Megközelítőleg 25 000 fényévre található tőlünk, kora pedig 11-12 milliárd év körüli. A gömbhalmazok csillagai jellemzően együtt, egy időszakban jönnek létre, és így azonos korúaknak, ráadásul csillagászati léptékben is nagyon idősnek tekinthetőek. Azonban ebben a gömbhalmazban találhatóak fiatal csillagok is.
Az M5-öt Gottfried Kirch német csillagász fedezte fel 1702-ben, miközben egy üstököst figyelt meg. Kirch után több mint hat évtizeddel később, 1764-ben Charles Messier is megfigyelte és katalogizálta az objektumot. Messier számára azonban az M5 még csak egy ködös, csillagokra nem bontható foltnak látszott.
Később William Herschel sokkal nagyobb és jobb távcsövével már képes volt az M5 fényét csillagokra bontani – akárcsak számos, Messier által katalogizált objektumot.
A fiatal csillagok ún. kék vándorcsillagok. Ezek olyan égitestek, amelyek egy idős csillagpopulációban szokatlanul fiatalnak és kéknek látszanak. Az olyan sűrű gömbhalmazokban, mint amilyen az M5 is, a csillagok nagyon közel kerülhetnek egymáshoz, ezért ütközések és gravitációs kölcsönhatások is bekövetkezhetnek. Két csillag akár össze is olvadhat, vagy az egyik anyagot szívhat el a másiktól. Az így létrejövő csillagok tömege és tulajdonságai alapján fiatalabbnak tűnhetnek a környezetüknél.
A Messier 5 a gömbhalmazokhoz híven gazdag változócsillagokban. Több mint száz ismert változócsillagot tartalmaz, amelyek közül 97 RR Lyrae típusú. Ezekre a változócsillagokra halmazváltozóként is szoktak hivatkozni, hiszen a gömbhamazokban lényegesen gyakoribban, mint a galaktikus mezőben. Ezek a csillagok periodikusan változtatják fényességüket, és ezen fényességváltozások asztrofizikai szempontból rengeteg érdekességet rejtenek.
Az M5-ben egy törpenóva is található, valamint két milliszekundumos pulzárt (valószínűleg több is található benne) is ismerünk. A pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek rendkívül szabályos rádió- vagy más elektromágneses impulzusokat bocsáthatnak ki. A milliszekundumos pulzárok másodpercenként több száz, több ezer fordulatot is megtesznek.
Az M5 már kisebb műszerekkel is látványos célpont az 5,6 magnitúdós összfényességével. Nagyon sötét, fényszennyezéstől mentes égbolton elméletileg szabad szemmel is megpillantható, bár ehhez kiváló látási körülmények szükségesek. Binokulárral vagy kisebb távcsővel már könnyebben megtalálható, ekkor azonban még inkább egy kerek, ködös fényfoltnak látszik.
Nagyobb távcsőben azonban egészen más arcát mutatja. A több mint 20’ látszó átmérőjű halmaz külső részein a csillagok egyre inkább elkülöníthetővé válnak, megfelelő átmérőjű műszerrel pedig a gömbhalmaz sűrű csillagpopulációja lenyűgöző látványt nyújt. Éppen ezért az M5 az amatőrcsillagászok számára is az egyik igazán érdekes gömbhalmaz.
A megfigyelésére a nyári hónapok a legkedvezőbbek, amikor a Kígyó csillagkép megfelelő magasságba kerül az égen. Sötét égbolton már egy kisebb távcsővel is érdemes felkeresni: ugyanazt az objektumot láthatjuk, amelyet Messier több mint 260 évvel ezelőtt még csillagokra bonthatatlan ködösségként írt le.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló