Keringése alatt nem csak az égi pozíciója, de felénk néző arca is változékony, napról napra másképpen van megvilágítva. Ezt a jelenséget holdfázisoknak nevezzük. A csökkenő fázisában, azaz teleholdtól az újholdig tartó időszakban a Hold több égitesttel is együtt áll majd július 22-e és 24-e között a hajnali órákban.
Holdfázisok
Egy teljes keringés alatt 4 fő fázisa van a Holdnak. Az első az újhold, ekkor szorosan a Nap mellett van az égen, így szabad szemmel nem látszik. A következő stádiumban, amikor 90 fokkal arrébb helyezkedik el a Naphoz képest, körülbelül egy héttel az újhold után, a Hold felénk néző részének pontosan a felét, a nyugati (nálunk a jobb) oldalát világítja meg a Nap. Ezt a növekvő fázist a köznyelv félholdnak, a csillagászok első negyednek nevezik. Ezután követi újabb egy héttel a jól ismert telihold, amikor a teljes holdkorong meg van világítva, és a Nappal pontosan ellentétes irányban kell keresni az égbolton. Újabb egy héttel következő „stáció” a növekvő félhold tükörképe, a csökkenő fázisú félhold, de ekkor a Hold keleti (nálunk a bal) oldalának pontosan a fele van ismét megvilágítva, az ellenkező fele, mint az első negyednél. Ekkor ismét 90 fokra látszik a Hold a Napunktól, és a csillagászok ezt a fázist utolsó negyednek nevezik.
Az alább olvasható jelenségek mindegyike a Hold csökkenő fázisában következik be, így gyönyörű látványt biztosítva észlelőinek.
Július 22. – Elnath és Vénusz
Július 22-én, kedden hajnali 3:40-kor a mindössze 9%-ban megvilágított holdsarló együtt áll az Elnath nevű csillaggal. A párostól nem túl messze, kevesebb mint 8°-ra jobbra lentebb található a Vénusz, amely erős fényével könnyebben magára vonja a figyelmet a nála ekkor halványabbnak tűnő holdsarlónál.
Az Elnath kék színű csillag, az égbolton megfigyelhető 27. legfényesebb, emiatt az átlagosnál feltűnőbb csillag egy együttálláskor. A holdsarló 1,3°-ra közelíti meg a tőle fentebb látható csillagot, és a szürkületig együtt követhetjük őket.
A páros kedvező, 15°-os látóhatár feletti magasságon keresendő a hajnali keleti égbolton. A megfigyeléshez olyan helyszínt érdemes választani, ahonnan a keleti látóhatár jól látható. Akiknek tökéletes a keleti horizont, nincsenek akadályozó tereptárgyak, sem fák, már 1:55-től megfigyelhetik az együttállást, mert a Hold ekkorra éppen a látóhatár fölé emelkedik. Az észleléshez alapvetően nincs szükség sem távcsőre, sem kézi látcsőre, viszont egy látcsőben sokkal jobban látható lesz a Hold Nap által nem megvilágított, csak a Földről visszaverődött napfény hatására derengő oldala, amely egy látómezőben az Elnath csillaggal igen szép látványt mutat.
Július 23. – Főszerepben a Jupiter
Másnap, július 23-án, szerdán, az igazán szemfülesek akár szabad szemmel is észrevehetik a Jupiter és a Hold kora reggeli 04:05-kor bekövetkező együttállását az északkeleti égbolton. Ellentétben az előző hajnali együttállással, ekkor a Hold jóval közelebb kerül a Naphoz az égbolton, így nehezebb lesz annak megfigyelése. A felénk néző arcának mindössze 4%-a lesz megvilágítva, 41 óra 6 perccel leszünk újhold előtt, ezért a Hold egy vékony sarló formájában mutatkozik meg. A holdsarlótól 4,1°-ra jobbra lefelé található a Jupiter. A bolygó szabad szemmel jól kivehető, a horizonthoz közeli helyzete azonban nehézséget okozhat. Az együttállás észleléséhez ajánlott egy kisebb binokulár használata, mert egy kis nagyításúval éppen egy látómezőben láthatjuk a két égitestet. A Hold ekkor közel 9 fok, míg a Jupiter 5°-os magasságban lesz megfigyelhető.
Július 24. – A kihívást jelentő Hold
24-én, csütörtök reggel 04:35-kor még közelebb leszünk az újholdhoz, így a Hold megpillantása igazán nagy kihívás még a tapasztaltabb észlelőknek is. Ekkor ugyanis a kevesebb mint 1%-ban megvilágított holdsarló 16 óra 35 perccel lesz újhold előtt, rendkívül közel van már a Naphoz, így szabad szemmel szinte esélytelen, rekord közeli lenne a megpillantása. Viszont egy kézi látcsővel vagy távcsővel megtalálhatjuk Az alig 3°-os magasságba emelkedett holdsarlót az északkeleti látóhatár felett, a Jupitertől 13 fokkal balra lentebb, mielőtt a szürkület fénye teljesen eltüntetné az égboltról. Ehhez a kihíváshoz azonban tökéletesen tiszta, derült hajnal szükséges, amikor a keleti horizont felé semmilyen zavaró tárgy nincs. Ha lehetséges, egy magaslatról, kilátóból próbáljuk megfigyelni.
Az ilyen extrém vékony holdsarlókról nagyon esztétikus asztrofotók szoktak születni.
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász