Pálfy Móric 1871-ben Székelyföld Bágyon nevű településén látta meg a napvilágot. A kolozsvári egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait, eleinte fizika-mennyiségtan szakos tanárnak készült, de természetrajzra is beiratkozott.
Magával ragadták őt a neves mineralógus, Koch Sándor előadásai, így végül gyakornok, majd tanársegéd lett az ásvány-földtani tanszéken.
1895-ben doktori címet szerzett és állást kapott a Földtani Intézetben, melynek később – Lóczy Lajos nyugdíjba vonulásával – vezetője is lett.
1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választották. 1921-23 között a Földtani Társaság elnöke volt.
Munkásságának jelentős része köthető szülőföldjéhez: foglalkozott az erdélyi hegységek (Erdélyi-Érchegység, Bihari-és Gyalui-havasok) geológiájával, valamint az arany előfordulásával az Erdélyi-Érchegységben és Nagybánya környékén.
Utóbbi adta akadémiai székfoglalójának témáját is.
Nevéhez fűződik a verespataki kálidús riolit leírása.
Foglalkozott a medencék gyűrődési jelenségeivel, valamint a vulkánkitörések eredményeképpen létrejött kőzetekkel, sőt őslénytani kutatásokban is részt vett.
Kutatásokat végzett a Trianon utáni Magyarország egyetlen vasércbányájában, Rudabányán. Jelentőset alkotott a hidrogeológia területén is: a melegforrások felhasználásának kérdése foglalkoztatta. Budapest hévizeiről, Pécs környékének hidrológiájáról, valamint a kékkúti forrásról is írt tanulmányt.
Munkatársa volt Révai Nagy Lexikonának.1930 augusztusában, 58 évesen érte a halál.
A Farkasréti temetőben nyugszik, sírját 2004-ben nemzeti sírhellyé nyilvánították.
Szerző: Jurecska Laura, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
Forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11675.htm; https://www.nevpont.hu/palyakep/palfy-moric-448d5