A Szűz csillagkép irányában található, mintegy 50 millió fényévre tőlünk és a Virgo galaxishalmaz egyik domináns tagja. 1781-ben fedezte fel Charles Messier, aki még csupán egy halvány, ködös foltot látott. Ma az egyik tudományosan legnagyobb jelentőségű galaxisként tartjuk számon.
A Messier 87 egy óriás elliptikus galaxis, amelynek alakja közel gömbszimmetrikus, látszólag nem is ellipszis alakú. Szerkezete homogén, a fényessége pedig fokozatosan csökken a középponttól kifelé haladva. Míg a Tejútrendszer körülbelül 200 gömbhalmazt tartalmaz, az M87-nél találhatók száma akár a 15000-et is elérheti.
Az M87 egyik legismertebb jellegzetessége a galaxis középpontjából kitörő 4900 fényév hosszú plazmasugár. Ezt a látványos anyagkilövellést már 1918-ban észlelte Heber D. Curtis, aki két évvel később a híres Shapley–Curtis-vita résztvevője volt. Ez a viza új irányt mutatott arra vonatkozóan, hogy a Tejútrendszerünkön kívül más galaxisok is léteznek. A további kutatások során később kiderült, hogy ez egy relativisztikus kilövellés, amely közel fénysebességgel mozgó részecskékből áll.
A jelenség mögött a galaxis közepén található szupernagy tömegű fekete lyuk áll. Az anyag nem közvetlenül a fekete lyukba hullik, hanem egy akkréciós korongba rendeződik, ahol extrém körülmények között felhevül. A mágneses tér egy része az anyagot a pólusok mentén relativisztikus sebességgel „kilövi”, létrehozva ezt a sugárnyalábot.
Nem véletlen, hogy az M87 az égbolt egyik legerősebb rádióforrása is: a Virgo A néven ismert objektum valójában maga a galaxis és annak aktív magja. A Messier 87 világhírűvé vált, amikor az Eseményhorizonz Teleszkóp 2017-ben gyűjtött adatai alapján 2019. április 10-én közzétették az első közvetlen képet egy fekete lyukról.
A fekete lyuk tömege körülbelül 2,4 milliárd naptömeg, amivel a legnagyobb ismert szupernagy tömegű fekete lyukak közé tartozik. A kép nem magát a fekete lyukat ábrázolja, hiszen az nem bocsát ki fényt, hanem az eseményhorizontot körülvevő anyag sugárzását.
A felfedezés után a fekete lyuk a „Pōwehi” nevet kapta, amely egy hawaii eredetű szó, és nagyjából „feldíszített, mérhetetlen sötét teremtményként” fordítható.
Tavasszal figyelhető meg a legjobban ez a 9 magnitúdónál kissé fényesebb galaxis, amikor a Szűz csillagkép magasan jár az égen. A területen számos másik galaxis is látható. Kisebb távcsőben nehezebb megpillantani a 7’-es foltját, de közepes vagy nagyobb távcsővel jobban megfigyelhető. Részleteket kisebb távcsövekkel nem mutat. A kilövellést először vizuálisan Otto Struve látta meg a Wilson-hegyi 254 cm-es távcsővel. Ma már vannak észlelések nagyobb méretű amatőrtávcsővekkel is, jellemzően 30–40 cm felettiekkel, extrém jó égboltnál, és 20”-es kis nyúlványként látszik a jet. Fotografikusan a modern hűtött kamerákkal már könnyebben lefényképezhető hosszú expozíciós idővel és képfeldolgozási technikákkal.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló