Egy hónappal később, augusztus 13-án az üstökös már szabad szemmel is látható volt, és két fok hosszan elnyúló csóvája volt. Hamarosan a periódusát is meghatározták: 70 év, 5 éves hibahatáron belül. Johann Franz Encke meghatározta az üstökös pontos pályáját, amelynek alapján a periódusa 70,68 év. Ezt a periódust használták, hogy meghatározzák az üstökös következő, 1883-84-es visszatérését.
1883. szeptember 2-án William Robert Brooks felfedezett egy halvány üstököst, amelyet később az 1812-ben felfedezett üstökössel azonosítottak. Néhány héttel később az üstökösnek egy kitörését észlelték, miközben 10-11 magnitúdóról 8-8,5 magnitúdóra fényesedett. November 20-ára pedig 3 magnitúdóra fényesedett, tehát már szabad szemmel is látható volt. 1884 júniusáig lehetett megfigyelni az üstököst az 1883-84-es napközelsége idején.
Az üstökös legközelebb 1953. június 20-án tűnt fel újra, amikor 4,5 csillagászati egység távolságra volt a Naptól. Július 1-jén hirtelen 18 magnitúdóról 13 magnitúdóra fényesedett. 1954. április 23-án már 6,4 magnitúdó volt a fényessége, a csóvája fél fokos kiterjedésű. Perihéliuma idején – május 22-én – 1,7 csillagászati egység távolságra volt a Földtől. Legutóbb 1954. szeptember 4-én volt megfigyelhető, miközben a Naptól 1,9 csillagászati egység távolságra volt. 1954. december 10-én egy, a Pons–Brooks üstökösből származó meteorraj nagyjából 18 millió km-re közelítette meg a Föld pályáját.
A 12P/Pons–Brooks üstökös a 71 év körüli periódusával a Halley-típusú üstökösök közé tartozik, amelyek keringési ideje 20 és 200 év között van. Az egyik legfényesebb ismert periodikus üstökös, perihéliumakor nagyjából 5 magnitúdó abszolút vizuális fényességet ér el. A következő perihéliuma idén április 21-én lesz, amikor az üstökös 0,78 csillagászati egység távolságra (116,8 millió km-re) közelíti meg a Napot. A Földet június 2-án közelíti meg a legjobban, 232 millió km-re. Várható látszó fényessége ekkor 4,5 magnitúdó körül lesz. Az üstökösmag átmérője egy 2020-ban végzett mérés alapján 30 km körüli.
A 2024-es napközelség
1954 után az üstökös 2020. június 10-én tűnt fel 23 magnitúdós látszó fényességgel. Ekkor az üstökös távolsága a Naptól nagyjából 11,9 csillagászati egység volt. 2023. július 20-án hirtelen 16-17 magnitúdóról 11-12 magnitúdóra fényesedett, amikor az üstökös 3,9 csillagászati egységre volt a Naptól. Ennek a kitörésnek a hatására az üstökös kómája patkó alakú lett. A kitörést valószínűleg tízmilliárd kilogramm por és jég kilökődése okozta. Augusztus 5-ig a kóma 600000 kilométer átmérőjűre tágult, tágulási rátája pedig 220 m/s volt. A kezdetben szférikus kóma a sugárnyomás következtében vált aszimmetrikussá. 2023. október 5-én hirtelen 40-szeresére, 15-ről 11 magnitúdóra fényesedett az üstökös. Novemberben további két kifényesedése volt, amelyek után az üstökös fényessége 9,3 magnitúdó volt.
A perihélium idejéhez közel, 2024. április 8-án teljes napfogyatkozás lesz, amely Észak-Amerikából látható majd. A napfogyatkozás idején az üstökös a Naptól 25 fokos távolságra lesz megfigyelhető.
A közelgő együttállás az 1 Lac csillaggal
Február 13-án hajnali 5 órakor a Pons–Brooks üstökös mindössze 13 ívpercre látható majd a 4,1 magnitúdós fényességű 1 Lac csillagtól, attól északi irányban. Az üstökös fényessége ekkor várhatóan 8,6 magnitúdó körül lesz, ezért a jelenség megfigyeléséhez távcső szükséges. Az üstökös azonosításában a keresőtérképen kívül segítséget jelenthet, hogy már néhány perc alatt is láthatóan elmozdul a csillagokhoz képest.
