Ritka és szép együttállásra számíthatunk a Naprendszerünk két belső bolygójától, a Merkúrtól és a Vénusztól: 2021.05.28-án, pénteken a szürkület pírjában fél fokra, tehát éppen a telihold átmérőjének távolságára közelítik meg egymást. Kihívás lesz őket megpillantani a lenyugvó Nap derengésében, de mindenképpen megéri a látvány.
Az istenek vékonyka merkúri hírmondóját most egy telt alakú vénuszi szerelemistennő várja!
A sarlós Merkúr
A legbelső bolygó április 19-én ért a Nap túlsó oldalára, felső együttállásba vele. Azóta egy pompás láthatóságának lehettünk szemtanúi a Naptól keletre, az esti nyugati horizont felett.
A mostani, láthatóságzáró együttállás egy kissé lazább, láthatóságfelvezető nyitánnyal indult: A Merkúr és a Vénusz április 25-én 1,1 fokra álltak egymástól (lásd korábbi cikkünket).
A fogyó és egyre magasabbra szökő Merkúr a Naptól mért legnagyobb kitérését május 17-én érte el, ekkor 22 fokra látszott központi csillagunktól.
Bár merkúri léptékben ez nagyon deréknek számít, azért még így sem egy nagy távolság: A Nap ragyogó fénye magától több, mint tíz fok távolságban is derengésbe hozza még az égboltot, tehát kissé világos szürkületi égi háttér előtt kell levadásznunk a halvány, pici bolygót, naplemente után.
Ráadásul a horizont közelében a légkör is kellőképpen megzavarja a képet, így semmiképp nincs könnyű dolgunk.
A májusi kitérés során két hétig szabad szemmel is feltűnő égitest volt a Merkúr az esti ég alján, de a fogyó és halványodó merkúrsarló már alig látszik szabad szemmel.
Ez a mostani együttállás így az egyik utolsó lehetőségünk, legközelebb augusztusban tér vissza a bolygó a Nap esti oldalára, de akkor az ekliptika kedvezőtlen hajlásszöge miatt szinte esélytelen lesz megpillantani.
Az égitest, mivel belső bolygóként a Nap és köztünk helyezkedik el, látványos fázisváltozásokat mutat, a Holdunkhoz hasonlóan.
Amikor a Nap túloldalán található, teljesen a megvilágított felét fordítja felénk - ezt hívjuk “telimerkúr”-nak.
Egy fél periódussal később éppen a Nap és a Föld között található, ekkor a teljesen sötétbe burkolózó felét mutatja felénk a láthatatlan újmerkúr. A két szélsőséges helyzet között természetesen folyamatos az átmenet, mindenféle megvilágításban megcsodálhatjuk.Most éppen merkúri viszonylatban igen-igen vékonynak számító, 12,5%-os sarlóként környékezi meg külső szomszédját.
De van még egy meglepetése ennek a bolygónak. Ahogy a telimerkúr a felső együttállástól mind közelebb kerül a Földhöz, látszó mérete is egyre nő.
Így lehet, hogy míg április 19-én a telimerkúr mindössze 5,1 ívmásodperc látszó átmérőjű volt, mostanra merkúri szemmel nézve óriási, 10,4”-es méretűre növekedik. Fényessége és látványos változáson megy keresztül: Míg a telimerkúr a Jupiter fényességét ostromló -2,2 magnitúdós volt, addig a merkúrsarló több mint 40-szer halványabb, 2,0 magnitúdós lesz. Nagy, vékony és halvány: igazi kuriózum a mostani merkúrsarló vadászat!
A telt szerelemistennő
A Vénusz március végén suhant el a Napunk mögött, azóta folyamatosan egyre távolabb sodródik tőle. Egészen októberig folytatja a kitérőjét, a legérdemesebb nyár végén lesz megfigyelni.
Belső bolygó lévén a Vénusznak a Merkúrhoz hasonló fázisai vannak. Ugyan már két hónapja elhagyta csillagunkat, még mindig rendkívül kövér, 96%-os megvilágítottságú a korongja, sőt, június végéig ez nem is esik 90% alá.
Ez azt is maga után vonja, a Vénusz fázisaihoz híven, hogy egyelőre borzasztó picike a korongja, mindössze 10,2” átmérőjű. Ugyanis a Nap átellenes oldalán, a Földtől viszonylag távol, 1,6 Csillagászati Egységre (átlagos Föld-Nap távolságra) helyezkedik el a térben.
Viszonyításképp, az átmérője november végén több, mint háromszor ekkora lesz, hiszen akkor kevesebb, mint harmadekkora távolságra tartózkodik majd bolygónktól. Fényességét, mint sosem, most sem kell félteni, az Esthajnalcsillag -3,9 magnitúdójával az egész égbolt legfényesebb csillagszerű égitestje.
A Vénusz esetén mindig nagy dilemma, hogy a felhőzetét nagy területen megvilágított, ámde pici átmérőjű, vagy a közeli, nagy, mégis keskeny sarlós állapotában érdemes megfigyelni.
A válasz természetesen az, hogy mindkettőben, és a kettő között is mindenkor, mert mindig más, izgalmas arcát mutatja ez a különleges világ. :)
Együttállásunk igazi pikantériáját most látjuk csak, amint a két bolygó méret-, fázis- és fényességadatait összevetjük:
- Méret: Merkúr 10,4” vs. Vénusz 10,2”
- Fázis: Merkúr 12,5% vs. Vénusz 96%
- Fényesség: Merkúr 2,0m vs. Vénusz -3,9m
Tehát: A Merkúr most nagyobb, mint a Vénusz! A Merkúr egy leheletvékony sarló, míg a Vénusz egy bumfordi golyó!
És míg a Merkúr pállott sarlóként halványkodik, a Vénusz 250-szer fényesebben, izzó golyóbisként tündököl. És lám, az ellentétek vonzzák egymást: Az ösztövér, de hajlott testű úriember már pörgeti is teltkarcsú hölgyét, kézen fogva jár az égen két ennyire ellentétes kinézetű planéta!
Hogy keressük meg őket?
Szabad szemmel az igazi kihívás, ami tényleg szép, de nehéz feladat, mert a horizont felett alacsonyan, egészen világos égbolton kell őket megpillantani. Ehhez különösen tiszta ég kell.
Nagyban megkönnyítjük a dolgunkat egy kézi távcsővel, ebben a Vénusz kényelmesen és fényesen látszódik. A Merkúr már nem feltétlenül lesz olyan egyértelmű, de mivel kirívóan fényes társa közvetlenül a szomszédságában mutat nekünk irányt, nem kell aggódnunk, őt is megtaláljuk majd a látómezőben.
A két bolygó mindössze 33,8 ívpercre, egyetlen holdátmérőnyire lesznek egymástól.
Binokuláros vizsgálódásra a legalkalmasabb időpont 21:00-21:15 körül van, a páros ekkor 6 fok magasan jár az égen, a Nap pedig már 6 fokkal a horizont alatt.
Távcsővel érdemes már napnyugtakor, vagy az előtt, 20:10 körül felkeresni: A Vénusz napnyugta előtt is jól látszik már keresőtávcsövünkben, főműszerünkben pedig egy nagyobb látómezejű okulárral a Merkúr is előtűnik.
Bár a fényes ég miatt a Merkúr itt még nagyon halvány, de a levegő remegése és torzítása kevésbé zavar.
A különös páros táncának megfigyeléséhez nagyobb távcsőre lesz szükségünk, és legalább 150-200x-os nagyításra. Ezzel kiválóan fog látszani a halvány és vékony Merkúr sarlója, talán felszíni alakzatainak nyomán sötétebb-világosabb szakaszokat is láthatunk rajta.
A Vénusz felhősávjai ilyen távolságban nem adják könnyen magukat, ehhez javasolt legalább egy erős (ND1,8-ND3) neutrál szűrőt, vagy egy mélyibolya szűrő segítségét igénybe venni. A horizonthoz közeli páros szivárványos képén atmoszférikus diszperzió korrektorral (vagy legalább egy mélynarancs szűrővel) könnyen segíthetünk.
Szuper fotótéma a két bolygókorong levideózása, és montázson való összehasonlítása még ha nem is férnek egy látómezőbe. Ha emellé még kis nagyítású fotót is csinálunk jól érzékelhetjük a páros extrém fényességkülönbségét.
Ünnepeljük meg a péntek estét eme két apró, ámde annál izgalmasabb világ csodálásával!
Keressünk egy nyugati-északnyugati irányban megfelelően tiszta láthatárú észlelőhelyet, dőljünk hátra és élvezzük a belső bolygók örömtáncát, a Merkúr-láthatóság pompás záróakkordját!
És ha borult lenne az ég pénteken, csütörtökön vagy szombaton is próbálkozhatunk.
A távolság már nagyobb lesz a páros között, de a bolygók fizimiskája alig változik.
Táncoljanak hát az okulárunkban!
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 Borítóképen: Cingár MerkÚr táncra hívja Vénusz asszonyságot, a két égitest látványának montázsa Winjupos szimuláción.
Természetesen nagyobb nagyításon nem látszanak egy látómezőben.
Tetszett a cikkünk? Olvasd el ezt is... sőt nézd is meg: Napfogyatkozás június 10-én!