Emellett az eszköz alkalmas arra, hogy elkészítse minden idők legélesebb csillagászati képeit. A távcső nyers felvételeinek képpéalakítása azonban egy rendkívül bonyolult lépéseket tartalmazó folyamat. Egy nemrégiben megjelent tanulmányban a kutatók bemutatták a folyamat továbbfejlesztését és optimalizálását.
A legélesebb szem
Az Eseményhorizont Teleszkóp a csillagászok "legélesebb szeme": egy szemléletes példával élve a használatával elolvashatunk egy párizsi kávézó asztalánál ülve egy New Yorkban lévő újságot. Ez a távcső azonban nem úgy készíti a felvételeket, mint egy hagyományos értelemben vett fényképezőgép: a világ négy különböző kontinensén elhelyezett rádiótávcsövekből álló hálózat interferometriai adatokat mér, amelyeket bonyolult matematikai műveletekkel alakíthatunk képpé.
Ennek során a kutatók modelleket használnak és a végtelen lehetséges variációból algoritmusok segítségével kiválasztják a legjobban illeszkedő modellt, és így megalkotják a lehető legjobb képet a nyers adatokból. Elsőként az adatok kalibrációja történik meg, majd ezután a legjobbnak ítélt kép kiválasztása és elkészítése. Miután elkészült, a kép segítségével megszorításokat tehetünk a vizsgált objektum fizikai jellemzőire, amely egy fekete lyuk esetén lehet például a körülötte lévő anyagbefogási korong sugara.
Egy új megközelítés
Egy új tanulmány szerzői egy újfajta képfeldolgozási módszert alkottak, amelyben nem bomlik lépésekre a képfeldolgozás folyamata, hanem minden lépés egyszerre, egyidejűleg történik. A technika a hierarchikus interferometrikus bayes-i képalkotás (HIBI) elnevezést kapta.
Az új eljárás során nem egy legjobban illeszkedő képet választ ki a kód, hanem több olyan képet is létrehoz, amely egyaránt összhangban van a mért adatokkal. Ezáltal kiküszöbölhetőek a korábbi, hagyományos megközelítés hibái és önellentmondásai. Az új módszert a kutatók az Eseményhorizont Teleszkóp 2017-es állapotához igazított, szimulált adatsoron tesztelték, amellyel sikerült demonstrálni az új megközelítés megbízhatóságát.
Mindezek mellett azt is sikerült megmutatniuk a kutatóknak, hogy a képalkotás, mint lépés, akár teljes egészében átugorható: a nyers adatokból képesek lehetünk akár rögtön meghatározni a vizsgált objektum fizikai paramétereit. Nem elengedhetetlenül fontos tehát, hogy egy képfeldolgozáson átesett referenciafelvételünk legyen ahhoz, hogy megállapíthassuk egy fekete lyuk körüli gyűrű sugarát.
Ez az új technika kulcsfontosságú lehet a későbbiekben: a jövőben távolabbi fekete lyukakat is fogunk vizsgálni, amelyek képét nem biztos, hogy fel lehet bontani, ám a HIBI technikával még enélkül is megbecsülhetjük a tudomány szempontjából fontos fizikai paramétereket.
A cikk forrása: https://aasnova.org/2026/04/15/enhancing-the-sharpest-images/
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet