Következő cikkünkben a Venyera–11 űrszonda felbocsátásának 45. évfordulójáról emlékezünk meg a Vénusz felszínének és légkörének megismerését célul kitűző küldetéssorozat legérdekesebb eredményeinek ismertetésével.
Az űrverseny korszakában a Szovjetunió igen nagy sikereket ért el a Vénusz tanulmányozásában és feltérképezésében. Ez a bolygó egészen addig egy rejtélyes és ismeretlen, felhőkkel burkolt planéta volt Földünk szomszédságában. A Venyera-program, amelynek nevében a Venyera magyarul Vénuszt jelent, az 1960-as években indult, s 16 űreszközt bocsátott a Vénusz környezetébe. Ennek a küldetéssorozatnak köszönhetjük a Vénusz felszínéről készült első képeket, illetve rengeteg légköri és felszíni mérési adatot.
A Venyera-misszió kezdetén az emberiség még igen korlátozottan ismerte a Vénusz felszíni adottságait. Bár a távolból különféle eszközökkel, és különféle hullámhossztartományokon is vizsgálták, légkörének és felszínének összetételére az 1960-as évekig pusztán elméletek születtek. Éppen ezért a Venyera-küldetés hatalmas áttöréseket ért el Esthajnalcsillagunk közvetlen vizsgálatában. Érdemes megjegyezni, hogy a Vénuszra küldött első űrszondákat bójákkal is felszerelték arra az esetre, ha a felszínt esetleg cseppfolyós halmazállapotú anyagok borítanák.
A küldetéssorozat első három eleme, az 1961-ben felbocsátott Venyera–1, illetve az 1965-ben indított a Venyera–2 és a Venyera–3 technikai probléma miatt kudarccal zárult. Ezeknél lényegesen nagyobb sikert ért el a Venyera–4 űrszonda, amely 1967-es felbocsátását követően sikeresen eljutott a Vénuszig, s a felszínére történő leszállás közben mintavételezte a bolygó légkörét, meghatározta annak összetételét, nyomását és hőmérsékletét. Landolás előtt, a felszín felett nagyjából 23 kilométerrel azonban megszakadt a rádiókapcsolat az űrszondával, nagy valószínűséggel a túlnyomás miatt. Az 5. és 6. Venyera-űrszondát ennek megfelelően továbbfejlesztették, és 1969-ben útjára bocsátották. Bár ezeknek az eszközöknek sem sikerült elérniük a Vénusz felszínét, méréseik alapján a kutatók becslést tettek a Vénusz felszíni hőmérsékletére (körülbelül 500 °C) és a felszíni légnyomásra (nagyjából 10 MPa).
A Venyera–7 űrszonda áttörést ért el abból a szempontból, hogy elsőként sikerült landolnia a Vénusz felszínén, ám nem sokkal azután meghibásodott a fedélzeti adatközlő egysége, és így a felszíni hőmérséklet detektálásán kívül nem tudott további méréseket végezni. A Venyera–8 ennél némileg több adatot tudott közölni a leszállóegység mindössze 50 percnyi működési ideje alatt: megvizsgálta a felszín összetételét és megvilágítottságát. A küldetéssorozat 9. és 10. tagja amellett, hogy leszállt a felszínre, a bolygó körül keringő egységekkel részletesen megvizsgált a bolygó légkörét, és a benne található felhők szerkezetét.
1978-ban, pontosan 45 évvel ezelőtt indult útjára a megemlékezés tárgyát képező Venyera–11, valamint a Venyera–12 űrszonda. Szenzációsan érdekes eredménynek bizonyult, hogy a Venyera–11 küldetés során elsőként sikerült hangokat detektálni a Vénusz légkörében, amelyben a feltételezések szerint gyakoriak az elektromos kisülések, villámlások. Az űrszondának a villámlással együtt járó mennydörgés hangját sikerült rögzítenie, amellyel bizonyítékot szerzett a kisülések létezéséről.
Bélyegkép, amelyen a Venera–11 és Venera–12 látszik.
Szintén a Venyera–11 űrszonda mérései alapján tudtuk meg azt, hogy a légkörben jelen lévő felhők ként, illetve klórt tartalmaznak. Ezenkívül az eszköz a felszínhez közel kimutatta a szén-monoxid jelenlétét is.
A küldetés további 4 tagja tovább vizsgálta bolygószomszédunk felszínét: színes képeket és pontos térképeket készített arról. Mindezek alapján jól látszik, hogy a szovjetek által, az űrverseny részeként indított Vénusz-kutató program milyen sok érdekes és hasznos eredménnyel járult hozzá a Vénusz bolygó mélyebb megismeréséhez, ezzel további, az Esthajnalcsillag tulajdonságainak felderítését célzó küldetést inspirálva.
A képek forrása:
1. A Venyera-küldetés leszálló űrszondáinak helye a Vénusz térképén. https://en.wikipedia.org/wiki/Venera#/media/File:Mapa_de_sondas_sobre_Venus.png
2. A Venyera–1 űrszonda életnagyságú modelljének múzeumban kiállított példánya. https://en.wikipedia.org/wiki/Venera#/media/File:Venera_1_(a)_(Memorial_Museum_of_Astronautics).JPG
3. A Venyera leszállóegységének kiállított modellje. https://en.wikipedia.org/wiki/Venera#/media/File:Cut-away_model_of_a_Soviet_communications_satellite.JPEG
4. Az első kép, amelyet a Venyera–9 a Vénusz felszínéről készített. https://en.wikipedia.org/wiki/Venera#/media/File:Foto_de_Venera_9.png
5. Bélyegkép, amelyen a Venera–11 és Venera–12 látszik. https://en.wikipedia.org/wiki/Venera_11#/media/File:Venus_12.jpg
Borítókép: https://en.wikipedia.org
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet