Bepillantunk a mitológiai történetekbe, illetve a csillagok és mélyég-objektumok keletkezéstörténetébe is. Lássuk, mit rejt magában ez a különleges csillagkép.
A tavaszi és kora nyári égbolt feltűnő csillagképe, megfigyelésére legalkalmasabb időszak tehát a kora nyári, késő tavaszi éjszakák. Éjféli delelése május elejére esik. Egy lusta csillagképről van szó, ugyanis nagyon lassan hagyja el az égboltot, függőleges helyzetben bukik a horizont alá, teljes eltűnéséhez 3 óra szükséges. Legfényesebb csillaga az Arcturus.
Történetek erről a csillagképről:
Már az ókorban is ismert volt, többféleképp ábrázolták, és több névvel is illették a különféle kultúrákban. Annak ellenére, hogy a Bootes megnevezést több mint 3000 éve használják, írásos formában az Odüsszeiában tűnik fel először, méghozzá az 5. énekben:
Vásznait így vígan feszitette ki fényes Odüsszeusz,
kormány mellé ült, s vezetett, jól értve a módját,
s míg ott ült, sose hullt le a szemhéjára az álom;
Pléiaszok fényét, későn lenyugodni Boótészt
s látta a Medvét is – más néven híva Szekér ez –
mint forog egyhelyben, míg Óríónt lesi egyre,
s egymaga nem fürdik meg csak soha Ókeanoszban;
(Devecseri Gábor fordítása)
Angolul Bear Driver néven ismert. Régen gyakran Boötes-ként használták – többnyire angolszász területeken, az Odüsszeiában Boétész vagy Boótészként, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU, International Astronomical Union) 1928. évi határozata az egyszerűbb írásmód mellett döntött, ezért a hivatalos megnevezése a Bootes lett.
Gyakran hatalmas, erős embernek ábrázolták, aki felemeli jobb kezét, és baljával két kutyát tart pórázon, üldözve vagy terelgetve a Medvét. A földműveléssel is kapcsolata lehetett, ugyanis több ábrázoláson egyik kezében sarlót, másikban lándzsát tart. A lándzsa egyszerű bottá szelídült az idők folyamán, hiszen legtöbben mégiscsak pásztorembert láttak benne. Mezopotámiában Sibzianna volt a neve, amelynek jelentése Mennyekben élő pásztor. A zsidóknál Caleb Anubachnak, vagyis ugató kutyának nevezték. A görögök számára is inkább egy kényelmes terelgető pásztorként jelent meg. A rómaiak egyszerűen csak kutyának ismerték a csillagképet.
Az első században élt római költő és asztrológus, Marcus Manilius szerint valószínűleg az egész csillagképet Arcturusnak vagy Arctophylaxnak is nevezték, amelynek jelentése: a Medve őre. Ezt Cicero is említi munkáiban. Viszont elég nehéz pontosan meghatározni, hogy konkrétan akkor milyen névvel is illették, ugyanis a fennmaradt forrásokban több nevet is használnak erre a konstellációra.
A régi magyarok nyájőr/ökrész vagy ökörpásztor néven tartották számon.
Mitológia:
A konstelláció mitológiája nagyon sokrétű és ellentmondásos.
Az egyik legenda az athéni Ikariosszal kapcsolatos. Dionüszosz megtanította Ikariosznak a borkészítés titkát. Miután elsajátította, bort adott a parasztoknak, akik lerészegedtek. Mivel azt hitték, hogy mérgezés áldozatai, Ikarioszt lemészárolták, majd eltemették. Érigónét, Ikariosz gyermekét, kutyája vezette el apja sírjához. Amikor megtalálta, bánatában felakasztotta magát. Zeusz szűzként az égre helyezte a leányt. Ikariosz lett az Ökörhajcsár, a kutya pedig Maira vagy a Procyon a Kis Kutyában (egy másik verzió szerint a szomszédos Vadászebek egyike).
Egy másik történet szerint Boétész Démétér fia volt, a helyét pedig az égbolton jutalmul kapta, mivel ő találta fel az ekét. Egy harmadik legenda szerint Boétész Zeusz és Kallisztó fia. Kallisztót Zeusz féltékeny felesége, Héra medvévé változtatta, és fia vadászat közben majdnem megölte.
Arcturus
Ez volt az ókor egyik legalaposabban megfigyelt csillaga, már Hésziodosz görög költő is megemlíti Kr. e. a 8. században. Nevének jelentése: medveőrző. Ez arra utal, hogy a Bootes üldözi a Nagy és Kis Medvét az északi égi pólus körül. A csillagot az ókorban a viharok előhirnőkének tartották, később pedig a jólét és a megbecsülés csillagává vált.
Az egyik legkorábbi mezopotámiai táblázatban, a MUL.APIN-ban SHU.PA (később Shudun) elnevezéssel említik, előbb csak az Arcturust, majd a közeli csillagokat is. Mai értelmezés szerint ez a név a díszes pásztorbotra utal. A MUL.APIN táblázatban „Enlilnek, a birodalom sorsa irányítójának” a csillaga. Valószínűleg az Arcturus a korai időkben az állattenyésztés szempontjából fontos időpontot jelzett. A magyar népi csillagismeret szerint feltételezhetően a Csallóközben ezt a csillagot mondták a Boszorkány szemének.
Az Arcturus a modern csillagászatban is nevezetessé vált: Edmund Halley 1718-ban az antik és középkori csillagkatalógusokkal összehasonlítva többek közt az Arcturus elmozdulásából mutatta ki először, hogy a csillagoknak saját mozgása van.
1933-ban a chicagói „Haladás évszázada” világkiállításon a villanyvilágítást úgy kapcsolták be, hogy ennek a csillagnak a fényét egy fotoelektromos cellára vetítették.
Csillagászati adatok a csillagképről:
- Arcturus (alfa Bootis): az égbolt 4. legfényesebb csillaga, viszonylag közeli csillagszomszédunk. Fényessége -0,04 magnitúdó, aranysárga színű, 36 fényévre tőlünk. Tömege nagyjából megegyezik a Napéval, átmérője azonban 27-szerese a Nap átmérőjének. A csillagfejlődés során Napunk 5 milliárd év múlva olyan lesz, mint most az Arcturus.
- Nekkar (béta Bootis): 3,5 magnitúdó fényességű, neve arabul megegyezik a csillagkép nevével.
- Seginus (gamma Bootis): fényessége 3 magnitúdó. Haris néven is ismerik. Felszíni hőmérséklete a Napénál magasabb, 7200 fok.
- Izar (epszilon Bootis): 2,7 magnitúdó fényességű, narancssárga színű kettőscsillag. Jelentése: ágyékkötő vagy öv. Alaposan tanulmányozott csillag. 5 magnitúdós, kék színű kísérője van: a kettős kontrasztja igen látványos, ezért Pulcherrima (százszorszép) néven is hivatkoznak rá.
Mélyég- és egyéb objektumok:
- NGC 5248: küllős spirálgalaxis, 59 millió fényévre.
- többszörös csillagrendszerek: a kszi Bootis egy négyes csillagrendszer, amely elég népszerű az amatőr csillagászok körében. 22 fényévre található a Földtől.
- 44 Bootis: a fedési kettősök közé tartozó változócsillag, 42 fényévre a Földtől. Átlagos fényessége 4.8 magnitúdó, szabad szemmel sárgás színben jelenik meg.
- exobolygók: 2012-ben fedeztek fel több extraszoláris bolygót a csillagképben.
- a Nagy Fal (Hercules–Corona Borealis Nagy Fal): az egyik legnagyobb ismert struktúra a látható univerzumban, hozzávetőlegesen 10 milliárd fényévre tőlünk. Ez egy olyan struktúra, ahol a gamma-kitörések gyakorisága sokkal nagyobb az átlagos értékeknél. 2013-ban fedezte fel egy amerikai és magyar csillagászokból álló kutatócsoport. Az elnevezés megtévesztő lehet, ugyanis sokkal több csillagképed fed le, mint amennyit a neve mutat, többek közt az Ökörhajcsárt is.
Szerző: Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló