A gömbhalmazok, habár első pillantásra ködös foltnak tűnhetnek, mintha csak egyetlen csillag lenne életlen a képen, valójában azonban több tízezer vagy akár százezernyi, gravitációsan összetartozó idős csillagból álló halmazok. A csillagok térbeli sűrűsége sokkal nagyobb, mint a Naprendszer környékén, de az M12 ehhez képest ritkás. Korábban még az is felmerült, hogy talán nem is gömbhalmaz, hanem egy különösen sűrű nyílthalmaz.
Charles Messier 1764. május 30-án fedezte fel. Ő csillagok nélküli ködként láthatta az objektumot a távcsövével, a mai amatőrcsillagászoknak már sokkal jobb műszereik vannak. Ma már kisebb távcsővel vagy binokulárral is könnyen megpillantható, de ahhoz, hogy egyértelműen csillagokra tudjuk bontani, körülbelül 20 centiméteres vagy annál nagyobb átmérőjű távcső szükséges.
A gömbhalmazok általában nagyon sűrű, gömb alakú csillaghalmazok, amelyekben a csillagok százezrével találhatóak, és amelynek a központja a legsűrűbb csillagokban. Az M12 ehhez képest laza szerkezetű.
A halmaz átmérője körülbelül 75 fényév, és 15 500 fényévre található a Földtől. Nagyjából 200 000 csillagot tartalmazhat, ami hatalmas számnak tűnik, de valójában a gömbhalmazok között még kevésbé népesnek mondható. Ezért is merült fel, hogy esetleg nem is gömbhalmaz, hanem egy nagyon sűrű nyílthalmaz.
A két objektumtípus általában jól megkülönböztethető egymástól, alaktani szempontból is: ahogy a két halmaztípus elnevezése is sugallja, a gömbhalmazok gömbszimmetrikusak, míg a nyílthalmazok nem. Utóbbinak akármilyen alakja lehet, jó példa erre az egyértelműen bagoly alakú Bagoly-halmaz is. De ha csak az alak lenne az egyetlen szempont, amelynek alapján kategorizálni tudjunk a halmazt, akkor bizony előfordulhat, hogy az M12-t nyílthalmazként katalogizálnánk.
Ma már sokkal többet tudunk mindkét halmaztípusról, és bizonyos tulajdonságokat tekintve szinte ellentétesnek mondhatóak. A nyílthalmazok kozmikus időléptékben nagyon fiatalok, és számos nagy tömegű, kék, fiatal csillagot tartalmaznak. A gömbhalmazok viszont nagyon ősiek, akár 12 milliárd évesek is lehetnek. Csillagaik is idősek, és számos kis tömegű csillagot tartalmaznak egyszerűen amiatt, mert a kis tömegű csillagok lassabban fogyasztják nukleáris üzemanyagukat, így tovább tart az életük a nagyobb tömegű társaikhoz képest.
Az alaposabb vizsgálatok egyértelműen megmutatták, hogy az M12 gömbhalmaz. Viszont nemcsak, hogy kevesebb csillagot tartalmaz, mint egy átlagos gömbhalmaz, a kis tömegű csillagok mennyisége is az átlagosnál kevesebb benne. Egy 2006-os tanulmány szerint az M12 korábban egy igen népes gömbhalmaz lehetett, ami nem is nagyon különbözött a többi gömbhalmaztól. Azonban olyan gravitációs kölcsönhatásba került a Tejútrendszerrel, amelynek hatására a csillagainak a 3/4-e elhagyta a halmazt.
Az M12 ugyanis – a gömbhalmazokhoz hasonlóan – a Tejútrendszer középpontja körül kering. Pályája során különböző sűrűségű régiókon halad keresztül. Amikor a halmaz a Galaxis sűrűbb részeihez kerül, a környezet gravitációs hatása erősebben érvényesül. A kis tömegű csillagok ilyenkor könnyebben kiszakadhatnak a halmazból. Az elveszített csillagok nem tűntek el, most is léteznek: valahol a Tejútrendszerben tovább keringenek a galaxisunk központja körül.
Az M12 a Kígyótartó csillagképben található 7 magnitúdó fényességű 11’ látszó átmérőjű gömbhalmaz. Magyarországról elsősorban a nyári hónapokban érdemes keresni. A Kígyótartóban más gömbhalmazok is találhatók, és az M12 ráadásul nincs messze egy másik látványos Messier-objektumtól, az M10-től, annál egy kicsit halványabb és nagyobb méretű. A két gömbhalmaz az égbolton viszonylag közel látszik egymáshoz, ezért alkalomadtán érdemes felkeresni mindkettőt, és megfigyelni, hogy a gömbhalmazoknak is van egyéniségük!
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló