A csillag különösen feladta a leckét a csillagászoknak az utóbbi években megjósolhatatlanul változó fényessége miatt.
Az objektum ugyanis 2019-ben drasztikusan elhalványult, amelyből a kutatók eleinte úgy gondolták, hogy közeleg a szupernóva-robbanás pillanata. Később azonban kiderült, hogy a hirtelen fényességváltozást egy, a csillag előtt időlegesen jelenlévő porfelhő okozta. Ebből is látszik tehát, milyen változékonyak lehetnek az életük vége felé közeledő csillagok.
A Betelgeuse a hideg, de fényes változócsillagok rejtélyes csoportjába tartozik, amelyre jellemző a "normális" rezgések mellett egy hosszúperiódusú másodlagos fényességváltozás. Hogy pontosan mi okozza ezt a változékonyságot, napjainkban is vitatott: egyes elképzelések szerint a csillag belső pulzációja felelős érte, más forgatókönyvek alapján pedig a porképződés, avagy a csillag belsejében lévő, nagy méretű konvekciós cellák. Egy új tanulmány eredményei azonban egészen más magyarázatra jutottak: lehetséges, hogy a Betelgeuse nincs egyedül!
A csillagról készített új vizsgálatok egyre inkább arra utalnak, hogy a rendszerben jelen van egy kis tömegű társcsillag, amely kb. 2100 nap alatt kerüli meg a Bethelgeusét, és attól nagyjából olyan távolságban kering, mint a Szaturnusz a Naptól. A lehetséges módon jelenlévő társcsillag tömege valószínűleg 0,5 és 2 naptömeg közötti.
Bár egy ilyen kis tömegű csillag nem tudja jelentősen megváltoztatni a Betelgeuse életútjának különböző állomásait, hatással lehet vörös szuperóriás társára árapályerők kifejtésén keresztül, avagy a csillagszél révén. Ez az új elmélet összhangban van azzal az elképzeléssel is, amely szerint a Betelgeuséhez hasonló, nagy tömegű csillagok leginkább kettős, vagy többes rendszerek részeként keletkeznek.
Ezzel az elmélettel megmagyarázható a Betelgeuse átlagostól eltérő, 5-15 km/s-os forgási sebessége is, amely nagy valószínűséggel a társcsillaggal történő árapály-kölcsönhatás következménye. Ez a fizikai folyamat okozhatja a csillag fényességének és radiális sebességének kb. 36 éves periódusú változását is, amelyet korábbi elméleteink kevésbé tudtak megmagyarázni.
A Betelgeuse társcsillagának kimutatása azonban valószínűleg még várat magára, hiszen egy kicsi, hideg égitestről lehet szó, amelynek fényessége jócskán alulmúlja a Betelgeuséét, és így igencsak nehéz képet alkotni róla. Egy kifejezetten a társcsillag megkeresésére irányuló kutatás során Jared Goldberg és munkatársai a Hubble-űrtávcső távoli ultraibolya tartományon működő spektrográfját használták, azonban nem sikerült detektálniuk az objektumot. Ez azonban nem bizonyítja, hogy nincs is ott: a jövőben további röntgen-, illetve ultraibolya tartományon végzett mérésekkel igyekeznek majd a kutatók megkeresni a feltételezett társcsillagot.
A rejtett társra irányuló kutatások a tudományos kíváncsiságon túl egyéb szempontból is érdekesek lehetnek: segíthetnek a csillagok fényességváltozásainak megértésében, illetve a Betelgeuse jövőbeli szupernóva-robbanására vonatkozó elméletek pontosításában. Bár még nem sikerült minden kétséget kizáróan kimutatni a társcsillag jelenlétét, a Betelgeuse fényességváltozása, forgása és hosszúperiódusú másodlagos változékonysága is támogatja azt az elképzelést, amely szerint a vörös szuperóriás csillag egy kettős rendszer része. Technológiánk fejlődésével, és még több mérés elkészítésével pedig talán az elkövetkező években sikerül feloldani a rejtélyt.
Az itt leírtakról szóló tanulmány elérhető az arxiv preprint szerveren, és büszkén jelenthetjük ki, hogy egy magyar csillagász, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben dolgozó Molnár László is a társszerzők között van.
A cikk forrása: https://phys.org/news/2025-05-betel-buddy.html
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet