Az elnyúlt alakú kisbolygó átlagos átmérője 141 kilométer, ezzel a fő aszteroidaövben keringő égitestek között közepesen nagynak számít. Az aszteroida március 24-én érkezik abba a pontba, ahol tőlünk nézve teljesen ellentétes irányban lesz az égbolton a Naphoz képest. Ez azt jelenti, hogy naplemente körül kel fel, és napkelte környékén éri el a nyugati látóhatárt a Szűz csillagképben. Ezáltal könnyebben megfigyelhetővé válik földi szemlélők számára, valamint ekkor lesz a legfényesebb is.
Azonban szabad szemes megfigyelésére semmi esély nincs, mivel az égitest sosem fényesebb 7 magnitúdónál. Ahhoz, hogy az emberi szem képes legyen megfigyelni egy égitestet az égbolton, fényességének legalább 6 magnitúdót el kell érnie. A csillagászatban használt fényességskála megtévesztő lehet, mert egy égitest annál fényesebb, minél kisebb értékű, akár negatív a magnitúdója. Például a Vénusz bolygó mindig negatív fényességű, átlagosan -4,1 magnitúdós.
Így aki szeretné észlelni ezt a távoli kisbolygót, távcsövet kell hozzá használjnia. Viszont amatőrcsillagászok számára sem lesz egyszerű feladat megtalálni az apró fénypontot, amely egyáltalán nem tűnik ki a sok háttércsillag közül. Erre a problémára megoldást jelenthet, ha megbizonyosodtunk arról, hogy a távcső látómezején belül található valahol a Melpomene, készítünk egy hosszú záridejű fényképet (ehhez speciális, az égbolt pontos követésére képes távcsövet kell használnunk!). Ezután várjunk egy órát, majd készítsünk még egy ugyanolyan fényképet! Ha mindent jól végeztünk el, a két képet egy számítógép monitorján felváltva nézve észrevehetünk egy kis fénypontot oda-vissza ugrálni, miközben a csillagok a helyükön maradnak.
Az az apró fénypont minden bizonnyal a (18) Melpomene aszteroida (de azért még lehet másik kisbolygó is arrafelé, csak az bizonyosan sokkal halványabb lesz a képen!) Azért ugrál a két képet váltakozva nézve, mert kering a Nap körül, ezért rövid idő alatt elmozdul a háttércsillagokhoz képest. Ezt a módszert használják a csillagászok aszteroidák és üstökösök felfedezésére. Példaként a (4) Vesta kisbolygó öt nap alatt bekövetkező mozgásáról mutatunk egy kompozitképet.
Bár ez az esemény nem lesz olyan látványos, mint más márciusi jelenségek, ennek az észlelése is igazán egyedi élmény lehet amatőrcsillagászok számára, ha szeretnének valami újat kipróbálni.
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász