A következő napokban nem együttállás miatt érdemes észlelni a bolygót, hanem azért, mert eléri a legmagasabb pontját az égbolton, majd megtekinthetjük a félvénuszt és végül a legnagyobb nyugati elongációjának köszönhetően 4 óránk lesz észlelni a napfelkelte előtt.
Bolygószomszédunk, a Vénusz
A Naprendszer második bolygóját már az ókortól ismerjük, mivel a Nap és a Hold után a harmadik legfényesebb objektum a maga -4,92 magnitúdós legnagyobb fényességével. A Vénusszal kapcsolatban a legtöbben arra asszociálnak, hogy napnyugta után vagy hajnalban lehet csak megfigyelni, valamint fázisai is vannak. Az első csillagász, aki távcsővel megfigyelte, hogy a szerelem istennőjéről elnevezett égitest fázisokat produkál, Galileo Galilei volt. Az utóbbi két tulajdonságát annak köszönheti, hogy belső bolygó, és a keringése során, amikor felső együttállásban van – a bolygó a Nap túlsó oldalán helyezkedik el – telinek és kicsinek látszik a korongja, majd alsó együttállásban – a Vénusz a Nap és a Föld között van – vékony sarlóként látszik, de sokkal nagyobbnak. A fentebbiekből kiindulva, amikor az alsó együttállásból halad a felső felé, akkor látható a hajnali égbolton növekvő fázissal, majd a felső együttállásból haladva az alsóba már napnyugta után látható, de a fázisa csökken, és egyre szebb sarlókat láthatunk.
Az újkor csillagászainak első nagy nemzetközi összefogása a Vénusz napkorong előtti átvonulásának megfigyelésére szolgált. Az ötlet már 1663-ban megszületett, amikor James Gregory felvetette, hogy amennyiben több, egymástól távoli helyszínről figyelnék meg az átvonulást, akkor meg lehet határozni a csillagászati egység – a Föld átlagos távolsága a Naptól – értékét. Majdnem 100 évvel az ötlet felvetése után 1761-ben és 1769-ben több expedíció is indult, hogy észlelhessék az átvonulást. 1761-ben 9 ország összesen 120 csillagásza vett részt a küldetésben, amit a rossz időjárás meghiúsított, de végül 1769-ben sikerrel jártak a misszió résztvevői.
A 20. században a technológiai fejlődésnek köszönhetően több küldetés is indult, amelyeknek az volt a feladata, hogy minél több információt kiderítsenek a Vénuszról. A szovjet Venyera–7 nevű űrszonda volt az emberiség által készített első eszköz, amely leszállt a bolygó felszínére, majd a NASA Magellan űrszondája feltérképezte az égitestet. Az európai Venus Express űrszonda feladata a bolygó légkörének tanulmányozása volt. A több évszázados megfigyeléseknek köszönhetően számos érdekesség kiderült a Föld testvérbolygójáról. Egy év az égitesten csak 225 földi nap, azonban a lassú tengely körüli forgása miatt egy nap 243 földi nappal egyenlő, és ennek következtében a Vénuszon hamarabb telik el egy év, mint egy nap. Retrográd forgása miatt amennyiben a vénuszi naplementében szeretnénk gyönyörködni, kelet felé kellene tekintenünk, a napfelkelténél pedig nyugatra. A légköre főleg szén-dioxidból áll, ennek következtében a felszínén lévő nyomás 90-szerese a földiének, az átlaghőmérséklet pedig 460 Celsius-fok, és olykor kénsavcseppek esnek a bolygó felhőiből. Egyáltalán nem barátságos égitest, azonban az egyik legszebb, amit kisebb megszakításokkal mindig tudunk észlelni.
A csillagászati események észlelése
Holnap hajnalban a keleti égboltra tekintve láthatjuk az Esthajnalcsillagot, amely 06:00-kor már 30 fok magasan fog lesz. Szabad szemmel is igen impozáns látványt fog nyújtani, mert a legfényesebb objektum az égbolton, fényessége -4,3 magnitúdó lesz. Távcsöves megfigyelésre az egyik legalkalmasabb időpont, mivel a nagyobb horizont fölötti magasság miatt kevésbé zavarja az észlelést a fényszennyezés, és a légkör is jóval nyugodtabb, mint a horizonthoz közel. Már egy binokulár segítségével is láthatjuk a bolygó 48%-os fázisát, amely szép, kövér Vénusz-sarlóként jelenik meg a látómezőben.
Csak néhány napot kell aludni, hogy 23-án, hétfőn megcsodálhassuk a félvénuszt. Az Esthajnalcsillag fázisa pontosan 50%-os lesz, amit csillagász szakkifejezéssel dichotómiának neveznek. Hajnali 05:00-kor a keleti égbolton 20 fokos magasságban találjuk bolygószomszédunkat, és kicsivel több mint egy órán át gyönyörködhetünk benne. Ismét csak egy binokulárra van szükségünk, de már egy kisebb távcsővel is káprázatos látványban lehet részünk.
Amennyiben nem tudtuk volna megfigyelni a Vénuszt a fentebbi időpontokban, akkor 24-én, kedden lesz a legnagyobb esélyünk, hogy távcsővégre kapjuk az égitestet. Hajnalban eléri a legnagyobb nyugati elongációját a Naptól, így 4 óra és 8 perccel napfelkelte előtt már észlelhető lesz. Hajnali 03:05-kor fog a horizont fölé bukkanni, majd egy óra múlva már 10 fok magasan lesz, és 05:00-kor eléri a 20 fokot. Távcső segítségével jól meg lehet figyelni a már 51%-os bolygót, amelyet egészen napfelkeltéig észlelhetünk.
Kitűnő alkalom, hogy akár szabad szemmel is észleljük a hozzánk legközelebb lévő bolygót a fentebb említett időpontokban, és reménykedjünk, hogy az időjárás is kegyes lesz hozzánk.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló