A kisbolygómegfigyelés nehézsége, hogy ezek a halvány égitestek még a „profi” amatőrcsillagászoknak is kihívást jelentenek, már ami a megtalálásukat illeti. Május 13-án éjszaka azonban az égiek egy viszonylag könnyű, és ráadásul rendkívül érdekes célponttal kedveskednek nekünk: tudniillik a (29) Amphitrite a fényes Regulus csillaghoz rendkívül közel, mindössze 2 ívperccel északnyugatra halad majd el.
Ebben a cikkben először áttekintjük, miért olyan különleges az Amphitrite, a második szakaszban pedig észlelési tanácsokat, tippeket olvashatunk a látványos találkozó megfigyeléséről.
Mi fán terem az Amphitrite?
Az Amphitritét 1854. március elsején pillantotta meg először emberi szem, felfedezője a híres londoni Regent’s Parkban található South Villa magáncsillagvizsgálóban dolgozó Albert Marth, német csillagász volt.
Hogy miként került egy német Londonba?
Abban az időben a fizetett csillagászati állások igen ritkának számítottak, Marth viszont állást kapott a magáncsillagvizsgáló tulajdonosától, a gazdag George Bishoptól. Így a jobb élet reményében elhagyta szülőföldjét. A kisbolygó nevét Poszeidon, a tenger görög istenének feleségéről, Triton anyjáról, Amphitrité tengeristennőről kapta.
A (29) Amphitrite - hasonlóan a legtöbb kisbolygóhoz - leginkább egy krumplihoz hasonlít, fizikai dimenziói 233km x 212km x 193km. Tekintélyes méretének köszönhetően ez az egyik legnagyobb S-típusú (szilikátos) aszteroida, sorban az ötödik az Eunomia, a Juno, az Iris és a Herculina után.
A kisbolygó nagyjából úgy képzelhető el, mintha a Dunántúlt és még alatta kb. 233km-nyi földköpenyt kilőnénk a világűrbe…
Tömege mintegy 11,8 millió-millió-millió kilogramm, sűrűsége nagyjából 2,36 gramm köbcentiméterenként - valamivel kisebb tehát, mint az alumíniumé. Felszínén a gravitációs gyorsulás mintegy 165-ször kisebb, mint itt a Földön, így 80 kilós felnőtt férfiként is mindössze fél kilogrammnak megfelelő összsúlyunk lenne rajta.
Mekkorát lehetne ott ugrani!
Egy amphitritéi nap pedig mindössze 5 óra 24 percig tart, ez alatt sem alhatnánk nagyot. Ha egyszer kiruccannánk e távoli objektumra, öltözzünk melegen: a helyi felszíni átlaghőmérséklet általában mínusz 102 Celsius fok körül alakul.További érdekesség, hogy a (29) Amphitrite szinte tökéletesen kör alakú pályán kering a Nap körül. 1979-ben különböző fénygörbék alapján csillagászok úgy vélték, hogy a kisbolygó rendelkezik egy néhány kilométer átmérőjű holddal, amit az Arizonai Egyetem 1986-ban megpróbált lefényképezni, de sajnos semmit sem találtak.
A sors szomorú tragédiája, hogy a hírhedt Challenger-katasztrófa is kötődik az aszteroidához. A NASA 1984-ben javaslatot tett a Galileo szonda pályamódosítására, így az mindössze 20.000 kilométerre közelítette volna meg az Amhitritét. Az űrsikló felrobbanása miatt a szonda kilövése azonban 1989-re tolódott, amikor ez a pályamanőver sajnos már lehetetlen volt. Végül az első közelről lefényképezett kisbolygó a (951) Gaspra lett. 
A képen jobbra: A VLT (Nagyon Nagy Teleszkóp) megfigyelései alapján készített szimulált kép a (29) Amphitritéről. Forrás: Wikimedia Commons
Megfigyelési tippek az égi randevúhoz
Május 13-án este és 14-én hajnalban a Regulustól északnyugatra lesz látható a kisbolygó, este még jó magasan a horizont felett. A Regulus az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, így a beazonosítás kezdőknek is sokkal könnyebb lesz, mint általában - a csillagugrálás nevű stratégia természetesen most is segíteni fog, amiről egy áprilisi posztunkban már beszámoltunk.
A kisbolygó fényessége 10,9 magnitúdó, így binokulárral sajnos már nem megfigyelhető, távcsövet igényel.
Tiszta égen is 15 centiméter átmérőjű távcsövet javaslunk az észleléséhez, mert nem csak a kisbolygó halvány, de a közeli és nagyon fényes Regulus is kihívássá teszi megfigyelését. Nyomtatóbarát keresőtérképet pedig itt találunk.
A Regulus egy izgalmas, fényes és egyenlőtlen kettőscsillag egünkön. A 1,4 magnitúdós, narancssárga színű Regulus A mellett egy kis távcsővel is könnyen megpillantható a sokkal halványabb, 8,1 magnitúdós B komponens, mely 177 ívmásodpercre, azaz 3 ívpercre ül tőle.
Az Amphitrite-közelítés fő szépsége, hogy a kisbolygó még a Regulus B-nél is közelebb kerül a főcsillaghoz.
A sötétedés beálltával az Amphitrite a Regulus B mellett jár éppen, majd az éjszaka előrehaladtával egyre inkább a Regulus A felé pártol át, 1:18-kor közelítve meg legjobban a fényes főkomponenst.
Ekkorra azonban a Regulus már csak 10 fokkal látszik a horizont fölött, így érdemes az éjszaka első felében végigkövetni a látványos mozgást.A halvány Amphitrite legszorosabb közelségének megfigyelése a nagyon fényes Regulus miatt nem lesz könnyű: 15-20 cm-es távcsövet javaslunk hozzá, nagy nagyítást, és sok sikert a majd 10 magnitúdós fényességkülönbség leküzdéséhez!
Melegen ajánljuk viszont a kisbolygó elmozdulásának rajzban való megörökítését.
Ha sötétedéstől kezdve a Regulus lenyugvásáig fél óránként felrajzoljuk az Amphitrite helyzetét észlelőlapunkra, pompásan ki fog rajzolódni a mozgó égitest pályája!
Kisbolygó észlelőlap az eszlelesek.mcse.hu oldalról tölthető le, de műszaki rajzlapra rajzolt körre is elkészíthetjük pompás látómezőrajzunkat.
Öltözzünk rétegesen!
Sikeres kisbolygóvadászatot kívánunk mindenkinek ehhez a pompás szoros égi randevúhoz!
Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
Tetszett a cikkünk? Még több észlelési csemege itt: Égi jelenségek májusban- avagy tavaszvégi kalandok Halley-üstökös darabokkal!
