Immár két évtizede, 2000. november 2-án történt, hogy megérkeztek a Nemzetközi Űrállomás (ISS – International Space Station) első űrhajós „albérlői”.
Az úttörő legénység 136 napon keresztül „élvezhette” az Űrállomás nyújtotta kiváló panorámát, mielőtt visszatértek földi otthonaikba. Az „élvezni” szót azonban érdemes erős idézőjelbe tenni, hiszen rengeteg feladat várt rájuk a szárnyait – pontosabban napelem paneljeit – éppen csak kibontakoztató, a Föld felszíne felett 400 km-es magasságban keringő űrállomás falain belül.
Hogy kik voltak ők és hogyan teltek az ISS első legénységének mindennapjai?
Nézzük meg a választ ezekre a kérdésekre!
Egy korszak kezdete
A Nemzetközi Űrállomás méltó jelképe az országok közötti összefogásnak és az emberiség technológiai fejlettségének. Az elmúlt húsz évben már több, mint 230 asztronauta léphetett a fedélzetre. Az ISS orosz és amerikai egységeit más nemzetek űrhajósai is használhatják, így megfordult itt már - sok más ország küldöttei mellett - japán, kanadai, olasz és francia is, férfi és nő egyaránt.
Az általában 5-6 hónapra érkező asztronauták feladatait között szerepelnek mikrogravitációs kísérletek, űrséták, valamint szerelési munkálatok. Az évtizedek során már többször előfordult az is, hogy „turisták” látogathatták meg az űrállomást, akik egy hetet tölthettek a Földet 90 percenként megkerülő űrkolosszuson.
Ugyan kétségtelen, hogy igencsak romantikus dolog napjában tizenöt naplementét végignézni – és persze mindezt szabadesésben! – az ISS-en mindeközben komoly kutatómunka zajlik. E kutatásoknak nem csupán csillagászati vagy űrkutatási, hanem például meteorológiai és gyógyászati ismereteink bővítésében is fontos szerepük van.
Mindez 2000. novemberében kezdődött, azzal a három fős legénységgel, akik beindították az űrállomás „fogaskerekeit”, melyek azóta is megállás nélkül munkálkodnak és bővülnek az elmúlt húsz év során.
Az első Expedíció
2000. október 31-én egy orosz Szojuz TM-31-es rakétával startolt el a kazahsztáni Bajkonurból a Nemzetközi Űrállomás történetének első küldetése, pontosabban ahogyan azt az ISS esetén nevezik, expedíciója.
A legénységet egy amerikai és két orosz asztronauta alkotta. Bill Shepherd parancsnok számára ez volt életének negyedik űrrepülése, ám toronymagasan a leghosszabbnak ígérkező.
Orosz frontról Jurij Gidzenko és Szergej Krikaljov erősítette a csapatot, utóbbi igazi „veterán” asztronautának számított!
Krikaljovnak ez volt az 5. űrrepülése, korábban szolgált a szovjet MIR űrállomáson is. Sőt, a rendszerváltás alkalmával is éppen annak fedélzetén tartózkodott.
A váratlan politikai események hatására küldetése kétszer olyan hosszúra nyúlt, mint tervezték – így egyhuzamban összesen 311 napot töltött a világűrben.
A választás tehát semmiképp sem volt véletlen, az első Expedíciónak a lehető legjobban kellett, hogy sikerüljön.
Két nappal a rakéta felbocsátása után, november 2-án problémáktól mentesen dokkoltak az Űrállomásra. Az igazi megpróbáltatások azonban csak innentől kezdődtek. Az ISS első legénységének ugyanis rendkívül szoros munkarendje volt.
Az ő feladatuk volt a létfenntartó rendszerek aktiválása, a teherhajókkal érkező csomagok kibontása, az űrállomás különböző rendszereinek üzembe helyezése. Természetesen nem minden ment „papírforma” szerint. Egy teherhajót például Gidzenkonak kellett manuálisan dokkolnia, miután annak automata rendszere csődöt mondott.
A három fős legénység azonban nem csak ezen esszenciális munkálatok miatt számított úttörőnek. Mivel több mint négy hónapot töltöttek a világűrben, pszichés egészségük megőrzése szintén kiemelt fontosságú volt az orosz és amerikai űrügynökségek számára.
Az Űrállomás csupán kis mozgásteret biztosított az ott élők részére, ez a bezártság és monotonitás pedig hosszú távon nem tesz jót az űrhajósok mentális egészségének. Szerencsére a legénységnek volt lehetősége a környezetváltásra, méghozzá nem is akárhogy!
Hosszú egyedüllét után üdítően hat egy-egy újdonsült látogató – azt hiszem, ezt a karantén időszaka után mi is meggyőződéssel állíthatjuk.
No de mégis milyen látogató érkezhet hozzánk, ha a világűrben vagyunk?
Az első Expedíció számára ez a megváltás a NASA űrsiklóinak személyében testesült meg. Az Endeavour (Törekvés) nevű űrsiklóval amerikai és kanadai asztronauták hoztak néhány, az ISS működéséhez elengedhetetlen alkatrészt.
Ilyenek voltak pl. a hőszabályozásért felelős egységek, vagy az űrállomás energiaellátását biztosító napelem panelek. A találkozó során az első Expedíció legénysége szintén „ellátogathatott” az állomáson dokkoló Endeavour fedélzetére – így megtörve az ISS által nyújtott monotonitást.
Az űrsiklóval ráadásul ajándékok is érkeztek, amiket néhány héttel később, karácsonykor bonthatott ki Shepherd, Gidzenko és Krikaljov.
A három szerencsés férfi lehetett ráadásul az első, aki az újévet a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén köszönthette!
A „három hónapos fal”
Az űrhajósoknak tehát komoly mentális kihívást jelent egy-egy hosszabb ideig tartó küldetés. A korábbi tapasztalatok pedig azt mutatták, az igazi akadály még hátra van – ezt pedig úgy nevezik, a „három hónapos fal”.
Úgy tűnik, az emberben van valamiféle pszichológiai korlát, amely három hónap elszigeteltség után mutatkozik meg. Bár az űrhajósok rendkívül elfoglaltak voltak, és további látogatók is érkeztek az Atlantis űrsikló legénységének személyében, ez a fal így is kiemelkedett, a kis mozgótér és az erőltetett munkamenet pedig „mentális malterként” ragasztotta össze a hetek során egymásra rakodó téglákat.
Shepard, akinek korábban még nem volt 10 napnál hosszabb ideig tartó küldetése, három hónap után úgy nyilatkozott, „kész hazatérni”. Ezt a pszichés gátat az űrügynökségek úgy próbálták leküzdeni, hogy több szabadidőt hagytak a legénységnek.
Amellett, hogy családjukkal is többet kommunikálhattak, a NASA és a Roscosmos kifejezetten támogatta a filmnézést és a zenehallgatást is, amellyel azt remélték, csökkenthetik a honvágy érzetét.
Ez az elképzelés mondhatjuk, hogy bevált, hiszen elérkezett a március, és vele az utánpótlás – a második Expedíció csapata.
Should I Stay Or Should I Go?
A Discovery űrsikló 2001. márciusában hét személlyel növelte a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodók számát. Egyszeriben nagy változás történt az ISS fedélzetén – megkezdődtek az előkészületek az „őrségváltásra”. A legénység mindennapjai immár színesedtek, a társasági élet is mondhatni fellendült. Természetesen az olyan lényeges napi rutin, mint az edzés, továbbra sem maradhatott el.
A legénység fizikai állapotának megőrzése miatt az ISS-en speciális súlyemelő készülék, futópad és szobabicikli is üzemel.
Néhány nap múlva az első Expedíció legénysége készen állt arra, hogy maga mögött hagyja az űrállomást.
Nem tűntek el azonban nyom nélkül!
A rengeteg technikai jellegű feladaton túl a legénység végrehajtotta a Nemzetközi Űrállomás történetének első tudományos kísérletét is (mikrogravitációs plazma-kristály kísérlet).
Sőt, az ő nevükhöz fűződik a Destiny (azaz Végzet) elnevezésű modul beszerelése is, ami a NASA tudományos laborjaként funkcionál.
Ebben a kb. 8 X 4 méteres kabinban zajlanak például a Veggie kísérletek is, melyek során növényeket termesztenek az Űrállomás fedélzetén.
Mindemellett a legénységnek még arra is volt kapacitása, hogy felvételeket készítsenek egy készülőben lévő IMAX filmhez (Space Station 3D).
A rendkívül eredményes küldetés lezárásaképpen, a legénységváltást lehetővé tevő előkészületek befejezése utáni reggelen a három űrhajóst egy meglepetés fogadta. Bill Shepard feleségének kérésére az asztronauták aznap különleges ébresztőt kaptak – a The Clash nevű angol punk rock zenekar ’Should I Stay Or Should I Go?’ (magyarul: Maradjak vagy menjek?) című dalát játszották az ISS hangszórói.
A legénység tagjai végül a négy és fél hónapon át tartó küldetést követően természetesen a második lehetőséggel éltek és március 18-án a Discovery fedélzetén elindultak hazafelé.
Három nappal később, március 21-én hajnalban landoltak a kazah Arkalik városától 90 km-re.
Az első Expedíciót kifejezetten sikeres küldetésnek könyvelték el, a három asztronauta – Shepherd, Gidzenko és Krikaljov – pedig örökre belevésték nevüket az emberiség űrtörténelmének könyveibe.
Szerző: Boldog Ádám, Fiatal kutató
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 Borítókép: A Nemzetközi Űrállomás első legénysége. Balról: Szergej Krikaljov, Bill Shepard, Jurij Gidzenko