Az M6 nyílthalmaz, vagyis olyan csillagcsoport, amelynek tagjai ugyanabból az óriás molekulafelhőből születtek. A csillagok még fiatalok, így nagyjából a létrejöttük helyén tartózkodnak, bár idővel fokozatosan szétszóródnak a galaxisban. A Pillangó-halmaz 1500-1550 fényévre található tőlünk, és korát körülbelül 50-75 millió évre becsülik. Ez csillagászati mércével mérve nagyon fiatal. A halmaz központi, pillangóra emlékeztető formája 12 fényév átmérőjű, bár a külső tagok ennél jóval nagyobb területen szóródnak szét, a Gaia asztrometria űrszonda mérései alapján 974 tagja van a halmaznak.
Az M6 sötét, fényszennyezéstől mentes égbolton akár szabad szemmel is megpillantható. Robert Burnham Jr. csillagászati író felvetette, hogy a II. században élt Ptolemaiosz szabad szemmel is megfigyelhette az M6-ot, miközben a közelében található, nagyobb és feltűnőbb Ptolemaiosz-halmazt, az M7-et vizsgálta. Erre azonban nincs független bizonyíték.
A Pillangó-halmaz első ismert feljegyzése Giovanni Battista Hodierna itáliai csillagásztól származik, aki már1654 előtt jegyezte fel az objektumot. A halmaz független felfedezőjee Jean-Philippe Loys de Chéseaux svájci csillagászt, aki 1745–1746 körül figyelte meg, utána 1752-ben Nicolas Louis de Lacaille jegyezte fel a déli féltekéről, a Jóreménység-fokáról végzett észlelései során.
Charles Messier 1764. május 23-án észlelte, majd felvette híres katalógusába. Messier eredetileg azért állította össze jegyzékét, hogy megkülönböztesse az üstökösökhöz hasonló, de valójában más természetű égi objektumokat a valódi üstökösöktől. A katalógusba így számos köd, galaxis és csillaghalmaz is bekerült, néhány olyanok is, amelyek láthatóak szabad szemmel, és akár az ókor óta ismertek voltak. Messier olyan objektumokat is felvett a katalógusába, amellyekkel csupán növelni akarta a benne található objektumok számát. A lista mindenesetre még napjainkban is egy fantasztikus gyűjtemény olyan mélyég-objektumokról, amelyeket az amatőrcsillagászoknak érdemes felkeresniük.
A Pillangó-halmaz pillangó alakzatát főként forró, kékesfehér csillagok rajzolják ki, miközben a halmaz legfényesebb tagja a BM Scorpii jelű csillag narancssárga árnyalatával. A különbség nem véletlen: a csillagok színe a felszíni hőmérsékletükről árulkodik. A kék csillagok felszíne jóval forróbb, míg a narancssárga csillagok hűvösebbek. A BM Scorpii egy óriáscsillag, amely habár a halmaz többi csillagával egyidős, és így nagyon fiatal, mégis eljutott a fejlődésének egy késeibb szakaszába. Egyes csillagoknak ehhez több, másoknak kevesebb időre van szükségük a kezdeti tömegüktől függően. A kis tömegű Napnak összesen kb. 10 milliárd év kell, aminek majdnem a felénél járunk. A BM Scorpiinak elég volt mindössze 95 millió év. A vörös óriássá fúvódás oka az, hogy a csillag magjában lévő összes hidrogén már átalakult héliummá. Ezután lép a csillag egy következő fejlődési fázisba, és egyes csillagok hamarabb elfogyasztják a magjukban rendelkezésre álló hidrogént, mint más csillagok. Paradox módon minél nagyobb tömegű a csillag, annál gyorsabban fogy el belsejében a hidrogén.
A BM Scorpii félszabályos változócsillagként ismert. Ez azt jelenti, hogy a fényessége idővel változik, de a változások nem követnek teljesen szabályos, állandó periódust. A fényességingadozások hátterében az óriáscsillag külső rétegeinek összetett változásai állnak.
Az M6 a nyári égbolt egyik szép célpontja, de Magyarországról nézve nagyon alacsonyan jár a déli látóhatár felett. Emiatt a megfigyeléséhez érdemes olyan helyet választani, ahonnan a déli égbolt szabadon látható, és a horizont közelében nincsenek épületek, fák, sem dombok. A légkör alsó rétegeinek nyugtalansága és a fényszennyezés sokat ronthat az alacsonyan látszó objektumok megfigyelhetőségén.
Sötét égbolt alatt a Pillangó-halmaz szabad szemmel is megpillantható a 4,5 magnitúdós összfényességével, de binokulárral már sokkal látványosabb. A 16’ látszó átmérőjű halmaz a látómezőben számos csillagra bomlik, és a pillangó alakja is könnyebben felismerhető. Egy kisebb csillagászati távcső további csillagokat mutat meg, bár a halmaz jellegzetes formájának megőrzéséhez gyakran előnyös a kisebb nagyítás.
Megtalálni nagyon könnyű, mert 5 fokkal északra található a Skorpió fullánkjától, a lambda Scorpiitól (Shaula), de a közelben található még látványosabb Messier 7-tel első pillantásra összetéveszthető! Nálunk sajnos 10 foknál magasabban nem emelkedik a látóhatár fölé, kristálytiszta és holdfénymentes égbolt kell ahhoz, hogy szabad szemmel elmosódott foltként megpillantsuk.
Csodálatos ékkő ez a csillaghalmaz!
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló