Messier 89 – gömb alakúnak tűnő elliptikus galaxis

Messier 89 – gömb alakúnak tűnő elliptikus galaxis

2026 június 03
| Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
A Szűz csillagképben és egyben a Virgo-galaxishalmazban található Messier 89 elliptikus galaxist Charles Messier fedezte fel 1781-ben.

A galaxis körülbelül 52 millió fényévre van tőlünk. Átmérője nagyjából 80 000 fényév, és körülbelül 100 milliárd csillagot tartalmaz.

A Messier 89 a Hubble-űrtávcső képén.
A Messier 89 a Hubble-űrtávcső képén.

Az M89 első pillantásra meglehetősen egyszerű objektumnak tűnik. Távcsőbe pillantva egy kör alakú folt, ami a közepétől kifelé halványul. A legtöbb elliptikus galaxis valamilyen irányban lapult, az M89 azonban nem.

Bár kívülről homogénnek látszik, a szerkezete valójában összetett. A csillagászok szerint fejlődése során számos másik galaxissal kerülhetett kölcsönhatásba, sőt több más galaxissal össze is olvadhatott. Ezek az események fokozatosan alakították át a galaxis szerkezetét. Lehet, hogy fejlődésének kezdetén az M89 spirálgalaxis volt. Az ilyen ütközések során az egykori spirálkarok eltűnhetnek, a csillagpályák összekeverednek, és végül létrejöhet az elliptikus galaxisokra jellemző sima fényeloszlás. Az M89 esetében azonban a belső szerkezet finom szabálytalanságai még ma is árulkodnak erről a mozgalmas múltról.

Különösen figyelemre méltó az a mintegy 150 000 fényév hosszú, kifelé tartó nyúlvány, ami arra utal, hogy a galaxis központja a múltban sokkal aktívabb lehetett. A kutatók szerint az M89 egykor akár kvazár vagy rádiógalaxis is lehetett. Ezekben az objektumokban a központi fekete lyuk hatalmas mennyiségű anyagot nyel el, miközben rendkívüli energiájú sugárzás és részecskeáram keletkezik. Bár az M89 ma már viszonylag csendesnek számít, a kilövellés árulkodik erről az aktív időszakról. Ugyancsak a régmúltjában bekebelezett galaxisok nyomai lehetnek a fotókon látható halvány, koncentrikus halórégiók.

A Messier 89 Chuck Ayoub asztrofotóján.
A Messier 89 Chuck Ayoub asztrofotóján.

A galaxis közepében található szupernagy tömegű fekete lyuk a becslések szerint 480 milliárd naptömeg körüli, vagyis benne a Nap tömegénél 480 milliárdszor több anyag található. Az ilyen fekete lyuk gravitációja meghatározó szerepet játszik a galaxis fejlődésében, főleg amikor aktív galaxismagként működik.

A Chandra röntgentávcső megfigyelései további érdekes részleteket tártak fel: A galaxis magja körül két gyűrű alakú struktúrát is sikerült azonosítani. Elképzelhető, hogy a központi fekete lyuk múltbeli aktivitása lökéshullámokat indított el a csillagközi térben levő gázban, amelyek gyűrűs szerkezetként figyelhetők meg.

A Chandra röntgentávcső képe az M89-ről. Látszik, hogy a két gyűrű alakú formáció még csak nem is koncentrikus körökből áll, hanem inkább egy planetáris ködhöz hasonló.
A Chandra röntgentávcső képe az M89-ről. Látszik, hogy a két gyűrű alakú formáció még csak nem is koncentrikus körökből áll, hanem inkább egy planetáris ködhöz hasonló.

Az M89-ben hatalmas gömbhalmaz-populáció is van. Körülbelül 2000 gömbhalmaz található benne. Ezek csillagokban rendkívül gazdag, idős csillagcsoportok, amelyek akár több százezer csillagot is tartalmazhatnak. A távcsöveinkbe pillantva az M89 gömbhalmazait nem figyelhetjük meg, de szerencsére a Tejútrendszerben is található körülbelül 200 ilyen csillaghalmaz, és a Messier-katalógus objektumait tárgyalva számos gömbhalmazról már korábban is írtunk.

Az M89 helye a csillagos égbolton. A területen még sok másik galaxis is található, így a Szűz, az Oroszlán, és a Bereniké haja közötti területet érdemes felfedezni, akár úgy is, hogy nem konkrét célpontot keresünk, hanem csak arrafelé nézünk a távcsővel, és meglátjuk, mit találunk. Forrás: Stellarium
Az M89 helye a csillagos égbolton. A területen még sok másik galaxis is található, így a Szűz, az Oroszlán, és a Bereniké haja közötti területet érdemes felfedezni, akár úgy is, hogy nem konkrét célpontot keresünk, hanem csak arrafelé nézünk a távcsővel, és meglátjuk, mit találunk. Forrás: Stellarium

A 10 magnitúdó körüli fényességű M89 észlelése elsőre csalódást okozhat annak, hiszen részletek nélküli 5’ átmérőjű ködös foltnak tűnik. Aki fényképekről ismeri a galaxisokat, ugyanakkor a Virgo-halmaz vidéke különleges megfigyelési terep. Egyetlen látómezőben több galaxis is feltűnhet, ami rendkívül izgalmassá teszi a keresést. Ugyanez azonban nehézséget is jelent, mert az elliptikus galaxisok könnyen összetéveszthetők egymással. Az észleléshez egy kisebb távcső is megteszi, és ezúttal nagyobb távcsövekben sem pillanthatunk meg részleteket.

 

Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló