A Praesepe, avagy Jászol-halmaz vagy M44 a téli égbolt egyik legékesebb ékszerdoboza, a Rák csillagképben. Augusztusban is láthatjuk? Igen, ha elég korán kelünk! Ráadásul augusztus 18-án hajnalban a Vénusz nem is kíméli – a halmaz csillagai előtt robog át.
A Vénusz búcsúzik az évre
A Vénusz egész évben mostanáig a hajnali égen volt megfigyelhető. Legjobb láthatósága február-március körül volt, azóta folyamatosan egyre alacsonyabban tartózkodik napfelkelte előtt. Augusztusban az utolsó pillanatban csíphetjük még el, megfigyelhetősége ugyanis folyamatosan, drámaian romlik – a hónap elején még majdnem két órával a Nap előtt kelt, szeptember elsejére viszont ez az érték már csupán negyed óra lesz!
Ez azt is jelenti, hogy nemsokára – bár október 23-áig várnunk kell erre – felső együttállásba ér, azaz tőlünk nézve a Nap túlsó oldalára. Ekkor a bolygó nagy része fénybe borul, augusztus 18-án nem kevesebb mint 95%-át láthatjuk megvilágítva. Gondolhatnánk, hogy ilyenkor érdemes megfigyelni, hiszen mennyivel több részlet látszik egy teli Vénuszon, mint a felén! Sajnos ez nem igaz – ugyanis ekkor a pályáján éppen igen távol helyezkedik el tőlünk szomszédunk, és jelentősen kisebbnek is látjuk korongját, mint amikor egy közeli sarló képét ölti, tehát távcsövünk kevésbé tudja rajta felbontani a finom részleteket.
Az Esthajnalcsillag azonban nem hagy el minket – nemsokára visszatér az esti égboltra, hogy ott nyűgözze le csodálóit. Október végére cammog át a Nap keleti oldalára, és nagyjából az új év kezdetéig kell várni arra, hogy kényelmes körülmények között megpillanthassuk ismét – ínyencek már előbb is elkezdhetnek rá vadászni a naplementében. Ezek után a jövő év során rendkívül kedvező láthatóságra készülhetünk, amikor naplemente után is magasan, rikítóan fog ragyogni a sötétbe burkolózó égi palettán.
Az együttállás
Méltó módon köszönhetünk el a Vénusztól a mostani együttállással – augusztus 18-án hajnalban áthalad a két csacsi (Asellus Borealis és Australis) által közrefogott Praesepe, avagy Jászol (vagy Méhkas) halmazon. A bolygó a halmaz középpontjától 38 ívpercre dél felé, a csoportosulás peremén halad át.
Az ezt megelőző és követő napban is közel lesz a bolygó a csillaghalmazhoz, így akkor is érdemes arrafelé tekinteni.
Ez egy nehezen megfigyelhető együttállásnak ígérkezik, ugyanis a Naphoz nagyon közel, a pitymallatban következik be. A Vénuszt mindenképp láthatjuk szabad szemmel, hiszen -3,9 magnitúdós fényével egészen vakító – azonban a halmaz csillagai igen halványak, így a Nap horizonthoz közeledtével percről percre egyre kevesebbet láthatunk belőlük még távcsőben is. A navigációs szürkület kezdetén, 4:30-kor, amikor a Nap 12 fokkal tartózkodik már csak a horizont alatt, a Vénusz még csupán 3 fokkal lesz a horizont felett! Ilyen alacsonyan a légkör nagyon torzítja a fényt, és rengeteget el is nyel belőle. Így tanácsos már fél 5-kor elkezdeni vizsgálni az együttállást, ezután ugyanis a légkör egyre kisebb torzítása és a felkelő Nap hatása küzd egymással. Fél 6-kor már esélyünk sincs a halmaz csillagainak megpillantására.
Mivel ilyen nehezített körülményeink vannak, a legszebb látványt egy kézi- vagy kistávcsőben érhetjük el. Ezen műszerek képében ugyanis belefér az egész halmaz, de sokat segítenek a csillagok megpillantásában. Buzdítunk hát mindenkit, hogy ne szalassza el az alkalmat, esetleg örökítse is azt meg és ossza meg velünk!
A borítóképen: Az M44 és a Vénusz együttállása Ábrahám Tamás felvételén 2017.08.31. 2:30 UT-kor. Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet