ekkor ugyanis a Vénusz amellett, hogy a legnagyobb nyugati kitérésének szoros közelében látható, egyben 50%-os fázisban fénylik majd! A korán kelők ekkor is nagy előnyben vannak, ugyanis Esthajnalcsillagunk ezúttal a hajnali égen látszik, Hajnalcsillagként láthatjuk majd. A polgári szürkület kezdetén 12 fokos magasságban jár, így igencsak kedvező alkalom nyílik a megfigyelésére. Érdemes tehát ezen a napon reggel negyed 5 körül felkelni, és megkeresni az Esthajnalcsillagot a keleti horizont felett.
Június 1-jén, hajnali 5:29-kor a Vénusz eléri tehát legnagyobb nyugati kitérését az égen. Ez azt jelenti, hogy a Földről nézve ekkor látszik a legtávolabb a Naptól (ez esetben 45,9 fokos szögtávolságban), így ez az alkalom a legkedvezőbb a nappali megfigyelése szempontjából. Ha ugyanis közelebb van egy adott belső bolygó a Naphoz, központi csillagunk fénye sokszor láthatatlanná, avagy megfigyelhetetlenné teszi azt. Általában a legnagyobb kitérésének környékén a lehető legsötétebb égen tudjuk megfigyelni, akár szabad szemmel, akár binokulárral vagy távcsővel, de most a Vénusznál az égi pályája miatt sötét égbolton majd csak augusztus közepén lesz legkedvezőbben megfigyelhető.
A legnagyobb kitérés, mint ahogy a lentebbi ábra is mutatja, megtörténhet nyugati, illetve keleti irányba is. Ezúttal, június 1-jén a Naptól nyugatra látszik majd az égen, és ezért hajnalban, napkelte előtt figyelhető meg. Megjegyzendő, hogy az 5:31-es időpontnál érdemes egy kicsit korábban, a már említett negyed 5-kor felkelni, és meglesni a bolygót, hiszen addigra már viszonylag világos lesz, de már a látóhatár fölé emelkedett a bolygó. A legnagyobb kitérés időpontja előtt egy órával korábban még mindig jócskán a horizont felett látszik a bolygó, viszont még éppen kevésbé zavaró a kelő Nap fényessége.
Ez a nap még egy szempontból nevezetes lesz: szintén június 1-jén, 23:56-kor megtörténik a Vénusz dichotómiája, vagyis az az időpillanat, amikor a bolygó korongjának pontosan az 50%-a van megvilágítva. Talán ez a kezdő észlelők számára érdekes lehet, hiszen ezúttal saját szemünkkel is tapasztalhatjuk, hogy nemcsak a Hold, hanem a Merkúr, illetve a Vénusz is mutat fázisokat: néha sarló formájában jelennek meg, máskor a félholdhoz hasonló alakzatban, megint máskor pedig teli állapotban. Mivel a Vénusz rendkívül fényes égitest, könnyen megtalálhatjuk a hajnali égen szürkületkor, s nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy bármely más csillaggal összekeverjük. Ha sikerült megtalálni a Vénuszt, nincs más dolgunk, mint egy távcsővel, avagy nagyobb nagyítású binokulárral is szemügyre venni: ekkor tökéletesen látszik a dichotómia jelensége, vagyis a félig megvilágított korongja. Maga az égitest tehát szabad szemmel is látszik, de aki szeretné látni a fél-Vénuszt, annak távcsövet vagy látcsövet kell használnia a jelenség megfigyelésére.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet