Az angol nyelvű források néhány alkalommal Szent Katalin kerekeként (St. Catherine's Wheel) hivatkoznak rá. A galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 15-én, majd kollégája, Charles Messier egy hónappal később felvette a katalógusába.
Ez volt a második galaxis, amelynél felismerték a spirális szerkezetet. Lord Rosse 1846 tavaszán észlelte az objektumot, amelyet spirális objektumként jegyzett fel, és rajzolt le. A spirális szerkezetet ennél egy évvel korábban csak az Örvény-galaxisról, az M51-ről állapították meg.
Az M99 körülbelül 45 millió fényévre található a Földtől, átmérője mintegy 85 000 fényév. Tömegét körülbelül 50 milliárd naptömegre becsülik. Ez nyilvánvalóan hatalmasnak tűnik, hiszen csillagászati szám, viszont a mi galaxisunk, a Tejútrendszer tömege ennek a többszöröse.
Morfológiai szempontból egy küllők nélküli spirálgalaxis, amelynek spirálkarjai lazán tekerednek a központ körül. A galaxist nem teljesen a pólusa felől látjuk, hanem körülbelül 42 fokos szögben látunk rá. Az egyik kar kisebb mértékben tekeredik fel, mintha a galaxis „kinyújtotta” volna a karját. Ez a torzult szerkezet korábbi gravitációs kölcsönhatások emléke.
A galaxis környezete rendkívül érdekes. Egy semleges hidrogénből álló gázhíd köti össze az M99-et a VIRGOHI21 nevű objektummal, amelyet a csillagászok egy lehetséges „sötét galaxisnak” tartanak. Ezek olyan objektumok, amelyek jelentős mennyiségű anyagot tartalmaznak, de csillagjaik alig vagy egyáltalán nincsenek. Elképzelhető, hogy az M99 a múltban kölcsönhatásba került vele és ennek nyomai ma is megfigyelhetők a galaxis szerkezetében.
A Messier 99-ben intenzív csillagkeletkezés zajlik, azonban még nem olyan nagy mértékű, hogy a csillagontó galaxisok közé soroljuk. Az új csillagok kialakulásának üteme körülbelül háromszor nagyobb, mint a hasonló méretű spirálgalaxisok többségében. A spirálkarok mentén számos fényes csillagkeletkezési régió található.
Négy szupernóvát fedeztek fel eddig az M99-ben: az SN 1967H II-es, az SN 1972Q ismeretlen típusú, az SN 1986I II-es típusú, míg az SN 2014L Ic típusú szupernóva volt. A II típus nagyon nagy kezdeti tömegű csillag fejlődésének drámai végét, neutroncsillaggá vagy esetleg fekete lyukká történő összeomlását jelenti, míg az Ic típus egy fehér törpe és egy vörös óriás kölcsönhatásának eredményeként jön létre.
Emellett 2010-ben a Hubble-űrtávcső egy különös jelenséget is felfedezett, amely a PTF 10fqs jelölést kapta. Ez a jelenség fényesebb volt egy nóvánál, ugyanakkor halványabb egy szupernóvánál, így a kutatók egy ritka átmeneti jelenségként, „fényes vörös nóva”-ként tartják számon.
Az 5’x5’-es látszó átmérőjű M99 kifejezetten látványos spirálgalaxis, a 10 magnitúdó körüli fényességével viszont megpillantása nem könnyű. Az amatőrcsillagászok és az asztrofotósok körében is népszerű célpont. Megfigyeléséhez legalább közepes méretű távcső és lehetőleg fényszennyezéstől mentes égbolt szükséges, ekkor a spirálkarjai is láthatóvá válnak.
A kora nyári hónapokban figyelhető meg a legkedvezőbben.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló