Távcsőbe pillantva is megállapíthatjuk, hogy nem teljesen gömb alakú, inkább tojásra emlékeztető, elnyúlt. Az ismert gömbhalmazok között a leginkább ellipszoid alakú. Asztrofotókon is látszik ez a forma, ugyanakkor infravörös fotókon sokkal inkább gömb alakúnak látszik. Természetesen felmerül a kérdés, hogy mindez hogyan lehetséges.
A halmaz körülbelül 30000 fényévre található a Földtől, és mindössze mintegy 6500 fényév választja el a Tejútrendszer központjától. Az M19 tehát galaxisunk belső régiójában kering, és a többi gömbhalmazhoz képest lényegesen közelebb a galaxis centrumához. Ez olyan hatást gyakorol a gömbhalmazra gravitációsan, ami eredményezheti ezt az elnyúlt formát, ugyanakkor ez nem magyarázza meg, hogy miért látszik akkor sokkal inkább normális, kerek formájúnak a gömbhalmaz infravörös tartományban.
Másik ok is van tehát. A gömbhalmaz keleti felét részben kitakarja egy gázfelhő, ami nagyon részletes felvételeken karakterisztikus formát ad neki. A látható tartományban csak kissé látunk át (erős vörösödést okoz), infravörös tartományban viszont teljesen. Részben ez okozza, hogy a Földről elnyúlt formájúnak látjuk.
A gömbhalmazok rendkívül idős csillagokból álló, gravitációsan összetartott rendszerek. Az M19 életkorát nagyjából 12 milliárd évre becsülik.
Charles Messier fedezte fel 1764. június 5-én, és adta hozzá a mélyég-objektumokat tartalmazó katalógusához. Az ő távcsöveivel a gömbhalmaz csillagait még nem lehetett olyan részletességgel megfigyelni, mint a mai műszerekkel. Számára az M19 ködös, elmosódott foltnak látszott, amelyből nem rajzolódtak ki az egyes csillagok.
A halmazt – megannyi más gömbhalmazhoz hasonlóan – elsőként William Herschel bontotta fel különálló csillagokra 1784-ben. Herschel korának legjobb teljesítményű távcsöveivel ugyanis már képes volt felbontani a gömbhalmazokat csillagokra, amit ma egy közepes amatőrcsillagászati távcsővel könnyedén meg lehet tenni.
Az M19 tömege körülbelül 1,1 millió naptömeg, ami igen jelentősnek számít a gömbhalmazok között. Ez a második-harmadik legnagyobb összfényességű gömbhalmaz a Tejútrendszerünkben.
A naptömeg egy általánosan használt mértékegység a csillagászatban, ahol a Nap tömege egységnyi.
Mivel az M19 a Kígyótartó csillagképben található, pontosabban közel a Kígyótartó és a Skorpió határához, Magyarországról legkönnyebben a nyári hónapokban, különösen júliusban figyelhető meg. A déli égbolton nem emelkedik igazán magasra, ezért a megfigyeléséhez tiszta, tereptárgyaktól mentes déli horizontra van szükség. A légkörön áthaladó hosszabb fényút, valamint a látóhatár közelében gyakori pára és fényszennyezés ronthatja a látványt.
A halmaz látszó fényessége körülbelül 7-8 magnitúdó. Ez azt jelenti, hogy nagyon sötét égen binokulárral is megpillantható, de többnyire csak halvány, 10’ körüli ködös foltként. Kisebb távcsőben is elmosódott maradhat, míg nagyobb műszerrel csillagok sokaságára bonthatjuk a fényét. A halmaz megnyúlt alakja megfelelő nagyítás mellett válik láthatóvá.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló