Űrtávcsövek követték nyomon egy közeli kvazár röntgensugárzásának változását

A kutatás eredményei rávilágítanak az égitest röntgensugárzásának változékonyságára.

Az SDSS J0005+2007 jelű égitest egyes fényességállapotai az XMM-Newton távcsővel készített felvételeken. A forrás az erős sugárzású állapotban (H5) egyértelműen kimutatható, míg több gyenge sugárzású állapotban (L2, L3, L5) szinte kimutathatatlan, ami extrém hosszú távú röntgen-változékonyságot mutat. Forrás: arXiv (2026). DOI: 10.48550/arxiv.2604.00476

A kvazárok vagy „csillagszerű objektumok” (QSO, quasistellar object) aktív galaxismagok, amelyeket aktív galaxisok központjában működő szupernagy tömegű fekete lyukak által táplálnak. Óriási fényességüknek köszönhetően fényévek milliárdjairól is láthatóak, elektromágneses sugárzásuk rádió-, infravörös, látható, ultraibolya és röntgentartományban is észlelhető.

Közeli rádiócsendes kvazárok, amelyeket érdemes megfigyelni

Az SDSS J000532.84+200717.4 (vagy rövidebben SDSS J0005+2007) egy rádiócsendes kvazár, amelynek vöröseltolódása csupán 0,38. A kvazárnak nagyobb a fémtartalma, mint a Napnak, a benne lévő szupernagy tömegű fekete lyuk becsült tömege pedig 30 millió naptömeg.

Xiao-Hui Yang (Shenzhen Technology University) és munkatársa úgy döntöttek, hogy megvizsgálják az SDSS J0005+2007 jelű kvazárt, amelynek tulajdonságairól egyelőre keveset tudunk. Azzal kezdték, hogy átvizsgálták az XMM-Newton, a Swift és más, hasonló űrtávcsövek adatait.

„Több űrkutatási projekt hosszú időszakra vonatkozó röntgenadatait gyűjtöttük össze. Az XMM-Newton megfigyelései mellett felhasználtuk a 2SXPS katalógus és a ROSAT katalógus röntgenadatait is. A kutatási anyagba belevettük emellett az Einstein Probe röntgentávcső legújabb méréseitis.” – írták a kutatók.

Művészi illusztráció egy kvazárról. Forrás: NASA, ESA and J. Olmsted (STScI)

Röntgenállapot-átmenet

A kutatók drámai röntgenállapot-átmenetet fedeztek fel az SDSS J0005+2007 jelű kvazár esetében. Megállapították, hogy a kvazár a normál röntgenállapotból gyenge röntgenállapotba megy át. Az adatok arra utaltak, hogy az SDSS J0005+2007 nagyjából ötéves időtartam alatt 0,2–10 keV-os röntgenfluxusa több mint egy nagyságrenddel csökkent. Emellett az is kiderült, hogy a röntgenfényesség változásaival párhuzamosan a röntgenszínkép lefutása is drámaian változott. Ugyanakkor a röntgensugárzással ellentétben az ultraibolya sáv csak enyhén változott, a széles emissziós vonalak és a közepes infravörös sugárzás pedig több mint egy évtizedes időtartam alatt is stabil maradt.

Mi jelentenek az eredmények?

A kutatók szerint az SDSS J0005+2007 látható sugárzásának és széles emissziós vonalainak megfigyelt stabilitása arra utal, hogy az anyagbefogási (akkréciós) korong szerkezete és fotoionizáló sugárzása nagyrészt változatlan maradt. A röntgensugárzás erőteljes csökkenését illetően azt feltételezik, hogy az a korona kompakt régiójából vagy a látóirányunkba eső más objektumtól származik.

A kutatók hozzáteszik, hogy a röntgensugárzás megfigyelt kemény sávba tolódása az SDSS J0005+2007 esetében valamilyen elnyelődésre (abszorpcióra) utal, ahol a széles vonalú sugárzási régión belül vagy ahhoz hasonló helyen lévő, nagyrész pormentes gáz modulálja a röntgensugárzást.

Művészi illusztráció egy anyagot magába szívó szupernagy tömegű fekete lyukról, amelyet az akkréciós korongban befelé spirálozó gáz vesz körül. Forrás: Emanuela Tortosa

„Ez a viselkedés hasonló ahhoz, amit több gyenge röntgensugárzással rendelkező kvazárnál is megfigyeltek, és összhangban áll a korong csomós, belső szélével vagy a gáz védelmező hatásával.” – következtetnek a kutatók.

Az SDSS J0005+2007 további megfigyelésével többet tudhatunk meg az abszorbeáló anyag geometriájáról, valamint a gyenge röntgensugárzási fázis ismétlődésének időskálájáról is.

Forrás: https://phys.org/news/2026-04-space-telescopes-track-nearby-quasar.html

Az eredményekről beszámoló szakcikk: https://dx.doi.org/10.48550/arxiv.2604.00476

Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet