A James Webb-űrtávcső hihetetlen részletességű fotója egy aktívan formálódó csillagrendszerről

A James Webb-űrtávcső hihetetlen részletességű fotója egy aktívan formálódó csillagrendszerről

2025 március 25
| Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
A NASA James Webb-űrtávcsöve lenyűgözően részletes, nagy felbontású infravörös felvételt készített a Lynds 483 csillagrendszerről.

Két aktívan kialakuló csillag felelős a gáz- és porkilövellésekért, amelyek narancssárga, kék és lila színben ragyognak a színes felvételen.

1. ábra: A Lynds 483 csillagrendszer a Webb-űrtávcső felvételén.  Forrás: NASA, ESA, CSA, STScI, https://webbtelescope.org/contents/media/images/2025/111/01JM03BFKHQ4TXFENM7XQHY405?news=true
1. ábra: A Lynds 483 csillagrendszer a Webb-űrtávcső felvételén. Forrás: NASA, ESA, CSA, STScI, https://webbtelescope.org/contents/media/images/2025/111/01JM03BFKHQ4TXFENM7XQHY405?news=true

A központi protocsillagok több tízezer éve rendszeres időközönként gázt és port bocsátanak ki, amely sűrű, gyors plazmasugarak és kissé lassabb kiáramlások formájában távozik az űrbe. Amikor az újabb kilövellések a régiekbe ütköznek, a sűrűségüktől függően gyűrődhet fel és csavarodhat meg az anyag. A kilövellésekben és a környező felhőben végbemenő kémiai reakciók számos különböző molekula létrejöttéért felelnek: ilyen a szén-monoxid, a metanol és több más szerves vegyület.

 

Porba burkolózott csillagok

A két protocsillag a képen látható homokóra közepén helyezkedik el, egy hűvös gázból és porból álló, átlátszatlan korongban, amely a felvételen csupán egy pixelt foglal el. E felett és alatt, a csillagoktól távol, ahol a por ritkásabb, a csillagok fénye átragyog a gázon és poron, és nagy, félig-meddig áttetsző, narancssárga kúpokat formál.

Azt is legalább ilyen érdekes megfigyelni, hogy mi állja útját a csillagok sugárzásának: a narancssárga kúpokra merőleges, kivételesen sötét, széles V-formájú alakzatot kell keresnünk. Úgy tűnhet, mintha nem lenne itt anyag, de a por itt a legsűrűbb, és csak kevés csillagfény jut át rajta. Ha alaposabban megfigyeljük ezt a területet, akkor látjuk, hogy a Webb-űrtávcső érzékeny NIRCam kamerája a por mögött tompa narancssárga pontokként távoli csillagokat is megörökített. Ahol a látómezőt nem takarja ki a por, ott a csillagok fehér és kék színben ragyognak.

 

Kilövellések nyomában

A csillagok néhány sugárnyalábja és kiáramlása megcsavarodott vagy eltorzult. Ezeket a kép tetején jobbra találjuk, egy feltűnő narancssárga ívnél. Az ív az a lökésfront, ahol a kiáramló anyag az ott található sűrűbb közeg miatt lelassult. Lejjebb, ahol a narancssárga találkozik a rózsaszínnel, az anyag látszólag rendezetlen, csavarodott. Ezek olyan új részletek, amelyek még további tanulmányozást igényelnek.A kép alsó részén a gáz és por vastagabbnak látszik. Belenagyítva halványlila oszlopokat fedezhetünk fel, amelyek a központi csillagok állandó csillagszelei felé mutatnak. Az oszlopok azért nem tűntek el, mert az anyag elég sűrű ahhoz, hogy a csillagszél ne tudja elfújni.

A Lynds 483 túl nagy kiterjedésű ahhoz, hogy egyetlen Webb-felvételen teljes egészében látható legyen. Ez a felvétel úgy készült, hogy a felső részét és a kiáramlásokat egészében mutassa meg, ezért a rendszer másik fele csak részben látható.

Teljes egészében a NASA Spitzer-űrtávcsövének felvételén figyelhetjük meg a jelenséget:

2. ábra: A Spitzer-űrtávcső 2010. május 20-i felvétele a Lynds 483-ról. Forrás: NASA/JPL-Caltech/J. Tobin (University of Michigan),  https://www.spitzer.caltech.edu/image/sig10-006e-protostellar-envelope-and-jet-l483
2. ábra: A Spitzer-űrtávcső 2010. május 20-i felvétele a Lynds 483-ról. Forrás: NASA/JPL-Caltech/J. Tobin (University of Michigan), https://www.spitzer.caltech.edu/image/sig10-006e-protostellar-envelope-and-jet-l483

A felhőkben tapasztalható szimmetriákra és aszimmetriákra végső soron akkor kaphatunk majd magyarázatot, amikor a kutatók számítógépes modellekkel feltárják a csillagok anyagkibocsátásának történetét. Azt is ki fogják számítani, hogy mennyi anyagot lökhettek ki a csillagok, milyen molekulák jöttek létre, amikor az a környező anyagba csapódott, és milyen sűrűségűek a rendszer egyes térségei.

Több millió év múlva, amikor a csillagok kialakulása befejeződik, a tömegük akkora lehet majd, mint a Napé. Az anyagkiáramlásaik addigra megtisztítják a környezetüket: elsöprik ezeket a félig átlátszó kilövelléseket. Mindössze egy apró gáz- és porkorong marad talán utánuk, amelyben végül bolygók alakulhatnak majd ki.

A Lynds 483 egy amerikai csillagászról, Beverly T. Lynds-ről kapta a nevét, aki az 1960-as évek elején „fényes” és „sötét” ködöket tartalmazó katalógust hozott létre. Munkája során a Palomar Obszervatórium égboltfelmérésének lemezeit vizsgálta át, majd feljegyezte az azokon található ködök koordinátáit és jellemzőit. A katalógus részletes térképeket nyújtott a csillagászok számára azokról a sűrű porfelhőkről, amelyekben a csillagok keletkeznek: ezek a térképek kulcsfontosságú forrásként szolgáltak a csillagászati közösség számára már évtizedekkel azelőtt, hogy az internetnek hála digitális formában is hozzáférhetővé váltak volna.

 

Forrás: https://webbtelescope.org/contents/news-releases/2025/news-2025-111

Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet