A Vadászebek csillagképben található, 28 millió fényévre a Földtől, átmérője pedig 76 900 fényév, vagyis a Tejútrendszer (a mi galaxisunk) méretének 88%-át éri el. Tömege 160 milliárd naptömeg. A galaxisnak látványos, két jól definiált spirálkarja van, és szinte teljesen merőlegesen látunk rá a korongjára.
Az objektumot 1773. október 13-án fedezte fel Charles Messier, tőle függetlenül meg 1775-ben Johann Elert Bode. 1845-ben pedig William Parsons, 72 hüvelykes tükrös távcsövével felismerte a galaxis spirális szerkezetét. Ez a galaxis lett az első „köd”, amelyről kimutatták, hogy spirálkarokat tartalmaz.
Azon olvasóinknak, akik járatosak a távcsövek méreteit illetően, feltűnhetett, hogy a 72 hüvelyk igencsak nagy, amennyiben a tükrös távcsöveknél legfontosabbat, a főtükör átmérőjét adjuk meg. Talán elírás, és 7,2 hüvelyk vagy esetleg 72 hüvelyk a távcső hossza vagy fókusztávolsága. Mert hát hallatlan, hogy a XIX. század közepén háromszor akkora tükörátmérőjű távcső legyen, mint amekkora a Svábhegyi Csillagvizsgáló főműszere, és majdnem kétszer nagyobb hazánk legnagyobb távcsövénél is, a maga 1,8 méteres főtükrével. Nos, a távcső valóban ilyen hatalmas volt, és ma is megtekinthető Írországban, Birr városában.
Az Örvény-galaxisra visszatérve egyértelműen megállapítható, hogy nem magános objektum. Közvetlen szomszédja az NGC 5195, más néven M51b, egy kisebb, szabálytalan törpegalaxis, amelyet nem Messier, hanem Pierre Méchain fedezett fel. A két galaxis kölcsönhatásban áll egymással, nem csupán véletlenül látszanak egy irányban. A rádiócsillagászati megfigyelések során sikerült feltérképezni a közöttük húzódó csillagközi gázt, ami egyértelműen bizonyítja a kölcsönhatást. Ez jelentősen átformálta az M51 szerkezetét. Számos árapályalakzat jött létre, amelyek közül a legnagyobb az úgynevezett Északnyugati csóva. Ez a csillagokból és csillagközi gázból álló nyúlvány mintegy 140 000 fényévre terjed ki a galaxis középpontjától. Emellett Nyugati, Északkeleti és Déli csóvák is tartoznak a galaxishoz.
A galaxis fokozott csillagkeletkezési időszakon megy keresztül, ami nem ritka jelenség azoknál a galaxisoknál, amelyek kölcsönhatásban állnak egy másikkal. Az M51 magja egy Seyfert–2 típusú aktív galaxismag, vagyis központjában egy jelenleg is táplálkozó szupernagy tömegű fekete lyuk található. Korábban úgy vélték, hogy ezt a fekete lyukat egy vastag porgyűrű veszi körül, az újabb megfigyelések azonban inkább arra utalnak, hogy a magot csak részben takarja el a környező por.
Az Örvény-galaxis nemcsak csillagokban és gázfelhőkben gazdag, hanem molekulákat is sikerült kimutatni benne: A spirálkarokban és a központi régióban hidrogén-cianidot, hidrogén-izocianidot, formiliont és diazeníliumot is sikerült kimutatni. Az izociánsavat és az etinilt viszont kizárólag a galaxis központi régiójának közelében sikerült kimutatni.
Az M51-ben három szupernóvát figyeltek meg: 1994-ben, 2005-ben és 2011-ben. Emellett 2019-ben egy úgynevezett szupernóva-imposztort is felfedeztek benne, amely fényességében szupernóvára emlékeztetett, de a robbanás valójában nem pusztította el a csillagot. A kísérőgalaxisában pedig 1945-ben volt látható egy szupernóva.
A galaxis másik különlegessége, hogy 2020-ban a Chandra röntgenobszervatórium kutatói bejelentették az M51-ULS-1b jelű exobolygójelölt felfedezését. Ha a felfedezés megerősítést nyer, ez lehet az első ismert extragalaktikus bolygó, vagyis az első olyan bolygó, amelyet a Tejútrendszeren kívül azonosítottunk.
Amatőrcsillagászati szempontból az M51 az északi égbolt egyik leglátványosabb galaxisa. Könnyen megtalálható helyen van, és 8,5 magnitúdó körüli fényességével már kézi látcsőben is látható. Magyarországról nézve cirkumpoláris objektum, vagyis egész évben a horizont fölött tartózkodik, bár az esti égbolton legkedvezőbben kora nyáron figyelhető meg. Már kisebb távcsövekben is jól elkülönül a kísérőgalaxisa, nagyobb műszerekkel és sötét, fényszennyezéstől mentes égbolton pedig legalább 30 cm-es távcsővel már a spirálkarok is megpillanthatók.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló