A Virgo-galaxishalmaz többi tagjához hasonlóan a tavaszi égbolt egyik érdekes észlelési célpontja.
A galaxist 1781-ben fedezte fel Pierre Méchain, Charles Messier francia csillagász munkatársa, aki számos halvány, ködös objektumot azonosított és járult hozzá Messier katalógusához.
Az M85 besorolása is nehézkes: lencseszerű vagy elliptikus galaxisként tartják számon, és valójában mindkét típus jegyeit magán viseli. A lencseszerű galaxisok a csillagászatban egyfajta átmeneti alakulatnak számítanak a spirálgalaxisok és az elliptikus galaxisok között, amelyeknél a spirálkarok már eltűntek, ám a korong alakú szerkezet még felismerhető. Az M85-ben azonban megfelelő asztrofotós felszereléssel számos különleges részletet megfigyelhetünk.
A galaxis külső tartományai meglepően részletgazdagok: halvány héjak, ívek húzódnak a központi fényes mag körül. A csillagászok úgy vélik, hogy az M85 nagyjából négy-hét milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett kölcsönhatás során összeolvadt egy másik galaxissal. Az összeolvadáshoz vezető gravitációs erők hatására alakulhattak ki ezek a különleges formák.
A galaxis csillagainak többsége idős – ezek tipikusak az elliptikus és lencseszerű galaxisokban. A központi régióban azonban a Hubble-űrtávcső segítségével fiatalabb csillagokból álló gyűrűt találtak, amelyban a csillagok kora mindössze hárommilliárd év. Ekkor lehetett a legutóbbi csillagkeletkezési hullám a galaxisban, azóta a csillagok keletkezése nem számottevő. Az M85 becslések szerint körülbelül négyszázmilliárd csillagot tartalmaz – tehát csillagokban gazdagabb, mint a mi galaxisunk, a Tejútrendszer. Átmérője 120 ezer fényév körüli.
A galaxisban számos (nagyságrendileg ezer) gömbhalmaz található. Ezek különböző populációkba tartoznak: tehát eltérő korúak, de jellemzően vagy egy idősebb, vagy egy fiatalabb populációba tartoznak. Kialakulásuk bizonyos időszakokban történt, nem pedig folyamatosan.
A legtöbb nagy méretű galaxis középpontjában szupernagy tömegű fekete lyuk található, amelyek százmillió vagy akár milliárd naptömegnyi anyagot tartalmaznak. Az M85 tömege alapján körülbelül százmillió naptömegű fekete lyuknak kellene a magjában lennie. Ez azonban még tudományosan nem tisztázott: van olyan kutatás, amely szerint egyáltalán nem biztos, hogy az M85-ben található központi fekete lyuk. A galaxis rendkívül kevés röntgensugárzást bocsát ki ahhoz képest, amennyit az elliptikus galaxisok jellemzően sugároznak.
Az M85 gravitációsan kölcsönhat két szomszédos galaxissal: Az egyik az NGC 4394 spirálgalaxis, a másik pedig az IC 2392 jelű törpegalaxis. Az elmúlt évtizedekben két Ia típusú szupernóvát is felfedeztek az M85-ben: az elsőt 1960-ban, a másodikat 2020-ban, de 2006-ban egy különleges nóvát is találtak benne, ez egy új nóvaosztály első megerősített tagja lett: a „fényes vörös nóváké” (Luminous Red Nova, LRN).
Aki szeretné saját szemével is megnézni az M85-öt, tavasszal érdemes próbálkoznia. A galaxis a Bereniké Haja csillagkép területén található, a Virgo-halmaz északi peremén. Közepes távcsövekben már feltűnik a 9 magnitúdó körüli fényességével és 7’x5’-es látszó méretével, de részleteket nagyobb műszerekkel is csak nehezen pillanthatunk meg.
A halvány külső részei leginkább hosszú expozíciós idejű asztrofotókon mutatkoznak meg.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló