. Az ütközés során pedig a Földből kirepült anyagból létrejött a Hold. Fényességével és napról napra változó arculataival pedig már rég óta népszerű megfigyelési célpont az égbolton.
A Hold egyik különleges tulajdonsága, hogy mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé. Ennek az az oka, hogy a Hold tengelyforgási ideje és a Föld körüli keringésének ideje megegyezik egymással. Ezt a jelenséget kötött keringésnek nevezzük.
Égi kísérőnk felszínén két eltérő árnyalatú területet különíthetünk el szabad szemmel, világos részeket és sötét foltokat. A világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, amelyek döntően a Hold déli sarkvidéke körül fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyekről régen azt gondolták, tengerek, ezért is nevezik ezeket a mare területeknek. A látványos, hatalmas – néhány cm-től akár 200 km-ig terjedő méretű – krátereket és tengereket a felszínbe becsapódó aszteroidák és kisbolygók hozták létre. A felszín kőzetei a becsapódások következtében finom, púderszerű anyaggá, holdporrá örlődtek. Ezt az anyagot nevezzük regolitnak, és ez borítja a Hold teljes felszínét 4 méter, de akár 15 méter vastagon is. A Holdnak, habár igazán nagy a látszó fényessége, felszíne igen sötét, a ráeső fénynek csupán mindössze 7%-át veri vissza.
A Skorpió csillagkép legfényesebb csillagát könnyen észrevehetjük szabad szemmel. A vörös óriáscsillag tényleg óriás, Napunknál 800-szor nagyobb méretű. Amennyiben nem 550 fényévre lenne tőlünk a csillag, hanem csupán 8 fénypercre (vagyis olyan messze, mint a Nap), akkor nem csak a Földet, de még a Marsot is bekebelezné. A Nap tömegénél 8-szor nagyobb tömegű csillagok halálát egy robbanás jelzi, amely az első másodpercekben olyan fényes lehet, mint százmillárdnyi csillag együttes fényessége. Az Antaresre is ez a sors vár majd, ezt a jelenséget II-es típusú szupernóvának nevezzük.
Február 5-én reggel 6 órakor az Antares és a 28%-os holdsarló együttállásában gyönyörködhetünk majd. A déli égbolton, a horizont felett mindössze 12 fokkal lesz megfigyelhető a páros, így erősen ajánlott egy viszonylag magasabban fekvő hely kiválasztása, az emeletes házak tengerének alső szintjeiről való észlelésre nem sok az esély.
A Hold folyamatosan kínálja a szebbnél szebb égi eseményeket. Február 7-én a holdsarló mellett 10 fokra reggel 6:30-kor az égbolt harmadik legfényesebb objektumában, a Vénuszban is gyönyörködhetünk. Nevét a szépség istennőjéről kapta, és amennyiben az alábbi tulajdonságait szépnek találjuk, tényleg helytálló az elnevezése. A főleg szén-dioxidból álló vastag felhőzete miatti üvegházhatás következtében felszíni hőmérséklete 500 °C körüli. A hagyományos esernyőkkel sem mennénk semmire, ugyanis itt kénsav eső ellen kell védekezni, és a felszínét kb. 1 milliárd évenként elárasztó láva sem teszi kellemesebbé. A földi nyomásnál 92-szer nagyobb felszíni nyomás pedig összeroppantaná minden csontunkat.
A páros nem sokkal lesz a horizont felett, így a megfigyeléshez, csakúgy, mint a holdsarló–Antares együttállás megfigyeléséhez, célszerű magasan fekvő, jó kilátású helyet választani.
A Vénusztól 5 fokra a Marsot tudjuk majd megfigyelni, ezzel megkoronázva a napokig emlékezetes észlelési élményt.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló