hogy az intelligens földönkívüliek (ETI) az elektromágneses spektrum egy igen szűk sávjában, lehetőleg a rádiótartományban, próbálnak majd kommunikálni más intelligens civilizációkkal. A hipotézis szerint a technológiai civilizációk az elektromágneses jelzéseket használna virtuális találkozókhoz egy úgynevezett „galaktikus itatónál”. Ez egy rádiócsendes frekvenciasáv 1420 MHz és 1662 MHz között, amely magában foglalja a hidrogén (H) és a hidroxil (OH) spektrumvonalait, amelyek együtt a vizet alkotják.
A kozmikus elektromágneses itató erőteljes metaforája a fejlett technológiai intelligenciák közötti potenciális galaktikus kommunikációnak, már ha egyáltalán valóban létezik ilyen intelligencia odakint. Ben Zuckerman, a UCLA fizika és csillagászat professzora egy nemrég elfogadott tanulmányában amellett érvel, hogy inkább az általa „szélessávú SETI”-nek nevezett módszerrel kellene keresgélnünk. Vagyis a rádióhullámoktól kezdve egészen az infravörös és az optikai tartományokig mindent vizsgálni kellene.
Zuckerman alapfeltevése az, hogy egy kommunikálni vágyó civilizáció technológiai tudása legjavát nyújtva próbál meg kapcsolatba lépni másokkal. Ez megnyitja a lehetőséget arra, hogy véletlenül rábukkanjunk egy idegen adóra olyan égboltfelmérések során is, amelyeknek eredetileg semmi közük nem volt a SETI-hez. Ha egy közeli intelligencia kommunikálni akar, olyan jeleket fog küldeni, amelyeket még egy olyan (hozzájuk képest kezdetleges) civilizáció is észlelhet, mint a miénk, akár szerényebb méretű távcsövekkel is.
A jelenleg publikált rádiós és optikai felmérések már elég kiterjedtek ahhoz, hogy azt sugallják: kozmikus értelemben nagyon kevés (vagy talán nulla) kommunikáló civilizáció van a közelünkben.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy fel kell adni a keresést, csak okosabbnak kell lennünk. E célból Zuckerman egy tökéletesített keresési technikát javasol, amely szorosabban megfelel azoknak a csillagászati felméréseknek, amelyeket a SETI-től független okokból végeztek. A publikált nem-SETI rádiós és optikai felmérések kellően kiterjedtek ahhoz, hogy már most jelentős korlátokat szabjanak a közeli, szándékosan kommunikáló idegen civilizációk gyakoriságára vonatkozóan – írja.
Az ilyen programokban érintett csillagok többsége jóval túlmutat az itt vizsgált 650 fényéves távolságon. Úgy gondolja, hogy összességében a rádiós SETI felmérések csupán szerény százalékát figyelték meg annak a néhány százezer releváns közeli csillagnak, amelyet meg kellene figyelni. Ezzel szemben a nem-SETI rádiófelmérések vitathatatlanul több pozíciót és hullámhossztartományt fedtek le a Föld körüli hipotetikus 650 fényéves szférában, mint a dedikált rádiós SETI keresési programok.
Mit javasol Zuckerman? Használjunk sokkal szélesebb csatornákat, és próbáljuk meg lefedni a teljes rádió/mikrohullámú sávot 1 GHz-től 100 GHz-ig. A kozmikusan közeli földönkívüliek, akik nagy űrtávcsövekkel rendelkeznek, tudni fogják, hogy a Föld különleges, és erős jeleket fognak a Föld felé sugározni – mondja.
Egy nemrégiben végzett teljes égbolt-felmérés szerint egy kb. 650 fényév sugarú térfogatban nagyjából 500 000 magányos, Nap-szerű csillag található. „Tehát feltételezhetjük, hogy ezek közül 200 000 kellően öreg (azaz legalább olyan idős, mint a Napunk, azaz több mint 4,5 milliárd éves) ahhoz, hogy érdekes legyen egy technológiai civilizáció befogadása szempontjából” – írja Zuckerman. Mégis, egy célzott SETI keresési programnak mintegy 300 000 közeli csillag felé kellene irányítania távcsöveit, hogy biztos legyen benne: az összes öreg csillag szerepel benne - jegyzi meg. Ez részben azért van, mert egy izolált csillag korának meghatározása nem könnyű. Valamint az „öreg” csillagok teljes körű felméréséhez érdemes olyanokat is megvizsgálni, amelyek kora bizonytalan, és esetleg fiatalabbak 4,5 milliárd évnél.
A NASA Kepler-űrtávcsövének adatai azt sugallják, hogy 200 000 bolygórendszer mintegy 30%-a tartalmaz potenciálisan lakható kőzetbolygót, ami körülbelül 60 000 potenciálisan lakható bolygót jelent - írja Zuckerman. A Kepler előrejelzése szerint a Nap-szerű csillagok mintegy 30%-a körül kering majd egy körülbelül Föld-méretű kőzetbolygó a lakható zónában - jegyzi meg tanulmányában.
Azonban valószínűleg az infravörös spektrumban végzett megfigyelések kulcsfontosságúak lehetnek bármely közeli intelligens földönkívüliek megtalálásához. Zuckerman szerint a közeli földönkívüliek valószínűleg nem az optikai (látható fény) tartományban sugároznak, mert azt már valószínűleg észrevettük volna véletlenül valamelyik csillagászati felmérés során.
Az infravörös tartomány viszont még eléggé ismeretlen. A probléma az, hogy az infravörös jelek nagy részét a földi légkör elnyeli, így a valódi áttöréshez egy olyan dedikált űrtávcsőre lenne szükség, amely kifejezetten ezt a tartományt pásztázza. Hogy mikor kerülhet ilyen eszköz a pályájára, az egyelőre nem tudni.
A cikk forrása: https://www.universetoday.com/articles/why-conventional-seti-needs-a-major-refocus
Szerző: Derekas Aliz, Tudományos főmunkatárs, ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium