A gömbhalmazok akár több százezer csillagból álló, 10-12 milliárd éves csillaghalmazok. A csillagok sűrűn helyezkednek el a központi régióban, miközben a központtól kifelé haladva folyamatosan ritkul a csillagok sűrűsége.
Az M10-et Charles Messier francia csillagász fedezte fel 1764. május 29-én. Messier a gömbhalmazokat, így az M10-et sem tudta még távcsöveivel csillagokra bontani, ő csak egy ködös objektumot látott.
Johann Elert Bode német csillagász 1774-ben szintén hasonló benyomásról számolt be, amikor „csillagok nélküli ködös foltnak” látta.
William Herschel a 20 évvel később már „rendkívül összenyomott csillagok gyönyörű halmazaként, ködösség nélkül” írta le az objektumot, ő készítette és használta a kor legjobb távcsöveit. A mai amatőrcsillagászok pedig már egy közepes méretű távcsővel is elérhetik ezt a látványt.
Az M10 látszó mérete az égbolton 15 ívperc, vagyis nagyjából a telihold látszó átmérőjének fele. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy szabad szemmel ekkora fényes foltnak látnánk: a halmaz csillagai nagyon halványan oszlanak el a külső régiókban, mi csupán a nagyon sűrű belső régiót látjuk. Ennek átmérője mindössze körülbelül 35 fényév. Az M10 teljes, térbeli átmérője körülbelül 83 fényév, miközben a Földtől 14 300 fényévre található.
A gömbhalmazokban – és így az M10-ben is – nagyon érdekes a kettőscsillagok eloszlása. A kettőscsillag olyan rendszer, amelyben két csillag fizikailag összetartozik, és a pár a közös tömegközéppontja körül kering. Mivel a kettős rendszerek átlagosan nagyobb tömegűek lehetnek, mint a magános csillagok, a gömbhalmazban zajló gravitációs kölcsönhatások következtében fokozatosan a központi régiók felé mozdulnak el az évmilliók során. A mag területén a kettőscsillagok aránya körülbelül 14 százalék, miközben a halmaz külső részein ez az érték kb. 1,5 százalékra csökken.
Az M10 legalább 35 ismert változócsillagot is tartalmaz. A változócsillagok fényessége valamilyen fizikai ok miatt emberi időléptékben változik.
Az M10-ben emellett számos kék kóborló, vagyis kék vándorcsillag is található. A gömbhalmazokban a csillagok rendszerint nagyon idősek, csillagkeletkezés nem zajlik bennük. Bizonyos gömbhalmazokban azonban találhatóak olyan csillagok, amelyek fiatal, kék csillagoknak tűnnek – habár a szokásos módon nem jöhettek létre. Valójában azonban nem feltétlenül fiatal csillagokról van szó. Sok esetben kettőscsillagok kölcsönhatásai vagy csillagütközések során a csillag nagyobb tömegűvé, így forróbbá válik, és kékes lesz a színe.
A gömbhalmazban találtak két milliszekundumos pulzárt, vagyis olyan gyorsan forgó neutroncsillagot, mely az eredeti csillag robbanása utána maradt vissza, és a felületén legalább egy, rádiótartományban aktívan sugárzó folt van, ami a gyors forgás miatt másodpercenként akár több százszor is felvillanást okoz.
Az M10 a Kígyótartó csillagképben található, ezért az északi féltekéről, így Magyarországról is legkedvezőbben a nyári hónapokban figyelhető meg. A csillagkép délebbi fekvése miatt azonban nálunk nem emelkedik különösen magasra az égbolton. Észlelésénél fontos, hogy a déli irányban jó legyen a kilátás. A fényszennyezés vagy a párás légkör is jelentősen tudja rontani az élményt.
Binokulárral vagy kis távcsővel az M10 először egy fényesebb, 6,5 magnitúdó körüli kerekded ködfoltra emlékeztető objektumnak tűnhet. Nagyobb távcsővel azonban csillagok sokaságára bomlik.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló