Idén szeptember 22-én következik be az őszi napéjegyenlőség, mellyel elkezdődik a csillagászati ősz, a nappalok rövidebbek lesznek, mint az éjszakák. Ez egy vérbeli csillagásznak nagy öröm, azonban sok ember nem szereti, ha korán sötétedik.
Jelenleg óráinkat is átállítjuk a hosszabb sötétség miatt, hogy ezzel energiát spóroljunk. Már az ókori népek is felfigyeltek a nappalok és az éjszakák hosszának változására, sőt a görögök az antiküthérai szerkezet segítségével előre meg tudták jósolni a napéjegyenlőségek időpontját.
Az évszakok változása
A Föld Kering a Nap körül, emellett forog a saját tengelye körül is, azonban ez a forgástengely nem merőleges a keringési síkra, hanem 66,6 fokot zár be azzal. A tengelykörüli forgásnak köszönhetően a tengely igyekszik megtartani irányát, és ez a ferde tengely okozza az évszakok változását.
„De hogyan?” -kérdezhetjük- „Hiszen a tengelyferdeség nem változtat közvetlenül a hőmérsékleten.”
A válasz abban keresendő, hogy a Föld egy területének átlaghőmérsékletét főleg az befolyásolja, hogy ott mennyi napenergia nyelődik el.
Mivel a Föld pályájának minden pontján egyenlő a napállandó (a Nap felé néző egységnyi felületre eső, a Napból kisugárzott teljesítmény), ezért csak a napsugarak beesési szöge, illetve annak időtartama számít. Minél kisebb a beesési szög, és minél rövidebb a nappalok időtartama annál hidegebb lesz, és minél nagyobb a beesési szög, illetve minél hosszabbak a nappalok, annál melegebb időjárást lehet prognosztizálni.
Itt a terminátor lesz a megfejtés!
Azt már megfejtettük, hogy miért változnak az évszakok, de még nem tudjuk, hogy mi köze van ennek a napéjegyenlőséghez. Az előbb említett tengelyferdeség nem csak a napsugarak beesési szögének, hanem a nappalok hosszának változásáért is felelős.
Hiszen ha például az északi sark dől a Nap felé, akkor az északi féltekén hosszabbak lesznek a nappalok, és nagyobb lesz a napsugarak beesési szöge, mint a déli féltekén.
Sőt az északi sarkkörtől északabbra fekvő területeken egy napon belül egyáltalán nem nyugszik le a Nap.
Azonban éppen akkor, amikor a földi terminátor (az a vonal, ami az éjszakát és a nappalt elválasztja) áthalad a Föld pólusain, akkor ugyanolyan hosszú a nappal, mint az éjszaka, tehát napéjegyenlőség van.
Ez évente kétszer is bekövetkezik, tavasszal és ősszel. Ilyenkor a Nap épp az egyenlítőre süt merőlegesen, a sarkokon pedig a horizonton látható.
A csillagászati évszakok a tengelyferdeséghez köthető nevezetes eseményekkor kezdődnek, illetve fejeződnek be. Napéjegyenlőséggel kezdődik az ősz és a tavasz, napfordulóval a nyár és a tél.
Ez utóbbi akkor következik be, amikor a terminátor legjobban eltávolodik a Föld pólusaitól, tehát, amikor leghosszabb az éjszaka, vagy a nappal.
Mozgó napéjegyenlőség
Fontos, hogy naptárunk napjai Földünk csillagászati mozgásához igazodjanak. Julius Caesar, a híres római császár sem volt elégedett a római naptárral, mely az ő korára már két hónapnyival elcsúszott a valódi időtől.
Felkért egy alexandriai csillagászt, Szoszigenészt, hogy alkosson egy olyan naptárat, ami igazodik a valódi év időtartamához.
Hogy a következő naptár helyesen kezdhesse a „működését”, az eltolódott napokat betoldotta az egyik évbe, melyet később „annus confusus” (összezavart év) néven emlegettek.
Az új naptár bevezetésével minden negyedik évbe került egy szökőnap.
Azonban ez a rendszer sem volt tökéletes, így XIII. Gergely pápa idejére a március 21-i tavaszi napéjegyenlőség március 10-ére csúszott, ami a csillagászati eseményekhez igazított ünnepeknél okozott problémát (a tavaszi napéjegyenlőség a húsvét számításául szolgál, ami az egyik legfontosabb egyházi ünnep).
Ezt úgy orvosolták, hogy csak minden 400-zal osztható századforduló lett szökőév.
Tehát a 100-al osztható századfordulók nem szökőévek, hiába esne rájuk a szökőévszámítás, a 400-al oszthatók viszont továbbra is szökőévek maradtak.
Ez nagyon hosszú időre megoldja a naptárproblémákat, az átlagos naptári év hossza közel azonos a valódi év hosszával. Mivel azonban a korrekció nem folytonos, hanem egy-egy nap „hirtelen” közbeiktatásával történik, ezért látható, hogy vannak „ingadozások” a rendszerben.
Ezért lehet, hogy idén is az „ideálisnak tekintett” szeptember 23-a helyett 22-ére, egészen pontosan, magyar idő szerint szeptember 22-e, 17:21-re esik az őszi napéjegyenlőség.
Itt van az ősz, itt van ujra, s szép, mint mindig, énnekem.
Az ősz beköszöntével is nagyon sok szép néznivalónk akad a csillagos égbolton. Kiválóan megfigyelhető például az M31 Androméda-galaxis, a Tejútrendszerhez legközelebb elhelyezkedő nagy csillagváros, illetve galaxisunk legidősebb, 13 milliárd éves objektuma, a festői szépségű M15 gömbhalmaz.
Ne hagyjuk ki az égbolt legszebb nyílthalmazát, a Perseus-ikerhalmazt sem, mely két fiatal, ám igen látványos csillaghalmazból áll.
Mindhárom objektumot tiszta, fényszennyezés mentes égről akár szabad szemmel is megpillanthatjuk, de egy binokulárban már nagyon szépen mutatnak.
A Jupiter és a Szaturnusz láthatósága is kedvező, ezért ezeket is figyeljük serényen! Derült eget, üljünk ki a dombtetőre, onnan nézzünk szerteszét!
És ne feledjük: az egyre hosszabb éjszakák várják a csillagok szerelmeseit!
Szerző: Kóti Dávid Attila, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló