Megfigyelésére legkedvezőbbek a nyári éjszakák, hiszen ekkor látható tőlünk a legjobban. Az égi egyenlítő két oldalán helyezkedik el, a Sas, Kígyó, Skorpió, Nyilas és Herkules csillagképek által közrefogva. Keleti felébe belenyúlik a Tejút egyik ága, amelyet a csillagkép közepe táján fényelnyelő sötét ködök szakítanak meg.
A csillagkép rajzolata két részből tevődik össze – a kígyóalakból, illetve egy férfialak is formálódik, aki tartja a kígyót vagy akinek a dereka köré tekeredik. Ugyanakkor a Kígyótartó déli részén áthalad az ekliptika, a Nap látszó égi útja, ennek ellenére azonban nem tartozik az állatövi csillagképek közé – pedig a Nap november 30-tól december 18-ig (19 napon keresztül) tartózkodik a csillagképben, hosszabb ideig mint a szomszédos Skorpióban. Ennek a magyarázata pedig az, hogy korábban máshol voltak a csillagképek határai. Miután a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) szabványosította a határokat, déli irányban kiterjesztették a területét, és ettől kezdve halad át rajta az ekliptika. Ebből kifolyólag a Kígyótartót szokták a 13. állatövi csillagképnek is tekinteni.
Kultúrtörténet, mitológia
A csillagkép már Ptolemaiosz katalógusában is szerepelt. Neve az ógörög ὀφιοῦχος szóból származik, Aratosznál Ofionkhosz, latin szerzőknél Serpentiger/Serpentarius néven volt ismert, mindkettő „kígyóhordozót” jelent. Általában egy kígyót markoló férfiként ábrázolják. A késő egyiptomi ábrázolásokon a gyermek Hórusszal hozták kapcsolatba, aki kígyót és skorpiót tart a kezében. Az ókori görögök számára a csillagkép Apollónt ábrázolta, aki egy hatalmas kígyóval küzdött, amely a delphoi jósdát őrizte.
Magát az alakot később a görög monda alapján Aszklépiosszal azonosították. Halandó földi ember volt, aki Apollón és a thesszáliai király lányának, Korónisznak szerelméből fogant. A hölgy, amikor már gyermeküket szíve alatt hordta, szerelmes lett Iszküszbe, Elatosz fiába. Miután Apollón megtudta a titkos kapcsolatot, a féltékeny isten arra kérte Artemiszt, hogy nyilával ölje meg Koróniszt. Apollón a halotti máglyán vágta ki anyja hasából Aszklépioszt, majd a kentaurok egyikére, Kheirónra bízta nevelését. Tőle tanulta meg a gyógyítás mesterségét, majd idővel minden betegséget meg tudott gyógyítani, még a halottakat is képes volt feltámasztani. Ez probléma volt, hiszen senki nem halt meg, ezért Thanatosz, a halál istene bepanaszolta őt Zeusznál. A főisten, hogy a világ rendjét ne zavarhassák tovább, villámával halálra sújtotta Aszklépioszt. Apollón kedvéért alakját a csillagok közé, az égre emelte. Ott látható mellette a kígyó is, amely segítette őt a gyógyításban.
Későbbi mítoszok az Ophiuchust Laokoónnal, Poszeidón trójai papjával azonosították, aki figyelmeztette társait a trójai falóra, és akit később megölt egy pár tengeri kígyó, amelyet az istenek küldtek, hogy megbüntessék őt.
Csillagászati adatok a csillagképről
- α Ophiuchi (Ras Alhague): kettőscsillag, az α Ophiuchi A és B együttes fényessége 2,1 magnitúdó, a Földtől mintegy 46,7 fényév távolságra található.
- β Ophiuchi (Cebalrai): óriáscsillag, amely kb. 82 fényévre van tőlünk. Fényessége 2,7 magnitúdó. Bár csak 2,75 milliárd éves, fejlődésének olyan szakaszába ért, amikor légköre a Nap sugarának mintegy 12-szeresére tágult, és a Nap fényerejének 58-szorosát sugározza.
- ζ (zéta) Ophiuchi: fényessége 2,6 magnitúdó. A Földtől nagyjából 440 fényév távolságra van. Fiatal, forró és nagy tömegű csillag, kora mindössze hárommillió év: a csillagfejlődés kezdeti szakaszában van, és a következő néhány millió évben a Jupiter pályájánál nagyobb vörös szuperóriássá fog tágulni. A Földről nézve e csillag fényének jelentős részét elnyeli a csillagközi por. 2010 áprilisában a ζ Ophiuchit a (824) Anastasia nevű aszteroida fedte el.
- ρ Ophiuchi: nagyobb távcsőben több csillagra bomlik, amelyeket egy halvány köd vesz körül. Érdekessége, hogy egy helyen láthatunk emissziós, reflexiós és sötét csillagközi gázfelhőket.
- Barnard csillaga: vörös törpe, amely a Földtől 5,96 fényévre van. az alfa Centauri rendszere után a Naphoz legközelebbi csillag. Közelsége ellenére a csillag látszó fényessége 9,5 magnitúdó, így szabad szemmel nem is látható. A csillagot Edward Emerson Barnard amerikai csillagászról nevezték el. Ő figyelt fel arra, hogy a csillag nagyon gyorsan mozog a környező csillagokhoz képest. Korát tekintve 7-12 milliárd éves lehet, lényegesen idősebb, mint a Nap, így a Tejútrendszer legidősebb csillagai közé tartozhat. A csillaghoz tartozik négy exobolygó, közülük a Barnard-csillag b létezését 2024-ben a Very Large Telescope ESPRESSO spektrográfjának adatai alapján megerősítették, 2025-ben pedig további három bolygó felfedezését hozták nyilvánosságra.
Mélyég-objektumok:
A Kígyótartóban számos gömbhalmaz található (Messier 9, 10, 12, 14, 19, 107). Emellett galaxisokra, ködökre és nyílthalmazokra is találunk példákat.
A gömbhalmazok közül kettőt emelek ki.
- Messier 9: a Tejútrendszerünk középpontjához egyik legközelebbi gömbhalmaz, tőlünk kb. 25.000 fényévre található. Fényessége 8,4 magnitúdó, és kis távcsővel is már megfigyelhető. Az év legjobb időszaka a halmaz észlelésére a július.
- Messier 12: gömbhalmaz, a Földtől 23.000 fényévre. Fényessége 7,7 magnitúdó. Az M12-ben a vártnál kevesebb kis tömegű csillag található. A csillagászok azt gyanítják, hogy a gravitáció sok kis tömegű csillagot kiszakított belőle, amikor a halmaz a galaxis középpontja körüli pályája során áthaladt a Tejútrendszer sűrűbb régióin. Úgy gondolják, hogy az M12 így akár egymillió csillagot is elveszíthetett.
- NGC 6240 (Csillaghal-galaxis): pillangó alakú galaxis, amely három kisebb, összeolvadó galaxisból áll, és mintegy 400 millió fényévnyire tőlünk. A NASA Chandra űrtávcsövével végzett megfigyelések két óriási fekete lyukat fedeztek fel benne, amelyek egymástól mintegy 3000 fényévre vannak, és végül egy nagyobb fekete lyukká egyesülnek. A mintegy 30 millió évvel ezelőtt kezdődött összeolvadási folyamat drámai csillagkeletkezést indított el, és számos szupernóva-robbanást váltott ki. Az összeolvadás néhány tíz- vagy százmillió év múlva fejeződik be.
- Sötét-Ló-köd (Dark Horse Nebula): egy nagy sötét köd, amely a Földről nézve eltakarja a Tejútrendszer központi dudorának egy részét. A Skorpió és a Nyilas csillagképek határához közel helyezkedik el.
- Rho (ρ) Ophiuchi molekulafelhő: a Földhöz egyik legközelebbi csillagkeletkezési régió, egy viszonylag kicsi, csendes csillagbölcsőde. Csillagközi ködökből álló komplexum, becsült távolsága mintegy 460 fényév.
- NGC 6633: nyílthalmaz, amely 38 ismert csillagot tartalmaz. Összfényessége 4,6 magnitúdó. Korát 660 millió évre becsülik.
- RS Ophiuchi: ismétlődő nóva, egy fehér törpéből és egy vörös óriás társcsillagból álló rendszer, tőlünk körülbelül 5000 fényévre. A megfigyelések szerint 1898-ban, 1933-ban, 1958-ban, 1967-ben, 1985-ben, 2006-ban és 2021-ben produkált kitörést. A nyugalmi állapotban csak 12,5 magnitúdó fényességű csillagpár a kitörés idején szabad szemmel láthatóvá fényesedik.
Érdekesség:
- a Voyager–1 űrszonda, a Földtől egyik legtávolabbi, ember alkotta objektum, a Kígyótartó irányába halad.
- 2022 novemberében az amerikai NSF NOIRLab (National Optical-Infrared Astronomy Research Laboratory) bejelentette, hogy egyértelműen azonosították a legközelebbi fekete lyukat, amely egy fősorozati csillaggal alkot egy párt. A rendszer neve Gaia BH1, mintegy 1560 fényévre található a Naptól.
A borítón látható magyar nyelvű csillagtérképet Vizi Péter (csillagterkepek.hu) készítette.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró