A Földtől 26 200 fényévre található, ám a Tejútrendszer központjához viszonylag közel, attól 5500 fényévre helyezkedik el.
A gömbhalmaz átmérője 90 fényév, és a becslések szerint több mint 250 000 csillagot tartalmaz. Kora körülbelül 12 milliárd év, ami szokványosnak mondható a Tejútrendszer gömbhalmazai között. Ez kifejezetten idősnek mondható, az Univerzum történetének korai szakaszában jött létre.
A gömbhalmazokban a csillagok a gravitáció hatására szorosan összetartozó, nagyjából gömb alakú rendszert alkotnak. Az M9 a galaktikus központ közelsége miatt viszont kissé torzult, kevésbé szabályos alakú. A Messier 9-et Charles Messier francia csillagász fedezte fel 1764 május 28-án. Távcsöveivel a gömbhalmazt még nem bonthatta csillagaira, ezért Messier csillagok nélküli ködként írta le.
William Herschel angol csillagász 1783-ban jóval nagyobb teljesítményű távcsövekkel vizsgálta az égbolt ködös objektumait. Ahogy a Messier-katalógus számos gömbhalmaza esetében, az M9-et is sikerült csillagok sokaságára bontania, de megjegyezte, hogy „számos csillagot látott, de még sok ködösséget is, ami nagyobb nagyítással bizonyosan csillagokra bomlana. Ez a ködösség jó kapocs lehetne a ködök és a csillaghalmazok között.”. Ma már tudjuk, hogy az M9 nagyjából 250 000 csillagból áll.
A Messier 9 megfigyelésére a nyári hónapok a legalkalmasabbak. Ez a halmaz azonban nem tartozik a legfényesebb Messier-objektumok közé 8,4 magnitúdós összfényességével. Binokulárral nehéz lehet egyértelműen felismerni. Kis távcsővel halvány, 7’-es ködszerű foltként jelenik meg, és a halmaz központi része is kivehetővé válik.
Nagyobb, legalább közepes átmérőjű távcsővel van lehetőségünk a fényét csillagokra bontani. Látványos környezetben helyezkedik el, mert a közvetlen közelében található még két másik gömbhalmaz is: az NGC 6356 és NGC 6342, valamint tőle 25’-cel nyugatra a Barnard 64 sötét köd.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló