1781-ben fedezte fel Charles Messier ugyanabban az időszakban, amikor az égbolt ezen területének számos más galaxisát is felfedezte. Fontos megemlíteni, hogy a francia csillagász évszázadokkal korábban élt, mint hogy tudhatta volna, hogy a számára ködös foltként látszó objektumok mindegyike csillagok százmilliárdjaiból álló hatalmas csillagváros.
Az 55 millió fényévnyire levő M86 a Földről nézve látszólag közel található a Messier 84 galaxishoz, és amatőrtávcsővel könnyen egy látómezőbe is állíthatjuk őket. Sőt megfelelő távcsővel akár számos más galaxist is.
Az M86 egyik legkülönösebb tulajdonsága, hogy nem távolodik tőlünk, hanem közeledik. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, hiszen a galaxisok vöröseltolódásának, azaz távolodásának megfigyelése vezetett annak felismeréséhez, hogy a Világegyetem tágul, míg ennek a galaxisnak, mivel közeledik, a színképében kékeltolódás figyelhető meg!
A valóság azonban ennél árnyaltabb. A Világegyetem valóban tágul, és a galaxisok általában távolodnak egymástól. Azonban a galaxisoknak egyrészt van sajátmozgásuk is, tehát egy irány, amibe a szóban – meg a saját tömegközéppontja körül – forgó galaxis halad. A galaxishalmazokon belül a galaxisok egymással jelentős gravitációs kölcsönhatásban állnak. Ez akkor is érvényesül, ha a galaxisok nem is feltétlenül lépnek egymással olyan erős kölcsönhatásba, amelyik pl. a galaxisok összeolvadásához vagy jelentős alakváltozáshoz vezet. Az M86 egyszerűen éppen olyan pályán mozog a Virgo-halmazban, hogy felénk tart.
Az M86 alaktani besorolása sem teljesen egyértelmű. Valahol az elliptikus és a lentikuláris (lencseszerű) galaxisok között áll. A lentikuláris galaxisok átmenetet képeznek a spirális és elliptikus galaxisok között: korongszerkezet jellemző rájuk, de spirálkarjaik már nincsenek. Az M86 pedig alapvetően elliptikus galaxis, de szerkezete nem teljesen homogén.
Az M86 részletes felvételein kisebb szerkezeti eltérések és finom szabálytalanságok is megfigyelhetők. Több kisebb galaxist is elnyelhetett az évmilliárdok során, és ezek nyomai láthatóak. A galaxis körül mintegy 3800 gömbhalmaz kering, ami az óriás elliptikus galaxisok számára átlagon felüli érték. Az M86 jelentős gravitációs kölcsönhatásban áll a hozzá közeli NGC 4438 spirálgalaxissal. A két objektum között ionizált gázból álló híd húzódik. Az NGC 4438 spirálkarjai erősen torzultak.
A Messier 86 viszonylag könnyen megtalálható 9 magnitúdós objektum a tavaszi égbolton, leszámítva, hogy könnyen össze lehet keverni bármelyik másik galaxissal az égbolt ezen területén. Már kisebb amatőrtávcsőben is halvány, 9’x6’ méretű ovális ködfoltként jelenik meg. Úgy láthatjuk tehát, mint ahogy Messier is látta, amikor felfedezte. Nagyobb műszerek sem mutatnak rajta látványos részleteket, hiszen az elliptikus galaxisok szerkezete alapvetően egyenletes. A részletek csakis asztrofotókon jelennek meg.
A közelében számos másik galaxis is látható, akár egy látómezőben, ez a híres Markarian-lánc, ami kedvelt asztrofotós célpont, és az M86 galaxissal együtt az M84 is e galaxislánc része.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló