A Vadászebek csillagképben található, körülbelül 29 millió fényévre tőlünk. 1779-ben Pierre Méchain fedezte fel mint számos más Messier-objektumot is. Spirális szerkezetét pedig William Parsons azonosította, aki 1850-ben kiadott egy listát 14 olyan objektumról, amelyről megállapította a spirális szerkezetet.
Az M63 küllő nélküli spirálgalaxis, lazán feltekeredő karokkal. Különlegessége, hogy a spirálkarok a látható fény tartományában nem rajzolódnak ki olyan élesen, mint például az M51 vagy az M101 esetében, a csillagok és csillagkeletkezési régiók inkább kisebb csomókba rendeződnek. ezek a spirális galaxisok az úgynevezett „flokkulens” galaxisok. Infravörös tartományban azonban két spirálkar is határozottan kirajzolódik.
A galaxis átmérőjét nagyjából 26 000 fényévre becsülik. Ez jóval kisebb a Tejútrendszernél. Az egész rendszert egy kiterjedt sötétanyag-haló veszi körül.
A Napraforgó-galaxis központja úgynevezett LINER-típusú aktív galaxismag. A LINER (Low-Ionization Nuclear Emission-line Region) olyan galaxismagot jelöl, amelyben a gázta viszonylag alacsony energiájú folyamatok ionizálják. Ezek a magok általában gyengébb aktivitást mutatnak, mint a galaxismagjaik aktivitásáról híres Seyfert-galaxisok vagy a kvazárok, de gyakran egy szupernagy tömegű fekete lyuk jelenlétére utalnak. Az M63 esetében a központi fekete lyuk tömegét körülbelül 850 milliószor nagyobbra becsülik a Nap tömegénél.
Egyetlen szupernóvát fedeztek fel benne. Az SN 1971I jelű robbanást 1971-ben fedezték fel, a színképe szokatlan jellemzőkkel bírt.
Amatőrcsillagászati szempontból a Napraforgó-galaxis a 9,3 magnitúdós fényességével nem tartozik a legkönnyebben megfigyelhető Messier-objektumok közé. Kisebb távcsövekben halvány, 13’x7’-es ködös foltként vagy enyhén elmosódott csillagként jelenik meg.
A spirális szerkezet részletei még nagyobb műszerekkel és kiváló égbolt mellett is alig mutatkoznak meg, inkább fotografikusan jönnek elő a finom részletek rajta.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló