Az M107-et Pierre Méchain fedezte fel 1782 áprilisában. Charles Messier közvetlen munkatársaként Méchain, maga is számos halvány ködös objektumot fedezett fel. Ezek nagy része bekerült az eredeti Messier-katalógusba, az M107 azonban a XVIII. században még nem.
A Messier 104 és Messier 109 közötti objektumok mind Pierre Méchain felfedezéseihez kapcsolódnak, és sokáig nem számítottak hivatalosan a Messier-katalógus részének. A XX. század közepén Helen Sawyer Hogg kanadai csillagász vetette fel, hogy érdemes lehet ezekkel az objektumokkal kiegészíteni a Messier-katalógust, mert lehet uyagn, hogy Messier nem látta ezeket, viszont a kinyomtatott katalógusának szélére a kézzel írott megjegyzései alapján ismerjük, hogy tudott ezekről az objektumokról.
A gömbhalmazok általában nagyon sűrűek, csillagokban gazdagok. Több százezer csillagból állnak olyan sűrűen, hogy a halmaz csillagai gravitációsan kötöttek, és a tömegvonzás az oka a gömbhalmazok gömb alakjának is. Az M107 ezzel szemben viszonylag laza szerkezetű. Központi régiója nem annyira koncentrált, mint számos más gömbhalmazé, ezért távcsőbe pillantva a csillagai kevésbé olvadnak össze egyetlen fényes, kerek folttá.
Az M107-ben számos változócsillagot ismerünk. Ezek közül legalább 22 RR Lyrae-típusú változócsillagot azonosítottak. Az RR Lyrae-csillagok idős, fényességüket periodikusan változtató csillagok, amelyek különösen gyakoriak a gömbhalmazokban. Fényességváltozásuk és ismert tulajdonságaik segítségével a csillagászok a gömbhalmaz távolságát és a csillagpopuláció korát is kiszámolhatják.
A közel 8 magnitúdós összfényességű M107 megfigyelése kisebb távcsővel is lehetséges, de nem tartozik a legkönnyebben észlelhető gömbhalmazok közé, mert 13’ átmérőjű területen oszlik el a fénye, ezért kicsi a felületi fényessége, szinte beleolvad a háttérbe. A Kígyótartó déli égbolton fekvő területe Magyarországról viszonylag alacsonyan látható. A nyári hónapokban éjjelente a csillagkép magasabban jár, ilyenkor van lehetőség az M107 észlelésére. Fontos az is, hogy olyan észlelőhelyet válasszunk, ahonnan a déli irányban az égboltot nem takarják ki tereptárgyak. A fényszennyezés szintén meghiúsíthatja az észlelésünket.
Egy kisebb távcsőben az M107 halvány derengésként, amolyan sűrűsödésként jelenik meg, egy csillagokban amúgy is gazdag területen. Közepes átmérőjű műszerrel egyre több csillag válik láthatóvá, és a gömbhalmaz lényegesen jobban kitűnik az égi háttérből.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló