Ha igazolást nyer a felfedezés, akkor ez a legdrámaibb változás, amit valaha csillagon megfigyeltek.
A legnagyobb csillagok a haláluk előtt behemót nagyra fúvódnak fel. A Nap jelenleg több mint 1 millió kilométer átmérőjű, míg a vörös szuperóriások akár több mint 1 milliárd kilométeresre puffadhatnak fel, mielőtt szupernóvává válnának. Ha a fenti képen látható WOH G64 jelű vörös szuperóriást a Naprendszer központjába helyeznénk, a külső széle a Jupiter pályáján túl érne.
A Nagy Magellán-felhőben lévő WOH G64 már évtizedek óta lenyűgözi a csillagászokat. Nem csupán a mérete, hanem kivételes fényessége és óriási tömegvesztése miatt is, mivel az erős csillagszelek anyagot szállítanak el a csillagtól. Több mint egy évtizeddel ezelőtt a csillag drámai változások sorozatán ment keresztül: először elhalványult, aztán hirtelen felfényesedett, majd újra elhalványult.
„PhD hallgatóként nehezen tudtam értelmezni a csillag szélsőséges változásait.” – mondja Gonzalo Muñoz Sánchez (Athéni Nemzeti Obszervatórium), akinek a kutatócsoportja több mint három évtizednyi, hat égboltfelmérésből származó adatot vizsgált át, hogy kiderítse a WOH G64 szokatlan viselkedésének okát. Eredményeikről a Nature Astronomy című lapban számoltak be.
„Amikor megláttuk az adatokat, azt hittük, egy másik csillagot nézünk.” – mondja Muñoz Sánchez. A csillag változásai 2011-ben kezdődtek, amikor a WOH G64 elkezdett halványodni. 2013-ban és 2014-ben aztán nemcsak visszanyerte kezdeti fényességét, de jelentősen túl is lépte azt. A felszíni hőmérséklete több mint 1000 Celsius-fokkal emelkedett, így vált a vörös csillag sárgává. Felhevülés közben összezsugorodott, a sugara 1500 napsugárról alig 800 napsugárra csökkent.
„A csillag spektrális tulajdonságai is jelentősen megváltoztak.” – mondja Muñoz Sánchez. Eltűntek a színképéből a titán-oxid jellemzői, és helyette olyan erős vonalak jelentek meg, amelyek csak ritka gázban fordulhatnak elő; ezeket tiltott emissziós vonalaknak nevezzük. A változások összességében arra utalnak, hogy a csillag külső rétegei mélyreható változáson estek ár. A tiltott vonalak például a kidobódott anyagból származhatnak, amely most izzik.
2025-ben aztán ismét halványodni kezdett, a fényessége a felére csökkent: kevesebb mint egy év alatt nagyjából két magnitúdót veszített a fényességéből.
Muñoz Sánchez szerint ez a viselkedés megmagyarázható azzal, ha a WOH G64 egy kettős rendszer tagja. Két lehetséges forgatókönyv van: az első az, hogy a rendszer egy olyan közös burokba ágyazódik, amely vörös szuperóriásnak látszik. Ennek a buroknak a részleges kilökődése felfedte a két csillagot.
A másik lehetőség, hogy az első csillag korábban egy kivételesen heves kitörési sorozaton ment keresztül, ami több mint 30 évig tartott. Most pedig visszatér egy csendesebb állapotba, még ha melegebb is, és kevesebb a csillagszéllel járó kitörés rajta.
„Mindkét lehetőség extrém ritka.” – mondja a kutató. „Egy olyan esemény szemtanújának lenni, ami emberi időskálán zajlik le, szinte példa nélküli.”
A kérdés nem egyetlen csillagot érint. A kutatók évek óta küzdenek a „vörös szuperóriás problémával”. A csillagok szupernóva-robbanás előtti állapotának, a progenitoroknak a megfigyelései során nem találták meg a legfényesebb vörös szuperóriásokat. A kutatók szerint lehet, hogy ezek a csillagok a robbanás előtt visszatérnek a forróbb (sárgább) állapotba. Ha ez a helyzet, akkor a WOH G64 ritka lehetőség arra, hogy valós időben nyerjünk bepillantást ebbe a rejtélyes, átmeneti állapotba.
„A megfigyelések azt mutatják, hogy az égitest nagyon hűvös vörös szuperóriásból egy sokkal forróbb égitestté vált. Nagyon meggyőzőek.” – mondja René Oudmaijer (Belga Királyi Obszervatórium). Ugyanakkor figyelmeztet, hogy az adatok értelmezése azon a feltételezésen alapul, hogy a WOH G64-nek van egy kísérője. „Az érvek, amelyeket amellett hoztak fel, hogy kettős rendszerről van szó, elég korlátozottak.” – mondja.
Jacco van Loon (Keele Egyetem, Nagy-Britannia) szintén szkeptikus. Loon és munkatársa, Keiichi Ohnaka (Andres Bello Egyetem, Chile) januárban szintén közzétette megfigyeléseit a WOH G64-ről. A kutatók megállapították, hogy a vörös szuperóriás molekuláris elnyelési (abszorpciós) spektruma az utóbbi években visszatért. „Jelen tanulmány szerzőivel ellentétben vonakodunk azt mondani, hogy egy sárga hiperóriásba való átmenetről van szó.” – mondja van Loon.
„Mind egyetértünk abban, hogy egy példátlan látványosságnak lehetünk tanúi.” – tette hozzá. „Ezért nem vagyunk biztosak abban, hogy pontosan mi történik. Mindannyian várjuk a friss megfigyeléseket, amelyek új magyarázatokkal szolgálnak.”
Forrás: https://skyandtelescope.org/astronomy-news/largest-star-transforms/
A kutatás eredményeiről beszámoló szakcikk: https://www.nature.com/articles/s41550-026-02789-7
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet