A Szaturnusz kétségtelenül az egyik leglenyűgözőbb látványt nyújtja csodálatos gyűrűrendszerével az égboltot szemlélők számára. A bolygó idén augusztus elején ér oppozícióba, azaz kerül a Földről nézve a Nappal átellenes oldalra.
A bolygók esetén ez az az időszak, amikor a legjobb láthatósággal rendelkeznek, a legnagyobb a látszó méretük, és a legfényesebbek. Így a gyűrűs királyt most érdemes távcsővégre venni a Bak csillagképben!
A gyűrűs bolygó látványa
A Szaturnusz az egyik leglátványosabb bolygó távcsőben vizsgálva - gyűrűjének alakja rendkívül különleges és számos meglepetést tartogat.
Már kistávcsövekkel is szépen látható a gyűrű, annak árnyéka a bolygó felhőzetén, és a bolygó árnyéka a gyűrűn. Nem volt ez mindig így - a távcsöves korszak elején még olyan rossz képet adtak az első teleszkópok, hogy azt gondolták, a bolygónak fülei vannak.
Elsőként Christiaan Huygens bontotta fel a gyűrűt, és oldotta meg a kérdést 1655-ben.A gyűrű maga valójában rendkívül sok, apró jégtörmelékből áll, és ugyan szélesebb a bolygónál, átlagos vastagsága mindössze pár száz méter.
Mégis eléggé fényes ahhoz, hogy már 20x-os nagyítás körül megfigyeljük a bolygó elnyúlt alakját - már ha éppen megfigyelhető a gyűrű! Ugyanis a bolygó 29 éves keringése során kétszer, 15 évente eltűnik szemünk elől. A gyűrű dőlésszöge a Földhöz képest folyamatosan változik, és ha éppen éléről látunk rá, az olyan vékony, hogy nem is vagyunk képesek megpillantani.
Ez legközelebb 2025-ben várható, jelenleg a legnagyobb dőlés és a teljes eltűnés között félúton jár a tünemény.
Maga a gyűrű sem unalmas látvány: már 8 cm-es lencseátmérőjű távcsövekkel is látható, hogy két részre vágja a feketeségben tátongó Cassini-rés: Kívül a vékonyabb A gyűrű, belül a vastagabb B gyűrű fekszik, a rés által elválasztva.
Ez egy olyan tartomány a gyűrűben, ahol a bolygó holdjainak gravitációs zavarása épp úgy erősíti egymást, hogy nem maradhat meg stabilan az anyag. Nagyobb távcsővel akár még több rést is láthatunk: a következő az A gyűrű pereméhez közeli, vékonyka Encke-rés.
Ha a Cassini szonda felvételét nézzük meg, láthatjuk, hogy valójában teljesen felszabdalják ezek a rések a gyűrűt, és az szinte csak vékonyabb sávokból tevődik össze.A másik izgalmas kihívás, ami éppen elérhető amatőr távcsövekkel, az a belső fátyolgyűrű, a C gyűrű.
Ez nagyon halvány, de sötét égről 10 cm-es távcsővel már megfigyelhető leheletfinoman.
Érdemes megvizsgálni a bolygó korongját is, ugyanis a Jupiterhez hasonlóan a Szaturnusz felhőzete is sávokba rendeződik, és különféle izgalmas viharok dúlhatnak benne.
A Jupiterhez képest azonban kevésbé felkavaró részletgazdag a látvány, nem csupán, mert kétszer messzebb van tőlünk a bolygó, de kevésbé is aktív és turbulens a felhőzet. Azonban, ha figyelmesek vagyunk, a két sötét Egyenlítői Sávot mindenképp láthatjuk.
A Déli Egyenlítői Sáv most kezd kibukkanni a gyűrű takarásából, már ez is látható a gyűrű felett, az Északi Egyenlítői Sáv pedig markáns, sötét, barnásvörös sávként övezi az északi féltekét.
A holdjai közül több, mint 80-at ismerünk, de ebből amatőr távcsövekkel egy párat tudunk csak kényelmesen megfigyelni. A legfényesebb, a sűrű, barnás nitrogénlégkörrel borított Titán, mely hűségesen, 16 napos periódusidővel kering körülötte.
Fényessége 8,5 magnitúdó körüli, így már a legkisebb távcsövekben is könnyen megpillantható.
További érdekes célpont lehet a bolygóhoz jóval közelebb keringő, halványabb Tethys, Rhea és Dione, a messzi Iapetus vagy az aprócska, halvány, és nagyobb kihívást jelentő Enceladus is.
Hogyan találjuk meg?
Szabad szemmel egy fényes, sárgás pontot kell keresnünk a Bak csillagképben. Tőle nem messze a Jupitert is megcsodálhatjuk, ami később kel, de sokkal fényesebb nála. A Szaturnusz most 0,2 magnitúdós, ez augusztus végéig egy tizedet hanyatlik.
A láthatósága decemberben fog véget érni, amikor már ismét közel kerül a Naphoz - de még ekkor is 0,9 magnitúdósan ragyog majd az égbolton.
El sem téveszthetjük!
Augusztusban már nem kell sokat várni az éjszaka, hogy megpillanthassuk a Szaturnuszt, megfelelően tiszta délkeleti horizont esetén naplemente után a szürkületben már fel is bukkan a láthatár felett.
Delelni az oppozíció környékén hajnali 1 órakor fog, ekkor 24 fokos magasságban láthatjuk majd. Sajnos most a bolygó az ekliptika egy olyan részén tartózkodik, ami nem emelkedik ennél magasabbra a magyar földrajzi helyekről szemlélve.
Így még pár évet várnunk kell, hogy igazán magasan hasítson bele a Szaturnusz fénye az éjszakába. Így természetesen számolnunk kell azzal, hogy a bolygó korongja nagymértékben reszketni fog a légköri áramlásoktól, de nyugodtabb éjszakákon így is rendkívül részletgazdag képpel ajándékoz meg minket.
Távcsővégre hát, és csodáljuk meg Naprendszerünk egyik ékkövét, a Szaturnuszt! A legjobb látványra a napokban, augusztus elején számíthatunk, de akár ősz végéig is megfigyelhetjük az esti égen. Csalódást biztosan nem fog okozni!
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 A borítókép forrása: www.eszlelesek.mcse.hu (Szántó Szabolcs)