Nem tartozik a Messier-katalógus legkönnyebben megfigyelhető objektumai közé, és nem is olyan látványos, mint a tőle nem messze látható Vadkacsa-halmaz. Ez persze nem feltétlenül hátrány, hiszen vannak, akik például a nehezebben megtalálható objektumokat keresik.
Az M26 nagyjából 6200 fényévre van tőlünk. A halmaz látszó átmérője körülbelül 7-8 ívperc. Ez negyede a telihold nagyságának. Valódi kiterjedése 22-25 fényév, a Gaia asztrometriai űrszonda adatai alapján 470 csillag alkotja a halmazt.
Az M26-ot Charles Messier fedezte fel 1764. június 20-án. A csillagokban gazdag területen, korabeli műszerekkel igencsak nehéz lehetett megpillantani ezt a csillaghalmazt.
A Messier 26 viszonylag fiatal nyílthalmaz. Korát körülbelül 85 millió évre becsülik, ami még a jellemzően néhány százmillió éves nyílthalmazokhoz képest is nagyon fiatal. Mivel a nyílthalmazok olyan csillagcsoportok, amelyek közös csillagkeletkezési régióban jöttek létre, a csillagok hasonló korúak. A csillagok tömege persze jelentősen eltérő lehet, ami meghatározza, hogy milyen gyorsan fognak végigjutni a csillagfejlődés különféle fázisain.
A halmaz központi része közelében egy csillagokban lényegesen ritkább üres tér található. Egy olyan objektumnál, amely egyébként sűrű csillagcsoportként jelenik meg, ez szokatlan. A központ környékén ugyanis azt várnánk, hogy a csillagok száma éppen ott legyen a legnagyobb. Elsőre kézenfekvő, és más objektumoknál igaznak bizonyult magyarázatnak tűnik, hogy egyszerűen egy sötét csillagközi porfelhő van előttünk, amely eltakarja a háttérben lévő csillagokat. Ez esetben azonban további vizsgálatok alapján ezt elvetették, és valódi, alacsony csillagsűrűségű térrészről van szó. A jelenségre azonban továbbra sincs elfogadott magyarázat.
Az M26 nem tartozik a könnyen megtalálható Messier-objektumok közé, a megfigyelését a Tejút csillagokban gazdag háttere és a halmaz viszonylag kis mérete és halványsága egyaránt megnehezíti Egy 150–200 milliméteres távcsővel csupán körülbelül 25 fényesebb csillag válik láthatóvá, nagy távcsővel viszont már jobban halmaz formája lesz, ám akkor is csak nagyjából 90 csillaga látszik vizuálisan.
A Pajzs csillagkép különösen érdekes területe az égboltnak, mert a Tejút – a Tejútrendszer fősíkjának égi vetülete – ezen a csillagképen is keresztülhalad, így szép Tejút-felhőket látni. Az M26 ráadásul csak néhány fokra található a sokkal híresebb M11-től. Nem különösebben fényes, 8 magnitúdó körüli összfényességével és 7’-es méretével nem könnyű megtalálni egy kisebb távcsővel.
Mégis éppen ezek miatt érdekes célpont!
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló