Szerencsére nem az időjárásról van szó, hanem a csillagászati eseményekről. Távcsővel vagy binokulárral rendelkezők, szemeket az égre!
Az események láthatósága
Idén júniusban több különböző, érdekes égi jelenséget figyelhetünk meg. Az itt említettek azonban csak valamilyen csillagászati segédeszközzel válnak láthatóvá. Ráadásul az események többsége sajnos a látóhatárhoz közel történik, ami alapvetően nehezíti a megfigyelésüket, főleg erősen fényszennyezett helyekről. Ez sajnos nem az egyetlen tényező a jelenségek láthatóságának nehézségével kapcsolatban. Az (5) Astraea kisbolygó maximális fényessége például 10,6 magnitúdó, ezért a megfigyeléséhez egy kisebb távcső szükséges. De a rövid éjszakákon nehezebbé válik minden jelenség megfigyelése, mert nagyobb eséllyel az esti vagy hajnali szürkülethez közel következnek be.
Ez a blogcikk főleg az amatőrcsillagászoknak szól, akik rendelkeznek akár kézi látcsővel, akár távcsővel.
A Vénusz és két csillag triója
Június első említésre méltó távcsöves jelensége a Vénusz közeli együttállása két csillaggal. A jelenség 4-én, szerdán hajnalban lesz megfigyelhető a keleti horizont közelében. A két csillag egyikének van a leghosszabb neve: Torcularis Septentrionalis (más néven omikron Piscium). Ez a két csillag közül a fényesebb, és sötét éjszakákon szabad szemmel is látszik, viszont az esemény napján, a hajnali órákban az a horizont közelsége és a Vénusz vakító fényessége miatt a megfigyeléséhez legalább egy binokulár szükséges lesz.
A másik csillag az UZ Piscium nevű, kékes színű változó fényességű csillag. Ez átlagosan 6,5 magnitúdós fényességű, így szinte teljesen láthatatlan szabad szemmel még tökéletesen derült, holdfénymentes éjszakákon is. Június 4-én reggel viszont gyönyörű kiegészítője a Vénusznak, amelytől alig 6,2’-re fog elhelyezkedni.
A Vénusz bolygó az átlagos, –4,4 magnitúdós fényességével ragyog majd hajnalban, így jelentősen fényesebb lesz a két csillagnál, ezért azok a Vénuszhoz képest jóval nehezebben lesznek
A jelenséget június 4-én hajnali 03:30-kor észlelhetjük a keleti látóhatár fölött mindössze 5°-kal, így érdemes olyan megfigyelőhelyet választanunk, ahonnan kelet felé nézve nincsenek magasba nyúló akadályok, például fák vagy épületek. Az omikron Psc már egy kisebb nagyítású binokulárban vagy szerény távcsőben is jól látható, de az UZ Psc és a Vénusz párosának megfigyeléséhez már egy nagyobb távcsövet kell használunk, akár kis vagy közepes nagyítással, ezáltal még a bolygó sarló alakja is előtűnik!
A Szaturnusz „alkalmi holdja”, a HD 27
Nem sokkal a Vénusz és két csillag találkozója után június 6-án, pénteken hajnalban 03:15-kor a Szaturnusz kerül a figyelem középpontjába. A gyűrűs bolygó szintén egy háttércsillag mellé merészkedik, név szerint a HD 27 közvetlen közelébe, a keleti látóhatár fölött 13 fokkal. Ez az együttállás azért különleges, mert a halvány csillag ekkor szinte pontosan a Szaturnusz egyenlítőjének síkjában látszik, éppen úgy, mint annak holdjai. A HD 27 kicsit fényesebb, mint a Szaturnusz legnagyobb holdja, ennek köszönhetően a csillag kísértetiesen fog hasonlítani a Titanhoz, de a HD 27 a bolygó túlsó oldalán látszik.
A HD 27 fényessége mindössze 7,9 magnitúdó, szabad szemmel nem látható. A Szaturnusz sem a fényességéről híres, de ekkora magasságban már könnyen kivehető majd szabad szemmel. Az esemény megfigyeléséhez azonban elengedhetetlen egy közepes vagy nagy nagyítású távcső az „alkalmi hold” fényessége miatt. A bolygó alig 15’’-es korongnak látszik majd a látómezőben. A távcsőben már a bolygó újra feltűnő pengevékony gyűrűjét is megcsodálhatjuk.
Az (5) Astraea oppozíciója
Az (5) Astraea egy átlagosan 125 km átmérőjű kisbolygó a Jupiter és a Mars között található aszteroidaövben. A Napot 1508 földi nap alatt kerüli meg, és minden keringés során oppozícióba kerül. Mindez akkor következik be amikor pontosan ellentétes irányban látszik a Naphoz képest a Földről nézve. Ilyenkor nagyjából akkor kel fel keleten, amikor a Nap nyugszik, és napkelte környékén bukik a nyugati látóhatár alá.
Az oppozíciók minden olyan égitestnél megfigyelhetők, amelyek a Föld pályáján kívül keringenek. Esetükben ehhez az időponthoz közeli az a pillanat, amikor a legfényesebbnek látszanak tőlünk nézve. Ez az Astraea esetében sincs másképp.
Június 6-án, pénteken reggel 7:35-kor éri el ezt a helyzetet, azonban akkor már a Nap fénye esélytelenné teszi a megfigyelést. Így hát ezen időpont előtt és utáni este vagy éjjel közvetlenül érdemes vetni egy pillantást az aszteroidára. Június 5-én este 23:00 után már megfigyelhetővé válik a délkeleti látóhatár fölött 18°-kal a Kígyótartó csillagképben, és éjjel háromnegyed egykor delelésekor eléri a 27°-os horizont fölötti magasságot.
A jelenség kizárólag távcsővel tekinthető meg, mivel a kisbolygó – bár földközelben lesz – fényessége így sem lesz fényesebb 10,6 magnitúdónál. Ehhez a fényességhez egy kisebb-közepes távcső szükséges, de a távcső látómezejében nem lesz egyértelmű, hogy melyik fénypont is a kisbolygó. A látvány nem lesz több egy apró fehér csillagnak tűnő pontnál (maga a kisbolygó, azaz az aszteroida szó is a görög eredetű és „csillagszerű”-t jelent), így csak azok láthatják, akik kétségkívül tudják csillagtérkép alapján, hogy melyik fénypötty a célpont.
Az égitest megtalálása nem jelenthet amatőrcsillagászok számára túl nagy problémát, mivel a Sabik (éta Oph) csillag közelsége segít a kisbolygó azonosításában, nem vakon kell majd keresgélni az égbolton.
Az (5) Astraea oppozíciója valódi kihívást jelenthet a lelkes érdeklődők számára, akik szeretnének egy nehezen távcsővégre kapható égitestet észlelni!
A Jupiter és a Merkúr együttállása a naplementében
Június 8-án a bolygókon a sor! Aznap este 21:00 után néhány perccel együtt áll a Merkúr és a Jupiter. A két bolygó a Naprendszerben mindig nagyon távol van egymástól, azonban most egy rövid ideig látszólag mégis közel kerülnek egymáshoz. A Jupiter a Földről megfigyelve egyre közeledik a Nap felé az égbolton, majd elhalad mögötte, és felbukkan a másik oldalán. Keringése során a Naprendszer legnagyobb bolygója így „találkozik” a legkisebbikkel, a Merkúrral. A Merkúr 88 nap alatt kerüli meg a Napot, így nagyon gyorsan változtatja helyzetét az égen is. Az együttállás napján épp keleti irányba halad, ellentétesen a Jupiterrel.
Ez az esemény a Naphoz közel történik, a nyugati horizont közvetlen közelében, így nem lesz egyszerű az észlelése. A vakítóan fényes Nap mindössze 5°-kal lesz a látóhatár alatt (még a polgári szürkület vége előtt nem sokkal), ebből adódóan az égbolt erős háttérfénye elmoshatja a két bolygó csekély fényességét. A jelenség binokulárral lesz a legjobban megfigyelhető. A planéták távolsága egymástól 2° lesz ekkor, így egy kisebb távcső látómezejébe sem igazán férne bele mindkettő egyszerre.
Olyan észlelőhelyet érdemes választani, ahonnan nyugati irányban nincs semmilyen akadály, mivel nagyon alacsonyan, csak 2-4°-os magasságban lesznek láthatók a bolygók a horizont felett nem sokkal naplemente után.
A Vénusz és a 31 Arietis együttállása
Végül, de nem utolsósorban a júniusi érdekes látnivalók listáját egy rendkívül közeli együttállás zárja. Az égbolt harmadik legfényesebb objektuma, a Vénusz bolygó felénk néző oldalának közel a fele lesz megvilágítva, ezzel a „félvénusz” elnevezést kiérdemelve, az ismerős félhold kifejezés mintájára. Ekkor szorosan együtt áll a 31 Arietis nevű csillaggal.
Az esemény észleléséhez legalább egy kis távcső szükséges, viszont a 3,5’-es kis szögtávolság és a horizont közelsége miatt nagyobb nagyítással sokkal szebb látvány tárulhat elénk. A Vénusz a fényessége miatt a csillag fényét elnyomva erősen dominálja a látómezőt, és csakis tökéletesen tiszta égboltnál nem teszi azt láthatatlanná még ekkora közelségnél sem.
A jelenségre június 17-én kora hajnalban kerül sor: 3:15-től érdemes próbálkozni a megfigyeléssel. Azon pillanat, amikor a két égitest egymáshoz legközelebb lesz, néhány perccel korábban következik be, de ekkor még nagyon alacsonyan lesznek a látóhatár felett. Kicsit türelmesnek kell lennünk, de egyre magasabbra kúszva a keleti égen megfigyelhetővé válik a páros. Később viszont a szürkület is egyre közelebbé válik, még jobban nehezítve a megfigyelést.
Konklúzió
A júniusi hónap temérdek érdekességet tartogat az amatőrcsillagászok számára. Az egyszerűen megfigyelhető együttállásoktól az igazi kihívást jelentő kisbolygó oppozícióig minden jelenség megmozgathatja az érdeklődőket.
Szemeket az égre, távcsövet a kézbe!
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász