A Naprendszerünkben bolyongó égitestek gyakran hoznak mozgalmas eseményeket az állócsillagok olykor kissé unalmasnak tűnő állóvizéhez képest.
Ilyen izgalmas égitestek a kisbolygók is, amelyek közül a legelőször felfedezett és egyben legnagyobb, ma már törpebolygóvá minősített égitest az (1) Ceres.
A Hold nagy látszó átmérője miatt gyakran elfed egy-egy csillagot égi útja során. Ez a kisbolygók esetében rendkívül apró látszólagos méretük miatt sokkal ritkábban következik be.
Már az is eseményszámba megy, ha jobban megközelítenek egy-egy viszonylag fényes csillagot.
A Ceres égi útja során jelenleg a Bika csillagkép nyakánál tart, és egy hónap múlva már a szarvai felé fog törni.
Ezelőtt azonban még párba áll egy nyolc magnitúdós csillaggal, aminek egyik neve a könnyen megjegyezhető HD 25836 : )
A Ceres a csillagot február 28-án 19 órakor majdnem 7 ívpercre fogja megközelíteni.
Ha csak ezen este figyelnénk meg őket, úgy tűnne, hogy egy kettőscsillagot látunk.Párosunk találkozása bár kettőscsillagnak fog látszani, de valójában nem lesz az.
Ha két (vagy több) csillag nem kötött gravitációsan, és csak a Földről látszanak egymás mellett, optikai kettőscsillagnak nevezzük. Az (1) Ceres törpebolygó és a HD 25836 csillag nagy távolsága miatt is legfeljebb optikai kettőscsillagról beszélhetnénk, azonban az (1) Ceres törpebolygó volta miatt sajnos még erre a címre sem érdemesek.
A szoros együttállás jelenségnevet viszont annál inkább kiérdemlik.
HD 25836
A Ceresről már többször írtunk, de mi fán terem a rövid életű kettőscsillagunk igazi csillag összetevőjének HD 25836 neve?Jellemzően csak a fényesebb, szabad szemmel is látható csillagok kaptak egyedi (többségében arab eredetű) nevet.
Ki ne hallott volna a Deneb (1,25 magnitúdó), a Szíriusz (-1,45 magnitúdó) vagy a Polaris (1,95 magnitúdó) csillagokról?
Még könnyen megjegyezhető egy csillag úgynevezett Bayer-féle jelölése, ami egy görög kisbetűből (általában fényességi sorrend alapján) és annak a csillagképnévnek a latin nyelvű birtokos alakjából áll, ahol a csillag található.
Például alfa Canis Majoris (α CMa) vagy béta Persei (β Per).A távcső feltalálása és főleg a műholdas égboltfelmérő programok után a szabad szemmel megfigyelhető kb. 5000-nél nagyságrendekkel több csillagot tartunk számon.
E csillagokat jellemzően az éppen aktuális csillagkatalógusban elfoglalt sorszámuk alapján nevezték el. Természetesen az egyre több csillagot tartalmazó katalógusok a régebben már felfedezett csillagokat is lajstromozzák.
Így lehet, hogy az arab csillagászok által még nem ismert (nem látott) csillagunk sem kaphatott szép, egyedi nevet.
A HD 25836, SAO 76456, HIP 19163 jelzések ugyanazt az égi objektumot jelölik, csak más-más csillagkatalógusban.
Sorrendben: Henry Draper, Smithsonian Astrophysical Observatory és Hipparcos katalógusok. Ne ijedjünk meg a sokfajta jelöléstől!
Egy amatőr csillagász sokáig elboldogul kettő, legfeljebb négy katalógus jelöléseivel.
A HD 25836 csillag nagyjából 1710 fényévre található. A Ceres ehhez képest a szomszédban van a Naptól mért 21 fényperces közepes távolságával. A csillag narancssárgás, K2-es színképtípusának megfelelően a Napnál hidegebb, és hosszabb, eseménytelenebb életre számíthat.
Ezért is jó jelöltek a hasonló, K színképtípusú csillagok arra, hogy a környezetükben lakható, az élet kifejlődését lehetővé tevő zónát találjunk.
A „kettőscsillag” megfigyelése
Február 28-án este érdemes megvárni a sötétedést, a viszonylag halvány égitesteket ugyanis este 19 óra után van esélyünk megfigyelni.
A 8,8 magnitúdó fényességű Cerest és a kissé fényesebb, 8,0 magnitúdós HD 25836 csillagot legalább 8 cm objektívátmérőjű műszerrel kényelmesen távcsővégre kaphatjuk.
Körülbelül 7 ívperc szögtávolságra közelítik meg egymást, ami sokkal kisebb lesz például az egyik legismertebb kettőscsillag, az Alcor – Mizar páros 12 ívperces szeparációjánál.
Az ideiglenesen összeált páros keresését érdemes a mindig gyönyörű, és szabad szemmel is könnyen beazonosítható Fiastyúk nyílthalmaznál (M45, Plejádok) kezdeni, majd 4 fokot keletre tartani, az Aldebaran felé. Itt találjuk a még elég fényes (4,5 magnitúdó) 37 Tauris (HD 25604) csillagot, amitől már csak egy holdátmérőnyire, azaz körülbelül fél fokra van párosunk.
Kicsit még kelet felé tartva találjuk a kissé halványabb, 5,9 magnitúdó fényességű 39 Tau (HIP 19076) csillagot. Innen csak 12 ívpercet tovább haladva végre elénk bukkan keresett párosunk.
Izgalmassá és mozgalmassá teheti észlelésünket, ha nem csak február 28-án, hanem néhány nappal előtte és utána is esténként rögzítjük a törpebolygó elmozdulását az állócsillagokhoz képest.
Sőt, a Bika lenyugtáig követve egyetlen éjszakán is észrevehető a törpebolygó elmozdulása.
Észlelőtérképre rajzolva vagy esetleg kamerával rögzítve az eseményeket, szépen látszik majd a „kettőscsillag” egyre szorosabbá válása, majd szétbomlása.
Derült eget a pároshoz!
Szerző: Nagy Péter, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló