Aki lemaradt a Juno márciusi oppozíciójáról, annak itt a lehetőség, hogy megfigyelje egy másik kisbolygó, a (6) Hebe különleges elhelyezkedését is. Az oppozíció, vagyis szembenállás annyit jelent, hogy a kisbolygó a Föld és a Nap által kijelölt egyenest keresztezi, és ilyen módon pályája során viszonylag közel kerül Földünkhöz. Ennek köszönhetően oppozíció idején könnyebben megfigyelhetjük, mint pályája egyéb pontjain, hiszen minél közelebb van hozzánk egy adott égitest, annál fényesebb. A Hebe kisbolygó még a szembenállás idején sem lesz kiemelkedő fényességű, mindössze 9,9 magnitúdósnak fog látszani. Ebből is következik, hogy szabad szemmel nem észlelhető, és a távcsővel való megtalálása is kihívásokat rejt.
A következőekben ismerkedjünk meg kicsit jobban a fiatalság istennőjéről elnevezett (6) Hebe kisbolygóval, illetve az oppozíció jelenségével!
Hebe, a hatodikként felfedezett kisbolygó
Mint ahogy a neve melletti hatos sorszám is mutatja, a Hebét hatodik kisbolygóként fedezték fel a kisbolygók közül. Elhelyezkedését tekintve Földünkhöz hasonlóan a Nap körül kering, azonban a Földnél jóval távolabb van központi csillagunktól, mégpedig a fő aszteroidaövben, amely a Mars és a Jupiter pályája között foglal helyet, ezzel elválasztva egymástól a jórészt kőzetekből álló belső, vagy Föld típusú bolygókat, és a külső vagy Jupiter típusú gázbolygókat. Az aszteroidaövben számos kis égitest kering, elnyúlt, elliptikus pályán, s közéjük tartozik a Hebe kisbolygó is. A Hebe keringési periódusa körülbelül 3,8 év, s pályájának nagy excentricitása miatt a napközelpontban 1,9, naptávolban pedig 2,9 csillagászati egységnyi távolságban helyezkedik el a Naptól.
A kisbolygó bár tömege alapján a tizenharmadik helyet foglalja el az aszteroidák sorában, ám térfogata igen nagy, ami azt sugallja, hogy a többi kisbolygóhoz képest kevesebb ütközésen ment keresztül élete során. Fényességét tekintve az ötödik legfényesebb objektum az aszteroidaövben a Vesta, a Pallas, a Ceres és az Iris után, éppen ezért már régen, 1847-ben felfedezték.
A Hebe kisbolygó igen sűrű anyagokból tevődik össze, így annak ellenére, hogy átlagos átmérője körülbelül 186 kilométer, a legújabb becslések szerint tömege aszteroidaöv teljes tömegének mintegy 0,5%-át adja. Szintén érdekes megfigyelés, hogy a Földünkre hulló meteoritoknak nagyjából a 40%-a a Hebe összetételéhez hasonló, így az elméletek szerint lehetséges, hogy a kisbolygó a távoli múltban mégis csak összeütközött egy másik aszteroidaövbeli testtel. Az ütközés során a Hebe elveszítette anyaga egy részét, amely nagy energiával lerepült róla. Az így kialakult törmelékfelhő még napjainkban is ott kering valahol a Nap körül, és ha a Földdel találkozik, részecskéi a légkörbe belépve meteorokat, avagy ahogy a köznyelvben elterjedt, hullócsillagokat hoznak létre. Erre az elméletre azonban még nincs minden kétséget kizáró bizonyíték, sokan úgy gondolják, hogy a Hebe mellett egyéb égitestek, avagy ütközések is szerepet játszanak a Földre hullott meteoritok számának és összetételének eloszlásában.
Szintén érdekes, hogy 1977-ben a Hebe kisbolygónak felfedezni vélték egy holdját, amely a Jebe nevet kapta. A felfedezés egy egyszeri és megismételhetetlen, különleges esemény, egy úgynevezett okkultáció eredménye, amikor is a Hebe kisbolygó elhaladt a Gamma Ceti nevű csillag előtt. A Jebe hold létezését azonban napjainkig nem sikerült megerősíteni.
Az oppozíció
Mint azt korábban is említettük, a Hebe a fényességét tekintve az ötödik helyen áll a kisbolygók között. A szembenállás során átlagosan 8,5 magnitúdós a látszó fényessége a Szaturnusz Titan holdjához hasonlóan, azonban ha az oppozíció idején szerencsés helyzetben, tehát egyben a Földhöz legközelebbi pontban van, akkor akár a 7,5 magnitúdós fényességet is elérheti. Megemlítendő az is, hogy bár a keringési ideje majdnem 4 év, a Föld keringése miatt ennél jóval gyakrabban, 1,4 évente kerül a szembenállás pozíciójába.
Maga az oppozíció mint csillagászati kifejezés tehát szembenállást jelent, mégpedig olyan módon, hogy az adott égitest a Föld és a Nap által meghatározott egyenesen, a Földhöz közelebb helyezkedik el. A szembenállás során ezúttal a Hebe kapja a Föld és a Nap mellett a főszerepet mégpedig oly módon, hogy a míg a Föld egyik oldalán a Nap, az azzal átellenes oldalán, tehát vele szemben pedig a Hebe helyezkedik majd el.
A 2024. április 22-i oppozíció során a Hebe kisbolygó nem közelíti meg a lehetséges legfényesebb értéket, így mintössze 9,9 magnitúdósnak látszik majd. Éppen ezért az észlelés kihívásokat rejt magában, és csak távcsővel, illetve némi észlelési tapasztalattal rendelkező olvasóinknak ajánljuk megfigyelését.
Merre található az égbolton a Hebe?
Az oppozíció idején a kisbolygó az Ökörhajcsár (Bootes) nevű, jellegzetesen tavaszi csillagképben fog elhelyezkedni. A csillagkép legfényesebb csillaga a vöröses színben pompázó Arcturus, amit könnyedén észrevehetünk az égbolton kiemelkedő fényessége és jellegzetes színe miatt. Ha ezt nem találnánk meg, az Ökörhajcsár csillagkép mellett található egy másik közkedvelt és könnyen észrevehető alakzat, a Corona Borealis, avagy Északi Korona nevű csillagkép. Ezek alapján tehát talán sikerül belőnünk az Arcturus pozícióját.
A 2024. április 22-i napon a Hold is a közelben lesz, mégpedig a Szűz (Virgo) csillagkép legfényesebb csillaga, a Spica felett. Ha összekötjük gondolatban egy egyenes vonallal a Holdat és az Arcturust, majd az egyenest elnegyedeljük, és kiválasztjuk az Arcturushoz legközelebb eső negyedet, azt meghosszabbítva lefelé egyszer csak megtaláljuk a Hebe kisbolygót.
Aki szereti a kihívásokat, és a különleges együttállásokat, nézze meg távcsövével a Hebe kisbolygót az oppozíciója idején!
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet