Tycho Brahe dán csillagász gondosan dokumentálta a csillagászati eseményt. A szupernóva-maradvány, amely az ő nevét viseli, azóta is intenzív vizsgálat tárgya. A legújabb megfigyelések most arra engednek következtetni, hogy a Tycho-féle szupernóva-maradványnak még izgalmasabb lehet a múltja, mint eddig hittük. A vizsgálatok szerint ugyanis nem üres tartományban robbant fel, hanem egy planetáris köd kísérteties maradványai között.
Nevük ellenére a planetáris ködöknek semmi közük a bolygókhoz. Életük végén járó, haldokló csillagok által levetett gáz- és porhéjak alkotják őket, amelyeknek köszönhetően a Világegyetem leggyönyörűbb struktúráivá válnak. Jellemzően néhány százezer éven belül feloszlanak, és ez teszi különösen izgalmassá a Tycho-féle robbanás időzítését: akkor következhetett be, amikor az ősi köd még ép volt, így a szupernóva egy planetáris ködben robbant.
A bizonyítékot a szupernóva-maradvány jellegzetes vonásaiban, két egymással szemben lévő, „fülnek” nevezett kiemelkedésben kell keresnünk, amelyek a maradvány fő héjából állnak ki. A fülek elhelyezkedése nem véletlenszerű. Hasonlóak azokhoz a struktúrákhoz, amelyeket három másik Ia típusú szupernóvánál látunk: a Keplernél, az SNR G299-2.9-nél és az SNR G1.9+0.3-nál. Korábbi kutatási eredmények arra utaltak, hogy ezek a maradványok is planetáris ködben felrobbant szupernóvákból származnak. Az új elemzés szerint a Tycho is ehhez a csoporthoz tartozik, és ez megerősít egy 1985-ben felvetett elképzelést.
Az Ia típusú szupernóvák akkor keletkeznek, amikor a halott csillagok (fehér törpék) sűrű, kiégett magjai látványos, termonukleáris robbanást szenvednek el. A robbanást kiváltó pontos mechanizmus évtizedek óta vitatott, de a planetáris köd elmélete az úgynevezett magdegeneráció-forgatókönyvre mutat. Ebben a modellben egy fehér törpe spirálvonalban behatol társcsillagának burka alá, és egyesül annak magjával. A robbanás később következik be, de még azon az időtávon belül, amikor a korábbi csillagkölcsönhatásból származó planetáris köd látható marad.
Ha a Tycho valóban így keletkezett, és hasonló struktúrákat találunk benne, mint más alaposan tanulmányozott szupernóvákban, az arra utal, hogy a planetáris ködökben történt szupernóva-robbanások egyáltalán nem számítanak ritkaságnak. A kutatók szerint az Ia típusú szupernóvák 70–90 százaléka, vagyis túlnyomó többsége planetáris ködök halványuló héjában robban fel.
A felfedezés arra utal, hogy az Ia típusú szupernóva-robbanások nem csak az általában feltételezett hatalmas időskálákon belül következnek be, hanem viszonylag fiatal csillagpopulációkban is előfordulhatnak, ahol a planetáris köd még nem oszlott szét. A több mint 450 éve megfigyelt Tycho-féle szupernóva-robbanás tehát még mindig tár fel újabb és újabb meglepetéseket a csillagok halálával kapcsolatban.
Forrás: https://www.universetoday.com/articles/the-tycho-supernovas-hidden-secret
Az eredményeket bemutató szakcikk: https://arxiv.org/abs/2510.12674
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet