganymedes és a Szaturnusznak a Titan holdja is nagyobb nála. Azonban egy dologban első a Merkúr, mégpedig a legközelebbi bolygó a Naphoz, mindösszesen csak 58 millió kilométerre van a csillagtól. Összesen 88 napra van szüksége, hogy megkerülje központi csillagunkat, így igen gyakran tartanánk szilveszteri bulikat, ha az égitesten laknánk. Ami nem tanácsos, mivel a Nap által megvilágított oldalán 400 Celsius-fok körüli hőmérséklet uralkodik. Az árnyékos területen viszont -100 Celsius-fok alatti hőmérsékletek is előfordulnak. A saját tengelye körül 59 nap alatt fordul, így igen hosszú ideig tartanának a hét napjai.
Mivel a Merkúr is belső bolygó, mint a Vénusz, ezért nemcsak a fázisa, hanem a fényessége is változik. Alsó együttállásból felső együttállás felé haladva – az az a Merkúr a Nap és a Föld között helyezkedik el – fázisa és fényessége növekszik. Felső együttállásból alsó együttállás felé – a Merkúr a központi csillagunk átellenes oldalán található – a fázisa és a fényessége egyaránt csökken. A legjobb időszak a Merkúr észleléséhez a keleti és a nyugati kitéréseknél van. Ekkor a bolygó a legtávolabb helyezkedik el a Naptól, azonban ez a távolság 28 foknál sosem nagyobb. Az égitest pályája nem fekszik pontosan az ekliptikában – a Nap látszó útvonala az égbolton, amelynek környékén látjuk a többi bolygót is –, mivel pályasíkja 7 fokos szöget zár be az ekliptikával. Ha az ekliptika síkjában keringene, akkor minden alsóegyüttálláskor átvonulna a Nap korongja előtt. A következő áthaladásra jó néhány évet kell várnunk, mivel az 2032-ben lesz.
A Hold sarlója és a Merkúr találkoznak
Március 11-én nem mindennapi csillagászati jelenséggel kezdődik a Merkúr-szezon. Naplementekor nem csak a szürke bolygó 89%-os korongját, hanem a Hold 3%-os sarlóját is észlelhetjük szabad szemmel. 18:16-kor a nyugati égboltra tekintve, 4 fokos magasságban láthatjuk a Merkúrt és 6 fokkal fölötte a Holdat. Mivel nemrég volt a felső együttállás, így a bolygó fényessége -1,25 magnitúdó lesz, ami nagyobb, mint a legfényesebb csillagé az égbolton. Ennek köszönhetően jó esélyünk van még szabad szemmel is megtekinteni a naplemente fényében. Sajnos a Merkúr 18:44-kor a horizont alá bukik, így kevés ideig észlelhetjük. Az együttállás megtekintése nem lesz egyszerű, mivel tereptárgyaktól mentes nyugati horizontra lesz szükségünk. Szomorkodásra semmi ok, mivel a következő napokban egyre magasabban lesz látható a bolygó.
Azonban a fázisa és fényessége is csökkeni fog napról napra. Ebből következtetve mindig új arcát ismerhetjük meg Mercurius bolygójának, így mindenképpen érdemes többször csillagászati segédeszközzel megpillantani. Fontos megjegyezni, hogy a napközelség miatt fokozott óvatossággal kell megpróbálnunk távcsövünkkel észlelni a bolygót. Továbbá a légkör állapota nagyon befolyásolni fogja a vizuális élményünket.
Merkúr-dichotómia
A következő jeles időpontok március 22-én és 23-án lesznek naplemente után. Ismét a nyugati égboltra kell tekintenünk, ahol 18:40-kor, kicsivel 10 fok fölött lesz a bolygó. A fényessége -0,3 magnitúdó körül lesz, és pénteken 52%-os, míg szombaton 45%-os lesz a fázisa. Ennek köszönhetően két estén is észlelhetjük a csodálatos félmerkúrt. Felszíni képződmények észleléséhez nyugodt légkörre és 15-20 centis távcsőre lesz szükségünk, valamint 300-szoros nagyításra. A bolygó 19:44-kor megy a horizont alá, így több mint egy óránk lesz megtekinteni.
A legnagyobb kitérés
Március 24-án, vasárnap este kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe az égitest. Ekkor tudjuk a legtovább észlelni a legnehezebben megtekinthető bolygót. 18 fokra lesz a Naptól, és 18:30-től nyugaton, 12 fok magasan észlelhetjük. A 0,07 magnitúdós égitest megpillantása nem lesz egyszerű feladat. Távcsővel megcsodálhatjuk a 43%-os fázisát, és szerencsés esetben a felszíni képződményeit is. A Merkúr 19:49-kor nyugszik le, így jóval több mint egy órán át láthatjuk távcsövünkben.
A Merkúr búcsúja
Március 31-án vasárnap a Naphoz legközelebbi bolygó különleges módon köszön el az észlelőktől. Ismét a nyugati égbolton láthatjuk, azonban 19:30-ig várnunk kell az észleléssel. Ekkor 12 fok magasan láthatjuk az 1,44 magnitúdós és 18%-os Merkúrt. Már kisebb, 10 centiméter tükör- vagy lencseátmérőjű távcsövekben is láthatjuk a kicsiny Merkúr-sarlót, ami garantáltan feledhetetlen látvány lesz. A következő napokban már rendkívül kicsi lesz a Merkúr fázisa, így halványsága miatt is nagyon nehéz lesz az észlelése. Már szabad szemmel is szép és ritka látványt nyújt a kicsi bolygó, mivel ő a legkevesebbet észlelt planéta. Távcsővel a napról napra változó fázisaiban gyönyörködhetünk. Nagyobb távcsővel nézve még a felszíni alakzatait is megtekinthetjük, így semmiképpen nem érdemes kihagyni a kínálkozó észlelési lehetőséget.
Szerző: Vizi Róbert Bemutató csillagász