Szabad szemmel is látható, Ptolemaiosz már a II. században megfigyelte, és éppen emiatt Ptolemaiosz-halmaznak is nevezik.
A halmaz 915 fényévre található a Földtől, vagyis viszonylag közelinek számít. Korát 160–200 millió évre becsülik. A többi nyílthalmazhoz hasonlóan csillagai ugyanabból a gáz- és porfelhőből jöttek létre csoportosan, ezért életkoruk és kémiai összetételük is hasonló. A halmaz körülbelül 25 fényév kiterjedésű. A Gaia űrszonda mérései alapján 1427 halmaztagot ismerünk. Távcsővel nagyjából 80 feltűnő csillaga különíthető el könnyen, a halmaz már kisebb műszerrel is gazdag látványt nyújt.
A Ptolemaiosz-halmaz története egészen az ókorig vezet vissza. Klaudiosz Ptolemaiosz, a második században élt görög–római csillagász és matematikus körülbelül i. sz. 130-ban jegyezte fel az objektumot a katalógusában, az Almageszt-ben az 567-es objektumként. A kínai csillagászati hagyományban a halmaz „Hal”-nak van elnevezve. A különböző kultúráknak rendszerint különböző csillagászati hagyományaik vannak, külön csillagképekkel, és sokszor hozzájuk köthető mondavilággal.
Giovanni Battista Hodierna itáliai csillagász 1654 előtt figyelte meg, és mintegy harminc csillagot számolt meg a területén. 1658-ban Edmond Halley, 1752-ben pedig Nicolas Louis de Lacaille is feljegyezte, majd Charles Messier 1764-ben vette fel katalógusába, ezzel az objektum a híres jegyzékének a hetedik tagja lett. A 19. században John Herschel angol csillagász „durván szétszórt csillaghalmazként” jellemezte.
A Ptolemaiosz-halmaz körülbelül 160–200 millió éves, ami csillagászati léptékben fiatalnak számít, de ezzel a nyílthalmazok között átlagos korú.
A csillagok mögött a Tejút húzódik. Az M7 irányában különösen gazdag háttérterületet látunk, így egy fényképen a halmaz tagjai mellett számos sokkal távolabbi csillag is megjelenik, amelyek nem tartoznak a csoporthoz. A csillagászok a csillagok távolságának, mozgásának és egyéb fizikai tulajdonságainak vizsgálatával tudják megkülönböztetni, hogy mely csillagok tartoznak a halmazhoz és melyek az égi háttérhez.
A Ptolemaiosz-halmaz a nyári hónapokban figyelhető meg. Mivel a Skorpió csillagkép Magyarországról nézve alacsonyan látszik a déli horizont fölött, az M7 megfigyeléséhez különösen fontos a megfelelő helyszín. Érdemes olyan területet választani, ahol a déli égbolt szabadon látható, és nincsenek a látóhatár közelében magas épületek, fák vagy dombok. A légkör nyugtalansága és a fényszennyezés, a párás vagy poros levegő a horizont közelében ronthatja a látványt.
Az M7 egyik nagy előnye, hogy nem feltétlenül van szükség távcsőre a megpillantásához. Sötét, tiszta égbolt alatt szabad szemmel is jól látható 3,5 magnitúdós összfényességével, ködös fényfoltként jelenik meg a Skorpió „fullánkjánál”. Binokulárral már sok különálló csillag tárul fel, és a halmaz valódi természete is könnyebben felismerhető. Kisebb távcsővel még több tagját figyelhetjük meg, de a halmaz nagy, 22’-es kiterjedése miatt célszerű kis nagyítást használni.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló