Július 22-én hajnalban a csökkenő holdsarló és a vöröslő Mars integet egymásnak az égen, másnap pedig a Fiastyúk csibéire vet egy pillantást égi kísérőnk. Nem igazán szoros együttállásokra kell számítanunk, de szabad szemmel, akár kézi távcsőben emlékezetes látványt nyújthat a két páros.
A Hold és a bolygók
Pénteken, 22-én hajnalban a 36%-os holdsarló és a Mars 4 fokon belül közelítik meg egymást. Ráadásként ekkor a Holdtól ellenkező irányban, kelet felé az Uránusz is megtalálható, 3 fokra a sarlótól. Azonban mivel az Uránusz kézi távcsövekben nem igazán tűnik ki a csillagok közül, nagyobb nagyításon pedig már nem látszik egy képben a Holddal, ez nem ígérkezik látványos együttállásnak – a Marséval ellentétben.
Az viszont ennél jóval látványosabb, hogy még mindig szépen a Mars után sorakoznak a gázbolygók – tehát a Hold és Mars szoros párosa után a Jupiter, majd a Szaturnusz fog ragyogni a Naprendszer síkját kijelölő égi vonalon. Sőt a két bolygó között a Neptunusz is megbújik, amit az Uránuszhoz hasonlóan csak távcsővel figyelhetünk meg. Ráadásképp hajnali fél 4-kor már a Vénusz is felbukkan északkeleten. Tehát aki esetleg lemaradt volna a júniusi bolygósorakozóról, az a Merkúr kivételével az összes bolygót egyszerre láthatja a napokban, és még csak a Hold látványáról sem kell lemondania!
A Hold ezen a napon 1 óra körül kel fel. A Hold–Mars páros láthatáron való felbukkanásának megfigyelése külön élmény, de egészen hajnali 4 óráig folyamatosan egyre magasabbra emelkednek a horizont fölé, ami a távcsöves megfigyeléseket nagyban elősegíti. A pitymallat azonban 4 óra után fokozatosan leradírozza az égről a Naprendszer gyöngyszemeit, tehát mindenképpen korán kell kelni (vagy későn feküdni) az együttállás megcsodáláshoz.
Az egyszombatos csibék és a Hold árnyékba merülő kráterei
Másnapra, 23-ára a Hold már jócskán továbbáll, ugyanis egyre közelebb kerül a Naphoz, így egyre későbbi időpontban kel fel. Olyannyira, hogy a Kos csillagképben ragyogó Mars helyett már a szomszédos Bika legszebb csillaghalmazát, a Fiastyúkot közelíti meg. Furcsa lehet, hogy egy szép nyári napon a tél legszebb csillaghalmazát láthatjuk, már csak ezért is érdemes hajnalig virrasztani!
A Hold felszínének ekkor már csak mindössze negyedét világítja majd meg a Nap, ugyanis hat és fél nap múlva már újhold lesz, amikor kísérőnk a Föld és a Nap közé ér. Ezen a napon az árnyék-fény határon, azaz a terminátoron több, szebbnél szebb kráter mutatja meg a Hold szépségét: északon a lávával feltöltött Plato, középen a kiemelkedő központi csúccsal ékeskedő Eratosthenes-kráter, délen pedig a a Hold déli részét uraló, látványosan kilökődött sugársávjairól híres Tycho-kráter merül félig árnyékba. A Hold hegyei és kráterei akkor igazán látványosak, amikor a terminátoron vannak a domborzati képződmények, ugyanis ekkor egészen kidomborodik előttünk, hogy mit ér még napfény, és mi burkolózik sötétségbe, egészen „háromdimenziósan” láthatjuk a Hold felszínét. Tehát nem is csak az együttállásért éri meg aznap felkelni, hanem a Hold néhány leglátványosabb kráterének megcsodálásáért is, amik mindig csak a hajnali égbolton mutatják legszebb arcukat.
A Naprendszer rajongói mindenképpen vessenek egy pillantást a hajnali együttállásra és sorakozókra – ezért megéri korán kelni!
A borítóképen: Az együttállás július 22-én hajnali 3-kor. Az objektumok mérete és a Fiastyúk kibenléte becsapós! Forrás: Stellarium, Kereszty Zsolt, freesvg.org
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet