Sajnos csak rövid ideig gyönyörködhetünk az elragadó látványban.
Merkúr
Az égitest már az ókorban is szabad szemes megfigyelések célpontja volt, és több kultúra is ismerte, azonban a végső névadója Mercurius lett, aki a római mitológiában az istenek hírnöke volt. A Naprendszerünk legkisebb bolygójának, amelynek az átmérője felfelé kerekítve 2500 km, számos izgalmas tulajdonsága van. Mivel ez a Naphoz legközelebbi planéta, ezért a keringési ideje csak 88 nap, de a tengely körüli lassú forgása miatt 59 nap telik el a Földön, amíg a Merkúron csak egy. A felszíni körülmények nem igazán barátságosak, ahol a Nap megvilágítja a bolygót, 400 Celsius-fok fölé is szökhet a hőmérséklet, miközben az árnyékos részeken -170 Celsius-fok is lehetséges. A felszíne nagyon hasonlít az égi kísérőnkéhez, a Holdéhoz, mivel számos kráter és bazalttenger borítja.
Megfigyelése nehézkes, mivel közel helyezkedik el a Naphoz, ezért a Vénuszhoz hasonlóan csak közvetlenül napnyugta után vagy napkelte előtt lehet észlelni rövid ideig. Szintén vannak fázisai a bolygónak, amelyek 116 napos periódussal ismétlődnek. Felső együttálláskor telinek látjuk a bolygót, és ekkor a fényessége majdnem eléri a -2,50 magnitúdót, míg alsó együttállásban újnak látnánk, de ilyenkor a fényessége 7,25 magnitúdó, ezért szabad szemmel nincs esély a bolygó megpillantására.
Első távcsöves megfigyelője Galileo Galilei volt, és egészen az 1800-as évekig kellett várni, amíg felszíni képződményeket pillantottak meg rajta a csillagászok. A Mariner–10 űrszonda volt az első űreszköz, amely eljutott a bolygóhoz ,1974-ben feltérképezve annak egyes részeit. Jelenleg is zajlik az európai ESA és a japán JAXA űrügynökségek közös küldetése, amely a BepiColombo névre keresztelt űrszondát juttatta el a Merkúrhoz, és az előző hónapban teljesítette a harmadik körét a bolygó körül. A szonda feladata a Merkúr felszíni formáinak, belső szerkezetének, vékony légkörének és mágneses terének vizsgálata.
A Regulus csillag
A horizont felé egyre közeledő Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, amelynek fényessége 1,40 magnitúdó, és 79 fényévre van a Földtől. A kékes-fehér színű csillag korát 1 milliárd évre becsülik a csillagászok. A Regulus a tavaszi háromszög egyik tagja az Arcturus és a Spica csillagokkal együtt. A csillag adatait megtekintve láthatjuk, hogy mindenben felülmúlja a mi Napunkat. Négyszer nagyobb a mérete, és a felszíni hőmérséklete 11400 Celsius-fok. A fényessége 318-szor nagyobb, valamint elképesztő sebességgel (318 km/s) forog a saját tengelye körül.
Együttállás
A polgári szürkület végéhez közeledve, 21:03-kor a nyugati horizontra tekintve kicsivel több mint 2 fokos magasságban megpillanthatjuk a Merkúrt. A majdnem 0 magnitúdó fényes bolygó fázisa 66%-os lesz. A Regulus tőle északnyugati irányba található, 2,2 fok magasságában, és csak 18 ívperc választja el őket, ez a szögtávolság kisebb mint a félhold. Szabad szemmel lehet látni a bolygót, azonban a teljes élményhez távcsőre lesz szükségünk, annak segítségével megcsodálhatjuk a legkisebb bolygó szürkés korongját és a mellette lévő hatalmas (bár a távcsőben is csak pontszerűnek látszó) csillagot.
Az együttállás észlelése azonban nagyon nehéz lesz, mivel csak 2 fok magasságban lesz a két objektum. A nyugati horizontnak teljesen tisztának kell lennie, valamint magaslati pozíció is sokat segíthet. A páros sajnos nem sokáig lesz megtekinthető, mert 21:19-kor a Merkúr a horizont alá bukik.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló