A másik kettőhöz hasonlóan ez is gázóriás, amit a képalkotó eljárás során a kialakulásából visszamaradt hő sugárzása alapján mutattak ki. Ugyanakkor százszor halványabb, mint a rendszer másik bolygója, a béta Pictoris b, és jóval távolabb kering a csillagtól, mint a társai.
Egymástól függetlenül két kutatócsoport is felfedezte a bolygót. Az egyik véletlenül talált rá, amikor közeli, majd később közepes infravörös tartományban vizsgálta a rendszert a James Webb-űrtávcsővel. Az eredményről az Astrophysical Journal Letters című lapban számolt be az Aidan Gibbs (University of California) vezette kutatócsoport. Egy másik csoport Ben Sutlieff (University of Edinburgh) vezetésével szintén véletlenül bukkant rá a planétára, amikor a fényesebb béta Pictoris b bolygó fényességváltozásait vizsgálta. A felvételeket az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsöve (VLT) készítette. A kutatók később az elmúlt évtizedben készített korábbi képeken is megtalálták az égitestet. A felfedezést ugyanabban a folyóiratban tették közzé.
„Míg a béta Pictoris d teljes fényéből meg tudjuk határozni az olyan alapvető tulajdonságait, mint a hőmérséklet és a tömeg, a Webb-űrtávcsővel nyert spektrummal vizsgálhatjuk a légkört, és felfedhetjük a metán (CH4), a szén-monoxid (CO) és vízgőz (H2O) jelenlétét.” – magyarázza Elisabeth Matthews (Max Planck Institute for Astronomy.
„Úgy tűnik, hogy a d jelű bolygó már egy évtizede bújócskázik velünk, és csak most kiálthattunk fel, hogy ’Megvagy!’.” – mondta a kutatócsoport tagja, Jayne Birkby (University of Oxford).
A béta Pictoris bolygói mind nagyobb tömegűek, mint a Jupiter. A béta Pictoris b és c is nagyjából 8,7 jupitertömegű rendelkezik, a béta Pictoris d azonban csak 2,4-szer akkora tömegű, mint a Jupiter. Ez a legkisebb tömegű bolygó, amelyet közvetlen képalkotással sikerült észlelni. A legtöbb exobolygót más, közvetett módszerrel fedezték fel, például a csillaga átmeneti fényességcsökkenése alapján, ami akkor következik be, amikor a bolygó elhalad előtte (tranzit módszer). A béta Pictoris d ráadásul elég távol kering a csillagától: 26 csillagászati egységre, ami valamivel kevesebb, mint a Neptunusz átlagos távolsága a Naptól.
Mivel közvetlenül sikerült észlelni a planétákról érkező fényt, a megfigyelések információt szolgáltatnak a csillagászoknak arról, hogy milyenek az óriásbolygók egy mindössze 20 millió éves csillagrendszerben, összehasonlítva a mi középkorú Naprendszerünkkel. Egy ilyen fiatal csillag körül a környezet sokkal kaotikusabb, de a bolygók segítenek rendbe tenni a dolgokat.
Valójában a csillagászok már korábban is sejtették, hogy a csillagtól távolabb kering még egy planéta. Most a béta Pictoris d felfedezése megerősítheti ezt: lehetséges, hogy éppen ez a bolygó tisztította meg a béta Pictorist körülvevő porkorong belső szélét, eltávolítva a bolygóképződés korábbi szakaszaiból megmaradt anyagot. Ahhoz azonban további kutatások lesznek szükségesek, hogy megtudjuk, a béta Pictoris d ott helyben jött-e létre, vagy később vándorolt ki a jelenlegi pályájára.
Forrás: https://skyandtelescope.org/astronomy-news/famous-system-has-a-third-star-beta-pictoris-d/
A felfedezésről beszámoló szakcikkek: https://iopscience.iop.org/article/10.3847/2041-8213/ae801b, https://www.eso.org/public/archives/releases/sciencepapers/eso2609/eso2609a.pdf
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet