Morfológiája gazdag és összetett: köztes spirálgalaxis, tehát a küllős és a küllő nélküli spirálgalaxisok közötti átmenet jellemzi az alakját. Két pár spirálkarja van. A becslések szerint tömege eléri a ~100 milliárd naptömeget, ezáltal méretében, fényességében is hasonlít az Andromeda-galaxishoz.
A galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben, bár sokáig nem szerepelt hivatalosan a Messier-katalógusban. Csak később, 1947-ben került be véglegesen a listába, amikor Helen Sawyer Hogg kanadai csillagász történeti kutatásai tisztázták Méchain feljegyzéseit és az objektum azonosítását. A Messier-katalógus utolsó néhány objektumát ugyanis később adták hozzá a katalógushoz, Messier széljegyzeti feljegyzései alapján.
A galaxisban megfigyelhető, hogy a spirálkarok mentén kékes színű, fiatal csillagok és vöröses hidrogénfelhők váltakoznak. Ezekben a csillagbölcsőkben jelenleg is csillagok alakulnak ki. A központból kifelé irányuló vöröses gáznyúlványok pedig az aktív mag és a csillagkeletkezési folyamatok kölcsönhatására utalnak.
Az M106 központja erősen aktív, úgynevezett Seyfert II típusú galaxismag. A központban egy szupernagy tömegű fekete lyuk helyezkedik el, amelynek tömege körülbelül 3,9 milliárd naptömeg, így a közeli galaxisok egyik legnagyobb tömegű ismert központi fekete lyuka. Az ilyen aktív magok környezetében a gáz ionizálódik, ami látványos emissziós struktúrákat és sugárzást eredményez a rádió- és röntgentartományban is.
Az M106 egyik legfontosabb különlegessége, hogy vízgőz megamézert tartalmaz. A mézer (angolul maser, a Microwave Amplification by Stimulated Emission of Radiation kifejezésból alkotott betűszó) a lézer mikrohullámú megfelelője, amelyben a molekulák – például a víz (H₂O) – a lézerhez hasonló sugárzást bocsátanak ki, de hosszabb hullámhosszokon. Amikor ez extrém erős, mert például egy aktív galaxismag körüli gázkorongban történik, akkor több millió fényév távolságból is észlelhetővé válik, és ekkor beszélünk megamézerről.
Az M106 esetében a vízgőz megamézer megfigyelése tette lehetővé az egyik első olyan mérést, ahol egy galaxis távolságát közvetlen geometriai módszerrel határozták meg. Ez független ellenőrzést adott a kozmikus távolságskála kalibrálásához, ami alapvető a világegyetem tágulásának pontos mérésében. Továbbá a galaxisban találhatóak cefeida típusú változócsillagok is, amik szintén a kozmikus távolságlétra pontosításában segítenek.
Az M106 lehetséges kísérőgalaxisa az NGC 4217. Két szupernóvát is megfigyeltek a Messier 106-ban: az SN 1981K és az SN 2014bc jelűeket.
Az M106 a fényesebb Messier-objektumok közé tartozik a maga 8,5 körüli magnitúdójával, kisebb méretű amatőrcsillagászati távcsővel megpillantható a 19’x7’ méretével, könnyen megtalálható helyen. Legjobban május elején figyelhető meg sötétedés után, de az egész év alkalmas az észlelésére mert cirkumpoláris objektum, vagyis tőlünk nézve sosem nyugszik le éjszaka. Ilyenkor sötét égen halvány, ovális fényfoltként jelenik meg, nagyobb műszerekkel pedig már a spirálkarok finom struktúrái is kezdenek kibontakozni.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló