A nyílthalmazok csillagai ugyanabban a csillagkeletkezési régióban, közös molekulafelhőből keletkeztek nagyjából egy időben. A legtöbb nyílthalmaz viszonylag laza szerkezetű, az M11 azonban kifejezetten sok tagból áll és kompakt.
A halmaz körülbelül 7600 fényévre található tőlünk, és nagyjából 1900 csillagot tartalmaz. A csillagok azonban nem egyenletesen töltik ki a teret: a legsűrűbb központi régió körülbelül néhány tíz fényévnyi tartományra koncentrálódik, miközben a gravitációsan még a halmazhoz tartozó külső régiók sokkal messzebbre nyúlnak el.
Az M11-et Gottfried Kirch német csillagász 1681-ben fedezte fel. Akkor ő még nem igazán tudta csillagokra felbontani amit látott. William Derham 1733-ban nagyobb és lényegesen jobb távcsövével már csillagokra tudta bontani a ködfoltot. Charles Messier 1764-ben vette fel katalógusába. Eredeti célja nem a csillaghalmazok katalogizálása volt, hanem az üstökösökkel könnyen összetéveszthető, ködös objektumok gyűjtése.
Az M11 a Vadkacsa elnevezést William Henry Smyth admirálistól kapta, aki amatőr csillagáként a halmaz legfényesebb csillagainak elrendeződését V alakúnak írta le, és az őt az égen vonuló vadkacsarajra emlékeztette. A halmaz életkora mindössze néhány százmillió év. A becslések nem teljesen egységesek: egyes források körülbelül 220 millió évet, mások 316 millió évet adnak. Ez csillagászati léptékben fiatalnak számít, bár a nyílthalmazok között tipikus kornak mondható.
Korábbi vizsgálatok alapján a Vadkacsa-halmazban legalább kilenc olyan változócsillagot azonosítottak, amelyek biztosan az M11 tagjai. Közöttük két fedési kettős rendszer is van. A fedési kettősöknél két csillag egymás körül, pontosabban a közös tömegközéppontjuk körül kering, és pályájukat úgy látjuk, hogy időnként egyik csillag elhalad a másik előtt. Ilyenkor a rendszer összfényessége átmenetileg lecsökken, majd visszatér az eredeti értékhez. Az elhalványodás mértékéből, időtartamából és periódusából pedig rengeteg dolgot meg tudunk állapítani a kettőscsillagra vonatkozóan.
Egy 2007-es részletes vizsgálat például 82 változócsillagot azonosított a vizsgált látómezőben, köztük számos fedési kettőst és pulzáló változót. Azonban nem biztos, hogy minden változócsillag a halmazhoz tartozik. Az M11 ma még rendkívül tömör és látványos rendszer, de a nyílthalmazok nem véletlenül tartalmaznak szinte mindig fiatal csillagokat. Idővel a csillagok szétszélednek, és évmilliárdokkal később a halmaz már fel is oszlik.
A Vadkacsa-halmaz nyáron különösen kedvező helyzetben van az északi féltekéről nézve. Augusztus környékén érdemes keresni, amikor az M11 magasan látható az esti égbolton. Az objektum látszó fényessége nagyjából 6 magnitúdó körüli, ezért rendkívül sötét égbolton egy gyakorlott észlelő szabad szemmel még éppen megpillanthatja. Ehhez azonban tökéletes körülmények, jó látású észlelő szükségeltetik és a halmaz helyének pontos ismerete.
Binokulárban egy szemcsés,13’ látszó átmérőjű, háromszögszerű fényfoltnak látszik. Egy kisebb távcső azonban már megmutatja az M11 igazi természetét: a ködös folt egyszerre csak több tucat, majd egyre több halvány csillagra bomlik. Nagyobb műszerrel pedig olyan sűrű csillagmező tárul fel, amely valóban azt az érzést keltheti, mintha egy gömbhalmazt figyelnénk – csak éppen sokkal fiatalabb csillagokkal.
Nem érdemes túlnagyítani sem, érdemesebb közepes nagyítást választani, de bármilyen távcsővel nézve igazán szép halmaz.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló